Meglódultak az események, mivel Donald Trump beszabadult a diplomácia porcelánboltjába és igazi republikánus elefántként most tör és zúz, bár a jelek arra mutatnak, hogy azt hiszi: valamiféle pávatáncot jár. Nos, attól nem zengene az egész planéta... Az egymást kergető eseményekről leginkább csak hírösszefoglalót lehet írni, a The New York Times és az ISW nyomán – lássuk tehát, mi történt tegnap.

(Képünk illusztráció)

Vlagyimir Putyin elnök számára egy tegnapelőtti telefonhívás olyan fordulópontot jelentett, mint a három éve tartó háború bármelyik csatája.
Szerdán Trump elnök olyan üzenetet adott át Putyinnak, amely nagyjából azt foglalta össze, ahogyan az orosz vezető a mai világot látja: Oroszország és az Egyesült Államok két nagy nemzet, amelyeknek közvetlenül kellene tárgyalniuk Ukrajna sorsáról, és közösen kellene továbblépniük a még súlyosabb globális ügyekkel való foglalkozás felé.

Ez volt az eddigi legvilágosabb jele annak, hogy Putyin – annak ellenére, hogy Oroszország 2022 elején katasztrofális kudarcot vallott az ukrajnai invázió kezdetén – még mindig Európa térképét átrajzolva és Oroszország befolyását kiterjesztve kerülhet ki a háborúból.

A felhívás ugyanazon a napon történt, amikor Donald Trump védelmi minisztere, Pete Hegseth kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem fogja támogatni Ukrajna NATO-tagságra irányuló törekvését. A szenátus ugyanakkor megerősítette Tulsi Gabbardot, akit széles körben Putyin-szimpatizánsnak tartanak a nemzeti hírszerzés következő igazgatói posztján.

Ezek a fejlemények együttesen Putyin hónapok óta tartó kampányának gyümölcsét jelentették, amelyben Trumpot dicsérte – nyilvánvalóan abban a hitben, hogy az amerikai elnöknek megvan a hatalma ahhoz, hogy elősegítse az orosz győzelmet Ukrajnában.

„Putyin nagyon okos játékot játszik” – mondta Tatjana Sztanovaja, a berlini Carnegie Russia Eurasia Center vezető munkatársa. „Minden erejével igyekszik elcsábítani Trumpot.”

Moszkvában a régóta várt hívás híre alig visszafogott örömhullámot indított el. A kommentátorok azt állították, hogy az Oroszország elszigetelésére irányuló, amerikai vezetésű hároméves törekvés határozottan véget ért. Ünnepelték Trumpnak a hívás után a közösségi médiában közzétett, „nemzeteink nagyszerű történelméről” szóló lelkesítő bejegyzését, és megjegyezték, hogy az amerikai elnök azelőtt beszélt Putyinnal, hogy felhívta volna Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt.

Egy orosz törvényhozó azt mondta, hogy Putyin és Trump telefonbeszélgetése „áttörte a Nyugat blokádját”. Egy másik azt mondta, hogy az európaiak bizonyára „elborzadva olvassák Trump erről szóló bejegyzését, és nem hisznek a szemüknek”. Egy harmadik úgy nyilatkozott, hogy ez „a jó hírek napja” volt. A kitörő optimizmus jeleként Oroszország fő tőzsdeindexe csütörtök reggel 5 százalékkal megugrott a tavaly nyár óta legmagasabb értékre, és a gyengélkedő rubel-árfolyam a dollárral szemben szeptember óta a legerősebb szintre emelkedett.

Az orosz üzletemberek azt remélik, hogy a Trumppal kötött békeszerződés az országuk elleni szankciók eltörléséhez vezethet. A Kreml közölte, hogy Ukrajnán kívül Trump és Putyin érintette „a kétoldalú orosz–amerikai kapcsolatokat a gazdasági szférában”.

Nem mindenki volt boldog. A háború néhány orosz támogatója a közösségi médiában azért morgolódott, mert szerintük az Egyesült Államokkal kötött alku elárulhatja a harcoló katonákat. Egy több mint egymillió követővel rendelkező, háborúpárti blog, a Két Őrnagy idézett egy harcost, aki azt mondta, hogy a szerdai megbeszélésről szóló vita „demoralizáló és irritáló”.

Sztanovaja asszony és sok más kommentátor megjegyezte, hogy Putyin esélye arra, hogy megkapja mindazt, amit akar, korántsem bizonyos. Különösen ha tekintetbe vesszük, hogy míg Trump a jelek szerint az ukrajnai harcok befejezésére összpontosít, Putyin szélesebb körű megállapodást akar kötni az Egyesült Államokkal, amely visszaszorítaná a NATO-t és lehetővé tenné Oroszország számára, hogy visszaszerezze befolyási övezetét Európában.

„Donald Trump a harcok gyors befejezése mellett foglalt állást” – írta a Kreml a telefonbeszélgetésről szóló összefoglalójában, utalva ezzel az eltérésre. „Vlagyimir Putyin a maga részéről a konfliktus kiváltó okainak megszüntetését említette”.

A felhívás egy összetett tárgyalássorozatot indít el, amelynek körvonalai – és résztvevői – egyelőre tisztázatlanok. Zelenszkij pénteken Münchenben, Marco Rubio külügyminiszterrel és JD Vance alelnökkel folytatott megbeszélésén próbál majd érvelni az amerikai támogatás folytatása mellett.

Putyin valószínűleg fenntartja az Ukrajnára gyakorolt katonai nyomást, miközben Trump béketeremtő ambícióira apellál. Elemzők szerint Putyinnak nem az a legfontosabb, hogy mennyi területet foglal el Ukrajnában; sokkal inkább egy átfogóbb megállapodásra törekszik, amely távol tartja Ukrajnát a NATO-tól, korlátozza az ukrán hadsereg méretét, és csökkenti a nyugati szövetség jelenlétét Kelet- és Közép-Európában.

Ugyanezek az elemzők kételkednek abban, hogy Putyin beleegyezik a harcok beszüntetésébe, amíg nem kap biztosítékot arra, hogy legalább néhány ilyen szélesebb körű követelés teljesül.

Ilja Grascsenkov, az orosz politika moszkvai szakértője szerint a Trumppal folytatott telefonbeszélgetés miatt Putyin tétnövelése és álláspontváltása az ukrajnai háborúval kapcsolatban „úgy néz ki, mint egy sikeres fogadás a kaszinóban”. Oroszország hatalmas veszteségeket szenvedett el Ukrajnában, arra fogadva, hogy végül „megváltozik a globális paradigma”, és a Nyugat megunja az ország támogatását - mondta Grascsenkov egy telefoninterjúban. „Ez a változás bekövetkezett, és most nem világos, hogy ez a szerencsejáték, ez a hazardírozás hogyan fog folytatódni a jövőben”.

Rendben, azt már látjuk, mit szóltak egymáshoz Trump és Putyin, és hogyan reagáltak erre mindkét fél mamelukjai. De a világ mit szólt az események alakulásához?

A NATO brüsszeli ülésén a védelmi miniszterek megjegyzései a jelek szerint azon aggodalmakat tükrözték, hogy Trump elnök és Vlagyimir V. Putyin orosz elnök a háború befejezéséről szóló tárgyalások során háttérbe szoríthatja Ukrajna érdekeit.

Ukrajna nyugati szövetségesei csütörtökön határozottan elutasítottak minden olyan béketárgyalást Moszkvával, amelyben Kijev nem vesz részt, miután Trump elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök beszélgetése felvetette azokat a félelmeket, hogy a két vezető megpróbálja majd háttérbe szorítani az ukrán vezetőket a háború befejezésére irányuló törekvések során.

Trump a Putyinnal szerdán folytatott hosszú telefonbeszélgetést a tárgyalások kezdetének minősítette, a Kreml pedig azt mondta, hogy a két vezető közötti találkozót „meglehetősen gyorsan” meg lehet szervezni. De egyik fél sem szánt semmiféle szerepet Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek, ami tovább erősítette azokat az aggodalmakat, hogy a Trump-kormányzat csökkentené az Egyesült Államok Kijevnek nyújtott támogatását, és olyan engedményekre kényszerítené Oroszország irányában, amelyeket az ukrán illetékesek korábban elfogadhatatlannak minősítettek.

Pete Hegseth védelmi miniszter, aki szerdán azt mondta, hogy Trump nem támogatja Ukrajna NATO-csatlakozási kérelmét a béketerv részeként, csütörtökön a szövetséges védelmi miniszterek találkozója előtt a sajtónak azt nyilatkozta, hogy az orosz vezetővel folytatott beszélgetés „nem árulás” Kijev ellen. Zelenszkij a maga részéről igyekezett optimistán fogalmazni, és azt mondta, hogy beszélt Trumppal, minek alapján úgy véli: „Amerika ereje velünk és minden partnerünkkel együtt elegendő ahhoz, hogy békére kényszerítse Oroszországot és Putyint.”

A brüsszeli NATO-találkozón Ukrajna európai szövetségesei ragaszkodtak ahhoz, hogy Kijevet támogatják, és hogy az esetleges tárgyalásokon helyet kell kapnia az asztalnál. „Létfontosságú, hogy Ukrajna szorosan részt vegyen a jövőjéről szóló valamennyi tárgyaláson” – mondta Mark Rutte, a NATO főtitkára a találkozót megelőzően. John Healey, Nagy-Britannia védelmi minisztere azt nyilatkozta: „Ukrajna nélkül nem lehet tárgyalni Ukrajnáról, és Ukrajna álláspontjának a tárgyalások középpontjában kell állnia”. Trump szerdán, a Fehér Házban tett nyilatkozatában így fogalmazott: „Ukrajna nélkül nem lehet tárgyalni Ukrajnáról, és Ukrajna hangjának a tárgyalások középpontjában kell állnia”.

A NATO főtitkára kitért arra is, hogy a Trump-kormányzat nyomást gyakorol Európára: vállaljon nagyobb terhet a közös védelem terén, és megismételte saját felhívását a nagyobb arányú európai katonai kiadásokra. „Mindannyian egyetértünk abban, hogy Ukrajnát a lehető legjobb tárgyalási helyzetbe kell hoznunk, és tartós és tartós békére van szükségünk” – tette hozzá a NATO védelmi minisztereinek brüsszeli ülése után tartott sajtótájékoztatón.

Trump szerdán a Fehér Házban tett nyilatkozata szerint azt mondta, hogy kölcsönös látogatások valószínűsíthetőek Putyinnal, és hogy Szaúd-Arábia lehet a tárgyalások házigazdája – Zelenszkij nélkül. A Kreml szóvivője csütörtökön közölte, hogy Oroszország úgy véli: Putyin és Trump találkozójára „viszonylag gyorsan” sor kerülhet, de még túl korai lenne időpontokról beszélni.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerint létfontosságú, hogy országát bevonják a háború befejezéséről szóló tárgyalásokba. „Mi, mint szuverén ország, egyszerűen nem vagyunk hajlandóak elfogadni semmilyen megállapodást nélkülünk” – mondta újságíróknak Ukrajnában, egy nappal azután, hogy Trump tárgyalt Putyinnal a háború befejezéséről. Az európaiaknak is „ott kell ülniük a tárgyalóasztalnál” – tette hozzá. Bár Zelenszkij elismerte, miszerint „kellemetlen”, hogy Trump előtte beszélt Putyinnal, azt mondta, nem gondolja, hogy ez tükrözi az amerikai prioritásokat.

Mindeközben a dán védelmi hírszerző szolgálat (DDIS) értékelést közölt, mely szerint Oroszországnak megvannak a képességei egy teljes körű háború megindítására a NATO ellen mintegy öt éven belül, ami összhangban van az ISW azon értékeléseivel, amelyek azokról az orosz erőfeszítésekről szólnak, hogy közép- és hosszú távon átstrukturálják és felkészítsék az orosz hadsereget és társadalmat egy jövőbeli konfliktusra a NATO-val. A DDIS február 11-én nyilvánosságra hozott egy titkosítás alól feloldott hírszerzési értékelést, amely részletesen bemutatja a Dániára és a NATO-tagállamokra leselkedő, egyre növekvő orosz fenyegetést. Az értékelés megállapítja, hogy Oroszország átépíti a hadseregét, hogy egyenlő esélyekkel szállhasson szembe a NATO-val, amit a Kínai Népköztársaság (KNK), Észak-Korea és Irán pénzügyi és anyagi támogatása segít. Az elemzés megállapítja, hogy Oroszország hajlandósága a NATO-val való háború megkockáztatására nőhet, ha az európai országok nem építik ki egyidejűleg katonai képességeiket válaszul az orosz kapacitásépítési törekvésekre.

A brit Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete (IISS) február 12-én arról számolt be, hogy Európa 2024-ben 457 milliárd dollárt költ védelmi kiadásokra, míg Oroszország önmagában 462 milliárd dollárt fordított tavaly katonai kiadásokra. A DDIS megjegyzi, hogy Oroszország még nem döntötte el, hogy teljes körű háborút indít a NATO ellen, de bővíti katonai képességeit, hogy fenntartsa ezt a lehetőséget. Oroszország jelenleg kerüli az olyan lépéseket, amelyek kiválthatják a NATO 5. cikkelyének hatályba léptetését – mely a kölcsönös önvédelemre vonatkozó kötelezettségvállalásról szól –, de nagyobb kockázatot vállalhat, ha az erőegyensúly eltolódását érzékeli a maga javára. A DDIS értékelése szerint, ha Oroszország úgy ítéli meg, hogy a NATO akár katonailag, akár politikailag meggyengült, hajlandóbb lehet megtámadni egy európai NATO-tagállamot, különösen, ha Oroszország kételkedik az USA Európának nyújtott katonai támogatásában.

Az értékelés különösen arra figyelmeztet, hogy az ukrajnai háború Oroszország számára kedvező feltételekkel történő beszüntetése vagy befagyasztása jelentős orosz katonai erőforrásokat szabadít fel egy másik jövőbeli hagyományos konfliktusban való részvétel céljaira. A DDIS felvázolja az ukrajnai harcok befejezése esetén Oroszország növekvő katonai fenyegetésének időbeli ütemezését: Oroszország hat hónapon belül helyi háborút indíthatna egy Ukrajnán kívüli szomszédos állam ellen; Oroszország két éven belül hitelesen fenyegethetné a NATO-országokat a balti térségben; öt éven belül pedig felkészülhetne egy nagyszabású háborúra Európában, feltéve, hogy a NATO nem fegyverkezik fel Oroszországgal azonos ütemben. A szakértők korábban úgy értékelték, hogy Oroszországnak az orosz hadsereg átszervezésére, a moszkvai és leningrádi katonai körzetek újjáélesztésére, valamint az orosz társadalom militarizálására és a nyugati eszmékkel és értékekkel szembeni radikalizálására irányuló hosszú távú mechanizmusok létrehozására irányuló erőfeszítései azt jelzik, hogy Oroszország nagy és komoly jövőbeli konfliktusra készül a NATO-val.

„Forr a világ bús tengere, ó, magyar”, mondaná Berzsenyi és én csak annyit tennék hozzá: nemsokára zubog is. Ha nem ügyelünk, mindannyian megfőhetünk benne.

Szele Tamás