- Kedves Mihail Afanaszjevics, szto gram?

- Azt hiszem, kétszer annyit is megérdemlünk, kedves Eraszt Petrovics. A szovjet tudomány ma hatalmas lépést tett a fényes jövő felé.

(Képünk illusztráció)

- Szovjet?

- Igaza van, orosz, csak még rájár a szám.

- Aszád1 rendben?

- Igen, főbe lőtték, ahogy kellett.

- Harasó. Aszád2?

- Budán van, Gruevszkivel iszogatnak, a Margit körúton, majd holnap észreveszik őket a 444 szerkesztőségéből.

- Rúgjanak be alaposan, látványosan, nehogy elsikkadjanak. Esetleg énekeljenek orosz népdalokat is és járjanak gopakot a villamosmegállóban.

- Nem féltem őket. Közben Aszád3 lezuhant a levantei partoknál.

- A gép roncsai meglettek?

- Dehogy, nem is lehetnek meg, azért vezettük a tengerbe, Damaszkusznak kisebb gondja is nagyobb lesz annál most, hogy búvárhajókkal keresgélje.

- De a pilóta, az én Alekszej Mihajlovics barátom...

- Nyugodjon meg, kedves Eraszt Petrovics, ő a budapesti géppel landolt, és Lengyelországon keresztül hazatért vonattal. Bár panaszkodott, mert a magyar vasutakkal irgalmatlanul nehezen érte el a határt, Szlovákiától már könnyebb volt az útja. De már itthon van a családjával, Odincovóban.

- Örömmel hallom, Mihail Afanaszjevics, kedves barátom ő nekem – de akkor ki vezette a gépet?

- Azt ugyan senki. Távirányítással mozgattuk. Azért egy Il–76-ost még egy vak is észrevesz a radarernyőn, gyönyörű, látványos zuhanás volt. Még egy kicsit meg is csavartuk, 180 fokos fordulattal, aztán looping jött és végül orsózva csapódott be. Lásson a világ egy kis orosz légiparádét is.

- Hát igen légikatasztrófákban nagyok vagyunk, ez tagadhatatlan. Ezt csinálja utánunk Anglia vagy Amerika!

- Próbálják, de nem megy nekik. Emlékszik a Concorde-ra?

- Hogy emlékeznék? Akkor én még halott voltam.

- Ó, bocsásson meg, el is felejtettem.

- Térjünk vissza a tárgyra: Aszád4 megérkezett?

- Hogyne, a Pokrovszkaja Hotelben van, a családjával.

- Mármint a család2-vel?

- Természetesen, tökéletesen sikerült a klónozás. Putyin2 már fogadta is Aszád4-et, Lavrov3 társaságában.

- Remélem, ott volt Zaharova2 is?

- Hogyne, Másenyka2 tökéletesen működik, jobb, mint az eredeti, még a Katyusát is elénekelte némi tánc kíséretében.

- Szeretem, amikor egy terv sikerül. Putyin1 hol van?

- Valdajban, megint kitört rajta a vallási téboly, Kirill1 pátriárka imádkozik vele.

- Mi történt, miért kapott rohamot?

- Nabiullina valahogy megmutatta neki a reális költségvetési számokat, először fel akarta kötni magát, Sziluanov alig bírta becibálni az Arhangelszkij-székesegyházba, azzal, hogy pravoszláv ember nem lehet öngyilkos. Aztán le akarta tenni a fegyvert, hiszen már a kercsi híd is tűz alatt áll, és jövőre se pénz nem lesz, se étel, legalább 30 százalékkal csökkent a gabonatermelés, a krumpli ennél is rosszabban áll, a káposzta is pocsék, az almát meg felejtsük is el.

- Olaj és gáz van még?

- Van, csak a kutyának sem kell. Még Kína is csak úgy fogadja el, hogy nem fizet érte.

- Jaj, Istenem, mit fogunk enni jövőre?

- Szorokin2-nek, aki kiváló futurológus, van egy olyan meglátása, hogy maximum egymást. De ő alapvetően pesszimista.

- Mindenesetre akkor Putyin1 rendben van. 

- Hát, ha rendben lehet valaki, akin már csak Kirill1 képes segíteni...

- Kirill2?

- A kolostorban játszadozik a gyerekekkel.

- Erről le kéne szoktatni.

- Vagy főbe lőni, legfeljebb csinálunk egy Kirill3-at, és genetikailag módosítjuk.

- Még tán ez lenne a legjobb. A Georgescu-terv hogy áll?

- Remekül, örülök, hogy valami jót is mondhatok. Georgescu1 most náthás, mert tegnap megfázott, vele nem lesz baj, pár napon belül lecsukják, Georgescu2 meg most kapja a kiképzést a Lubjankán.

- Ugyan, nincs értelme kiképezni, a Georgescu1 sem tanult semmit, akárhogy okították.

- Jó, hát az még az eredeti volt, azon nem tudunk javítani.

- Mindegy, az a lényeg, hogy működjön legalább valamennyire.

- Jakovlev elvtársnak is ez volt a jelszava.

- És a Nagy Terv?

- Az sajnos döcög. Lenin2-t már elküldtük Finnországba, csak Krupszkaja2 közben összefeküdt Lunacsarszkij2-vel, de mivel a finnek nem engedték be Lenin2-t (teljesen elfelejtettük, hogy a finn–orosz viszony mennyire megromlott), váratlanul hazaért és rajtakapta őket.

- Bozse moj!

- Én is ezt mondtam, most áll a bál, Lenin2 őrjöng, és Trockij2 sem képes megnyugtatni, pedig Lev Davidovics mindent megtesz a szent ügy érdekében.

- És Sztálin elvtárs?

- Hát ott szintén bajok vannak. Ugye, megvan a génállománya, de klónozhatatlan, eddig háromszor jött ki a szarkofágból valami medvedisznóember, szerintem a laboránsok stikában South Parkot néztek a gépeken, és az keveredhetett a genetikai információba. Egyelőre mindhármat kitettük a Gorkij parkban.

- Akkor ezért ugrott meg a bűnözés szintje Moszkvában!

- Hát, az egyik még a Gazprombankot is ki akarta rabolni.

- És?

- Nem sikerült. Nem volt benne pénz.

- Átkozott szankciók...

- Ahogy mondja, kedves Eraszt Petrovics. De lám, lassan elkopott fejenként egy-egy fél liter vodka, még egy utolsót? Van egy pici tartalékom.

- Adja, rosszabb már nem is lehetne, ránk fér. Kellett minket leklónozni ebbe a világba...

 Maga csak ne beszéljen, mert maga jól sikerült, elvégre kitalált személy, de mit mondjak én?

- Mihail Afanaszjevics, viszont maga volt az első klón!

- Azért vagyok én a főnök, de maga is megtesz mindent. Kiváló rezidens. Elárulhatok egy titkot?

- Nyugodtan, nálam biztonságban lesz.

- Megpróbáltam leklónozni Wolandot, még a legelején.

- Bátor ember. És sikerült?

- Valami sikerült, de nem tökéletesen. Most is ott ül a Patriarsije Prudin, és sír, mert Annuska nem önti ki az olajat. Elfelejtettem Annuskát klónozni. Sőt, akkorban étolaj sem volt.

- Kezdem érteni, miért tartunk itt. Hát, legalább az Aszád-terv sikerült és a Georgescu-projekt is halad. Csak épp mi lesz ebből?

- Szerintem világvége, bár Dosztojevszkij2 ennél pesszimistább.

- Mi lehet rosszabb a világvégénél?

- Az, ha elmarad...

- Na, erre igyunk.

- Okosabbat úgysem tehetünk.

Szele Tamás