Ma egy olyan esetről számolok be, ami ugyan nem most történt, de a körülmények kivizsgálása eltartott máig: azt hiszem, ez a kázus még a hadtörténetben is ritkaságnak számít. Mert bár igaz, hogy a különböző hadviselő felek a történelem folyamán gyakran vetették be a szexualitást eszközként (főként a hírszerzésben), de arra valószínűleg ez az egyetlen példa, hogy a szexbombák – fel is robbantak.

(Képünk illusztráció)

Az orosz GRU-nak, ami hivatalosan a Felderítő Főcsoportfőnökség, vagyis a katonai hírszerzés (igaz, inkább szabotázsakcióiról és kegyetlen gyilkosságairól híres ez a szolgálat) sikerült teljesen átértelmeznie a „szexbomba” fogalmát, éspedig robbanó-gyújtó eszközzé. Lássuk először is, mit mond erről a Moscow Times szikár és tárgyilagos híre.

Oroszország szabotázsakciókat szervezett az európai országokban oly módon, hogy a felhasznált robbanóanyagokat – kozmetikai cikkeket és szexuális játékokat tartalmazó csomagoknak álcázta. Erről a Reuters számolt be a nyomozást ismerő forrásokra hivatkozva. 2024 júliusában egy sor robbanás történt egyes futárcégek raktáraiban Birminghamben, Lipcsében és Varsó közelében. A lengyel bűnüldözők ezután egy másik gyanús csomagot fedeztek fel, amely nem robbant fel. A csomag tartalma lehetővé tette, hogy részletesen tanulmányozzák, hogyan szervezték meg a robbanóanyag-szállítási rendszert.

A csomagok belsejében, a dekoratív kozmetikumok és intim áruk között kompakt gyújtóbombák voltak. „A szépségápolási cikkeket és szexuális játékokat tartalmazó csomagokba csomagolt párnákba rejtett házi készítésű gyújtóbombákat rejtettek, amelyek különböző vegyi anyagokat, köztük nagy reakcióképességű magnéziumot tartalmaztak” – informálta egy forrás a Reuterst. A felhasznált gyújtószerkezetek olcsó kínai alkatrészekből készült miniatűr nyomkövetőkből kialakított detonátorok voltak, amelyeket eredetileg elveszett tárgyak megtalálására terveztek. „Az egész történet egy tervezett szabotázsakcióra utal, amely mögött az orosz GRU áll” – állította az ügynökség beszélgetőpartnere.

Két európai hírszerzési szakértő a Reutersnek névtelenséget kérve elmondta, hogy Oroszország gyakran használ helyi bűnözőket szabotázsakciók elkövetésére. Ők a Telegramon keresztül kapják az utasításokat, és a feladatok elvégzéséért gyakran több ezer euróig terjedő díjat fizetnek nekik.

Jaroszlav Sztelmah, egy korábbi tűzszerész szakértő megerősítette a Reutersnek, hogy az ilyen eszközökhöz használt összetevők valóban szabadon hozzáférhetőek bárhol – a műtrágya- vagy pirotechnikai boltokban megtalálhatóak. Elmondása szerint a primitív kialakítás ellenére az ilyen bombák elég hatékonyak ahhoz, hogy tüzet okozzanak, és rendkívül nehéz felderíteni őket. „Ez egy olcsó, hatékony és szinte lenyomozhatatlan módja a gyújtogatás és a szabotázs megszervezésének” – összegezte.

2024 őszén a lengyel hatóságok arról számoltak be, hogy orosz biztonsági szolgálatok terrortámadásokat készítettek elő az Egyesült Államokba és az Egyesült Királyságba tartó nemzetközi DHL-járatok fedélzetén. Az eljárás keretében négy gyanúsítottat vettek őrizetbe. A Wall Street Journal novemberben hozta nyilvánosságra a vádak részleteit nyugati illetékesek forrásai alapján. A lap szerint Oroszország azt fontolgatta, hogy mind az utas-, mind a teherszállító járatokon gyújtogatást követ el. A WSJ forrásai ugyanakkor a németországi, brit és lengyelországi logisztikai létesítményekben júliusban történt tűzeseteket is összefüggésbe hozták ezen tervvel.

Eddig a puszta hír, de azért szerencsére ennél többet tudunk, ugyanis a Hodorkovszkij által finanszírozott Dossier Center is végzett egy kis nyomozást az ügyben, ami meglepően pontos eredményt hozott – még az akciót vezető koordinátor nevét is kiderítették. Akkor lássuk, ők mire jutottak.

2024. július 19-én, 20-án és 21-én robbanások történtek az Egyesült Királyságban, Németországban és Lengyelországban található DHL raktárakban. Mint az európai bűnüldöző hatóságok később kiderítették, ezek a GRU által elkövetett szabotázscselekmények következményei voltak. A robbanó csomagokat előkészítő sejt Lengyelországban működött.

A lengyel nyomozás egy bizonyos „Alexander B.-t” nevezett meg a művelet koordinátoraként. A Reuters 2025. április 5-én tette közzé a nevét – Alekszandr Bezrukavij. A jelek szerint a GRU fontos ügynöke volt, és más műveletekben is részt vett. A Dossier Center kiderítette, hogy Bezrukavij egy többszörösen elítélt, Rosztov-na-Donuban született személy, aki szerepel a körözött bűnözők listáján. Valószínű, hogy a katonai hírszerzés az alvilágból szervezte be.

A Dossier Center már tavaly nyáron beszámolt arról, hogy a GRU miként talál végrehajtókat szabotázsakciókhoz. A hírszerzők figyelik a külföldön élő orosz anyanyelvűeknek chatszobáit és csoportjait (melyeket például álláskeresés vagy hírek megvitatása céljából tartanak fenn), és gyors pénzt kínálnak az érdeklődőknek. Az ilyen ügynökök vázlatos megbízásokat kapnak – fényképezzenek le valamit, tegyenek tönkre vagy gyújtsanak fel valamit. A műveletek koordinálásához azonban profi kell. Úgy tűnik, Alekszandr Bezrukavij éppen ilyen személy volt, és a lengyelországi csomagszabotázs nem az egyetlen művelete volt.

2002-ben Bezrukavijt bűnösnek találták illegális fegyvertartás miatt, 2011-ben pedig szervezett csoportban elkövetett betöréses lopás ügyében indult ellene eljárás, de a nyomozást a felek kibékítése után megszüntették. Az orosz adatbázisok emellett kábítószerrel és rablással kapcsolatos büntetőügyeket is tartalmaznak vele kapcsolatban, de a bűncselekmények időpontja nem ismert.

A jegyvásárlási nyilvántartások szerint 2014-ben Bezrukavij az alvilágban „Szent Misa” néven is ismert Mihail Kukovinyeckkel közösen utazgatott. Szent Misa viszont egy blog tulajdonosa, amelyből kiderül, hogy az illető a tolvajok (blatnojok) világának törvényei szerint igyekszik élni.

Bezrukavijhez hasonlóan Szent Misa is részt vett különböző lakásbetörésekben. Mindez arra utalhat, hogy magát Bezrukavijt is bűnözői körökből szervezte be a GRU. 2024 nyarán a Dossier alvilági környezetből származó beszélgetőpartnerei azt állították, hogy az orosz biztonsági szolgálatok aktívan ügynököket toboroznak a szervezett bűnözői csoportok körében, hogy szabotázsakciókat készítsenek elő.

A belügyminisztérium adatbázisa szerint 2021-ben Bezrukavij felkerült a szövetségi körözési listára, amelyről később levették. 2024 elején végre elhagyhatta Oroszországot, és egész Európát bejárta. A Gazeta Wyborzca című lengyel lap szerint 2024 februárjában Isztambulból Bosznia-Hercegovinába repült, majd több hónapot Spanyolországban töltött, és legkésőbb augusztusban Lengyelországba utazott. Ott ő koordinálta a GRU legalább egy csomagküldő műveletét.

A Wall Street Journal hírszerző szolgálatoknál dolgozó forrásai úgy vélték, hogy a GRU így tesztelte a logisztikai rendszereket, melyek segítségével végül az Egyesült Államokba és Kanadába tartó teherszállító repülőgépeket akartak felrobbantani. Mint a kiadvány írta, a DHL raktáraiban 2024 júliusában történt incidensek után a Fehér Ház képviselői felvették a kapcsolatot a Kremllel és a művelet leállítását követelték. Augusztus 1-jén azonban Bezrukavij irányítása alatt a GRU ügynökei újabb csomagokat küldtek. Ezúttal nem volt bennük robbanóanyag – csak egy pár edzőcipő és egy póló. A Gazeta Wyborzca szerint Bezrukavoj ezeket egy bizonyos Vjacseszlav S.-nek adta át, aki pedig nem létező amerikai és kanadai szervezetek nem létező címeire továbbította őket (talán valamiféle burkolt fenyegetésről lehetett szó). A feladó minden adata hamis volt, kivéve a nevet, mert a csomagfeladáskor dokumentumokat kellett felmutatni. Bezrukavij ezután felügyelte a nyomok eltüntetését. Konkrétan utasítást adott arra, hogy vigyék ki Lengyelországból azt az autót, amelyen az akció résztvevői utaztak.

2024 októberében Bezrukavijt Bosznia-Hercegovinában őrizetbe vették. A helyi bűnüldöző hatóságok szerint provokátorokat oktatott, akiket később Moldovába küldtek. Tanfolyamának résztvevőit zárt tréningeken koordinálatlan tüntetésekre készítették fel, és megtanították őket Európa-ellenes jelszavakat skandálni. Európai útja során Bezrukavij újabb dokumentumokat szerzett. A boszniai média szerint letartóztatásakor spanyol személyi igazolvány volt nála.

Bezrukavij kiadatásáért harc folyt Lengyelország és Oroszország között. Lengyelország a csomagok ügyében követelte kiadatását, míg az orosz fél a kábítószerekkel és fegyverekkel kapcsolatos bűnügyeket vette elő, és újra körözötté nyilvánította Bezrukavijt. Végül Lengyelország nyert: Bezrukavij most egy varsói fogdában várja a tárgyalást.

Idáig tart a Dossier Center írása, most pedig vizsgáljuk meg, mi belőle a tanulság. A legelső az, hogy a GRU-nál egyáltalán nem ostoba emberek dolgoznak, és a blatnojok sem buták. Miért pont szexjátékoknak és szépészeti cikkeknek álcázták a gyújtóbombákat? Azért, mert ezeket kiszállítás közben diszkréten kezelik, kevésbé ellenőrzik, mindenki tudja, mi lehet bennük, és ha át is világítják egyiket-másikat, a képen nem látszik, mi van a kozmetikai üvegcsékben vagy milyen anyagból vannak az illető szexjáték fémrészei.

A második tanulság az, hogy a GRU toborzási módszerei elágazóak. Tudunk az online toborzott „eldobható” szabotőrökről, akik általában a célország nyomorgó polgárai, nem ritkán tizenévesek, és hatszáztól ezer dollárig terjedő összegért vállalják a hazaárulást, gyújtogatást – mikor épp mire van szükség. Azt is tudjuk, hogy az ilyeneket egyáltalán nem kímélik, Ukrajna területén bevett gyakorlat, hogy az orosz megbízók a nekik eljuttatott robbanószerkezeteket az elhelyezés pillanatában robbantják fel, minek következtében ők is elpusztulnak: így olcsóbb az akció, mert még ki sem kell fizetni őket, és hát a GRU sosem arról az érzékeny vajszívéről volt híres, de most másról van szó.

Valamiről, ami még ennél is sokkal veszélyesebb: a blatnoj mir, vagyis a szervezett alvilág és a titkosszolgálatok kooperációjáról. Tulajdonképpen Oroszországban összesen ez a két szervezet működik tökéletesen, minden egyébbel bajok vannak, nem csoda tehát, hogy egymásra találtak. Igaz, a tolvajtörvény régebben szigorúan tiltott minden együttműködést az államhatalommal, de a jelek arra utalnak, hogy azok az idők már elmúltak. Viszont az együttműködés csak addig tarthat a profi ügynökök és profi bűnözők között, míg a végrehajtókat, tehát a blatnojokat kímélik: ők sem bolondok öngyilkos küldetéseket vállalni.

Nyilvánvaló, hogy ez a kapcsolat már évtizedek óta tart, sőt, az is valószínű, hogy az „eldobható ügynökök” műveleteinek irányítását inkább bízzák egy-egy tapasztalt blatnojra, mint a GRU magasan – és méregdrágán – képzett tiszti állományára, akiknek az életét kevésbé szeretnék kockáztatni. Viszont ez esetben az orosz társadalom legfelső és elvileg legalsó rétege között szinte szabad átjárás van, ami lehetővé teszi a tökéletes diktatúrát.

Amint látom, két szó is teljesen új értelmet nyert ettől a hírtől: az egyik a „szexbomba”. A másik a „latorállam”.

Szele Tamás