Hölgyeim és uraim, megrendítő hírt kell közölnöm, csak előtte abbahagyom a görcsös zokogást: Georg Spöttle visszavonul a közéletből és a politikából. Már a második százas csomag papírzsebkendőt fogyasztom tegnap óta emiatt, bakacsinfekete gyászba borult az én lelkem... na jó, erről szó sincs, de tény, hogy egyre különösebb jelenségek zajlanak a valóságon túli világban.

(Képünk illusztráció)

Tegnapi ígéretemhez híven folytatom az Anthony Blinkennel, az Egyesült Államok leköszönő külügyminiszterével készített búcsúinterjú közlését, de sajnos kénytelen vagyok tenni néhány személyes megjegyzést ugyanis szakmai és etikai kérdések merültek fel fordítás és stilizálás közben, melyekről szükséges szót ejtenem.

(Képünk illusztráció)

Anthony Blinken amerikai külügyminiszter hivatalából való távozása előtt interjút adott a The New York Timesnak. Ezt adjuk közre az alábbiakban – viszont a teljes verzió 18-20 gépelt oldal lenne, amit senki sem olvasna el, tehát úgy kellett döntenünk, hogy két részletben közöljük az írást, de csonkítatlanul. Biztos vagyok benne, hogy így is lesz, aki „hosszúnak” találja majd. Mindegy, lássuk, mit mondott Blinken így, búcsúzóul.

(Képünk - mint az ujjak száma is mutatja - illusztráció)

Nem lehetünk biztosak abban, mi vár 2025 folyamán Vlagyimir Putyinra – és általában véve, az Oroszországi Föderációra – a világpolitika színpadán. Erősen kétesélyes a játszma, többféle elképzelhető kimenetellel, melyek között a teljes kitaszítottság éppúgy szerepel, mint a lassú visszatérés a világközösségbe. De lássuk, hogyan elemzi ezt a The Insider.

(Képünk illusztráció)

Azzal kell kezdenem, hogy eléggé különös irat került elém, mellyel kapcsolatban sok kérdés vetődik fel, de lehet éppenséggel nagyon fontos – és lehet valamiféle hamisítvány is. Ez utóbbi esetben az a kérdés, hogy kinek az érdekeit szolgálja, az előbbiben meg az hogy miképpen kerülhetett a nagyobb nyilvánosság elé?

(Képünk illusztráció)

Horváth József hivatásos titkosszolga és összecsukható bambusz-Rambo, valamint háztáji és tábori James Bond aggódik. Ráadásul most az egyszer még igaza is van, bár nagyon nem úgy, ahogyan ő gondolja. Dióhájban: a minden rendszert kiszolgáló gumitalpú úriember most épp az online befolyásoló kampányok miatt aggodalmaskodik a Magyar Nemzet hasábjain.

(Képünk illusztráció)

Nálunk most múltak el a téli ünnepek, Oroszországban pedig most kezdődnek – ez ellen nem sokat lehet tenni, a dolognak felekezeti és történelmi okai vannak. Amint annak is, hogy az oroszok nem a saját karácsonyuk idején ajándékozzák meg egymást – ami idén január hetedikére esik –, hanem újévkor, január elsején (és az után még jön a Régi Újév, szóval nehéz kiigazodni ebben a tárgykörben). Ilyenkor jár a Gyedmaroz, általában Sznyegurocska kíséretében, az egyik a Télapó, a másik a Hótündér.

(Képünk illusztráció)

Ilyenkor - vagyis Szilveszter napján - a legnehezebb újságot csinálni, ugyanis ennek most két módja lenne. Az első, hogy megfogunk egy hírt és elemezzük, ahogy minden nap, mintha nem is volna Szilveszter, ez tisztességes eljárás, csak épp nem ezt várja az olvasó, hiszen ma mindenhol „összefoglalják” az év híreit. Ami ugyan nem a legjobb ötlet, mert senki sem tudja, melyik, talán most még jelentéktelennek tűnő esemény lesz meghatározó fontosságú 2025-ben.

(Képünk illusztráció)

Ez a nap is eljött, ma veszem elő idén utoljára Andrej Percev aktuális elemzését az orosz belpolitikáról – nem hinném, hogy az egyébként körözés alatt álló politikai elemző holnap még írna bármit is, kivéve, ha csoda történik ilyen vagy olyan értelemben, de erre azért nem számítanék. Akkor lássuk, mit talált fontosnak Percev és hogyan látja az Oroszországi Föderáció idei évét? 

(Képünk illusztráció)

Az idei év – nyugodtan elmondható – sok szempontból minden korábbinál pocsékabb volt, a harci cselekményeket (melyekben nem szűkölködött a világ) leszámítva főként azért, mert igen sok országban tartottak ilyen, olyan vagy amolyan választásokat. Melyeket minden korábbinál több demagógia és hazug propaganda kísért. A mi Kelet-Európánkat (Közép-Európát 2010 óta nem merek írni, sőt, lassan már Balkán vagyunk) sem kímélte ez az átok, elemezzük egy kicsit – az ukrán Detector Media nyomán – ennek a térségnek az idei és választási nyavalyakórságait.

(Képünk illusztráció)