Nem azért mondom, de Donald Trump a külpolitkai újságírás rémálma. Egyik nap ezt mondja, másik nap azt, harmadik nap megint egészen mást, mire az első kijelentéséből levonhatnánk valami következtetést, az már nem érvényes – sőt, nem napokon, hanem órákon belül is 180 fokokat képes változtatni a véleményén bármiről. És közben jókat röhög a világon.

(Képünk illusztráció)

Ez nem lenne baj, ha a sarki kocsma pultja mellől magyarázná a világot, mert azzal nem sokaknak ártana, de sajnos egy világhatalom vezetője, és emiatt a többi állam politikája is úgy ingadozik jobbra-balra, ahogy az ő nézetei. Most például Zelenszkij ügyében szélkakaskodik, egyelőre kedvezőnek tűnő eredménnyel, de ez nem tudni, meddig tart: elég, ha megfájdul a hasa és máris minden másképpen lesz. Sőt, másképpen is volt. Ezzel már tegnap megpróbálkozott.

Történt pedig, hogy – figyeljünk a kronológiára – február 26-án Trump kabinet-ülést tartott kormánya tagjaival. Ennek jegyzőkönyve meg is jelent a Fehér Ház honlapján, én tegnap kicsit bemutattam az ott elhangzott őrültségeket egy másik felületen, tehát ezeket most nem említeném, viszont Trump a sok szamárság között mondott egy olyasmit is, miszerint „Putyin egy nagyon, nagyon rossz ember. Nem békét akar, hanem az egész tortát akarja magának megszerezni”. Túl a szóhasználat gyerekes voltán, és azon, hogy ezt nagyjából bármelyik európai vagy ukrán állampolgár tudta eddig is, ez jel arra, hogy a Trump-Putyin bromance nem lesz felhőtlen, nem fognak testvéri, illiberális tankok feldübörögni, hogy elhozzák a bolygó minden pontjára az Új, Multipoláris Világrend áldásait. De lássuk, mi történt Trump tegnapi, tehát február 27-i sajtótájékoztatóján – idézzük a Moscow Times-t:

„Donald Trump amerikai elnök „nem tudta elhinni”, hogy korábban „választások nélküli diktátornak” nevezte Volodimir Zelenszkij ukrán vezetőt. „Mondtam én ezt? Nem tudom elhinni, hogy ezt mondtam” – mondta Trump, amikor egy újságíró megkérdezte tőle, hogy még mindig »diktátornak« tartja-e Zelenszkijt. Megjegyezte, hogy neki és Zelenszkijnek „korábban nagyon jó kapcsolata volt”. „Talán azért váltak ezek egy kicsit kellemetlenné, mert szerettünk volna egy kicsit abból, ami az európai országoknak jár” – mondta az amerikai elnök.

Szerinte az Európai Unió, amely segélyt nyújtott Ukrajnának, garantálta magának a befektetés megtérülését, míg az Egyesült Államok nem. Ezért Washington úgy döntött, hogy Kijevvel a természeti erőforrásokról köt alkut, hogy az Ukrajna támogatására fordított pénzt visszakapja. Az ukrán elnök várhatóan február 28-án érkezik az Egyesült Államokba, hogy találkozzon Trumppal és aláírja a megállapodást. „Nagyon tisztelem Zelenszkijt. Nagyon jól ki fogunk jönni egymással” – bizonygatta Trump.

Február 19-én Trump a Truth Social nevű közösségi hálózatán írt egy bejegyzést, amelyben bírálta Zelenszkijt. „Diktátornak” nevezte, mert a háború alatt nem hajlandó választásokat tartani Ukrajnában. A Fehér Ház vezetője megjegyezte, hogy az ukrán vezető népszerűsége Ukrajnában 4 százalékra esett vissza. „A választások nélküli diktátor Zelenszkijnek sietnie kell, különben nem marad országa” – hangsúlyozta Trump.

Zelenszkij cáfolta az amerikai elnök kijelentését, hamisnak nevezve az orosz adatokat, amelyek szerint alacsony a támogatottsága. „Csak együttérzéssel tudok viszonyulni Trump elnökhöz, aki ebben a dezinformációs térben mozog” – mondta az ukrán vezető. Hivatkozott a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet (KMIS) friss felmérésének adataira, amelyek szerint az ukránok 57 százaléka bízik benne mint elnökben, holott decemberben ez az arány még 52 százalék volt. „Tehát ha valaki most azonnal le akar engem váltani, akkor erre jelenleg nincs mód” – hangsúlyozta Zelenszkij. Szerinte Oroszország nagyon szeretne megszabadulni tőle, ha „nem is fizikailag, de politikailag mindenképpen”. „Vlagyimir Putyin orosz elnök számára én egy nagyon kellemetlen személy vagyok. Hazafi, akárcsak azok az emberek, akik ma a hazánkat védik” – fejtette ki Zelenszkij.”

Mármost akkor mi a helyzet? Az, hogy nincs helyzet. Trump számára a világon semmi jelentősége nincs annak, mit mond, és attól kell tartanunk, annak sincs komoly fontossága, mit ír alá. Ő már hosszú évek óta tartózkodik „az igazságon túl”, és ezen nem is egészen azt érti, amit az alt-right média munkásai és fogyasztói, hogy ugyanis mindegy a hírnek, igaz-e vagy sem – Trump szerint pillanatnyilag mindig az az igazság, amit ő mond. Két perc múlva mond majd valami mást, és akkor az lesz a megfellebbezhetetlen tény. Tehát kell az amerikai elnöknek az igazság fogalma, de csak addig, amíg kedvére csavargathatja.

Itt jutunk el a káoszpolitika fogalmához és a propaganda jelentőségéhez. Mi, többé-kevésbé logikusan gondolkodó emberek joggal találjuk a világ jelenlegi helyzetét erősen apokaliptikusnak, és az is, de nem az orosz–amerikai „közeledés” miatt, mert az addig fog tartani, ameddig. Putyin sem nevezhető teljesen épelméjűnek, de az ő elmebaja mégis másféle természetű, ő a rögeszméinek rendel alá mindent (tehát a tényeket is) és nem hajlandó mérlegelni a tettei következményeit. Ha szövetségre is lépne a Trump-féle Egyesült Államokkal – amiről egyelőre azt sem tudni, hogyan fog kinézni vagy egyáltalán: működni, hiszen alapvető intézményeket semmisítenek meg benne szépen, egymás után – abban sok öröme nem telne, hiszen Trump szeszélyei és hangulati alapon hozott döntései tervezhetetlenné tennének minden közös fellépést. Erre máris van példa – lássuk a Moscow Times másik mai hírét! 

„Donald Trump amerikai elnök úgy döntött, hogy egy évvel meghosszabbít egy sor Oroszország elleni szankciót. Ezeket a korlátozásokat különböző években – 2014-ben Barack Obama, 2018-ban maga Trump, 2022-ben pedig Joe Biden vezette be. A szankciók meghosszabbításáról szóló dokumentum indoklása szerint „az ezekben a végrehajtási rendeletekben szereplő intézkedések és irányelvek továbbra is szokatlan és rendkívüli fenyegetést jelentenek az Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekeire és külpolitikájára”.

A Trump által meghosszabbított szankciókat eredetileg Oroszország 2014-es ukrajnai akcióira válaszul rendelték el.

A következő években a korlátozásokat kiterjesztették, hogy több olyan személyre és szervezetre is vonatkozzanak, akik részt vettek a térségben folytatott orosz tevékenység támogatásában. A Trump-kormányzat 2018-ban újabb szankciókat vezetett be a Moszkvára gyakorolt fokozott nyomás részeként, 2022-ben pedig Biden elnök tovább bővítette a szankciós listát, miután Moszkva teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen.

Február 26-án Trump világossá tette, hogy az Oroszország elleni szankciók mindaddig érvényben maradnak, amíg Ukrajnában nem lesz béke. Hangsúlyozta, hogy esetleges enyhítésükről csak a harcok befejezése után lehet tárgyalni. Az amerikai elnök emellett kijelentette, hogy Washington a konfliktus lezárásáról szóló tárgyalások részeként törekedni fog arra, hogy az orosz csapatok által megszállt területek egy része visszakerüljön Kijevhez. Trump januárban további szankciók bevezetésének lehetőségét is kilátásba helyezte, ha Moszkva nem hajlandó tárgyalni a konfliktus rendezéséről.”

Akkor tehát megtörtént a pálfordulás? Trump rálépett a damaszkuszi útra? Nem, nem lépett rá: egyenesen oda is költözött. Ne tessenek fortélyos „mestertervet” keresni ezekben a változásokban, ezek egyszerű hangulatingadozások. Nincs mesterterv, kicsinyes hisztike van.

Tudjuk, hogy Trump meg akarta szerezni Ukrajna nyersanyagforrásait, mégpedig ingyen, az eddigi támogatás fejében. Ezzel kicsit arra a régi és kellemetlen ismerősömre emlékeztetett, aki mindenkinek fizetett a kocsmában, a naivabbak el is fogadták az italokat tőle, mert nem tudták, hogy ha elfogy a pénze, kamatostól hajtja be rajtuk a korábbi meghívásokat. Mindenesetre egy idő után már senki sem állt vele szóba, és ide fog jutni Trump is, ha ezt a politikát folytatja és ezzel párhuzamosan rohamléptekben legyengíti az Egyesült Államokat katonai és gazdasági szempontból.

Ugyebár, Zelenszkij nem írta alá az elfogadhatatlan szerződést, nem adta el Ukrajnát a népe lába alól, mire fel Trump olyan hisztériás rohamot kapott, mint egy tizenhat éves kislány, és először is lediktátorozta Zelenszkijt, másodsorban pedig közreadta azt a kényszerképzetét, hogy „az Európai Unió majd vissza fogja kapni az Ukrajnának nyújtott támogatást, segélyt, de az Egyesült Államok nem”. Dehogy fogja visszakapni, nem kölcsön adtuk, hanem azért, mert Brüsszelből igen jól látszik, miféle veszélyt jelent ránk az Oroszországi Föderáció. Látszana Budapestről is, ha Orbán Viktor nem tartaná szándékosan csukva a szemét. Trump odáig is elment, hogy azt állítsa: „az Európai Uniót azért jött létre, hogy az Egyesült Államokat megszívassa”.

Hogyne. Sőt, már az európai kontinens tektonikus alapja is ezért jött létre, földtörténeti korokkal az USA megalapítása előtt. Mondom én, hogy ez gyerekes hisztéria, nem egyéb. Most pedig, hogy Zelenszkij ma megérkezik Washingtonba tárgyalni – nincs más választása sajnos – nem nevezheti továbbra is diktátornak, így aztán vissza az egész, nem ér Trump neve, ő ilyent nem mondott, ha mégis igen, akkor sem.

Közben ne feledjük: Putyin szó szerint felülígérte Zelenszkij ritkaföldfém-ajánlatát, viszont azt nem tudjuk, mit kért cserébe – valószínűleg az egész tortát, egész Ukrajnát és emiatt változhatott meg ilyen radikálisan Trump világnézete. Ugyanis abból a tortából ő is akar, méghozzá nagy részt és ingyen. Civakodnak a kisfiúk a homokozóban, kár, hogy közben népeken tipornak, nem kislapátokon és vödröcskéken. Mindenki magának akarja a háború után a nagyobbik részt az ukrán vagyonból, és érdekes módon Putyint, aki mindent szeretne, nem zavarná, ha egy oroszbarát báb-Ukrajnában jelentős volna az amerikai jelenlét. 2022-ben ennek a feltételezése miatt is támadott.

De, mondom, ennek sincs komoly jelentősége. Ma megérkezik Zelenszkij Washingtonba, tárgyalni fog Trumppal valamiről, jutnak vagy nem jutnak valamiféle eredményre, a végén pedig majd aláírnak valamit. Ami egészen pontosan addig lesz érvényes, amíg Trump fel nem rúgja a szerződést, és nem áll elő újabb követelésekkel, vagy Putyin nem vesz neki egy szárnyas csillámpónilovacskát, esetleg nem küldi el hozzá az aranyesős lánykákat. Nem érdemes prognózist írni, nem lehetséges logikus úton megmondani, mire számíthatunk.

A baj az, hogy ez a szélkakas irányítja a világpolitikát, amelyben 1945-től mostanáig – illetve majdnem mostanáig, mert Putyin 2007-es müncheni beszéde lehetett a fordulópont – az egyensúly és a kompromisszumok keresése volt a vezérelv. Ha azonban az egyensúly eltolódik, mert a legnagyobb tömegű hatalom hol ide, hol oda ugrál (és közben rohamosan veszít az erejéből is), képtelenség megegyezésre jutni. A szó nem szó, az ígéret nem ígéret Trumpnak köszönhetően, és az egyezmény sem biztos, hogy egyezmény.

Akkor tehát mi lesz ma? Megegyezés.

Meddig tart? Addig, ameddig.

Mire számíthatunk? Zavaros időkre.

Kiket hívjunk segítségül szorult helyzetünkben?

Erre egy választ tudok adni. Az ápolókat. Az első bolondokházából.

Más megoldást az elhatalmasodó, világméretű polikrízisre nem látok.

Szele Tamás