Mátészalka gyászban van, Mátészalka gyászban van, Gacsaj Pesta halva van, Gacsaj Pesta halva van... elnézést, nem Mátészalka van gyászban, hanem az Origo, és senki nincs halva náluk, hála a Fennvalónak, de úgy sírnak, mintha minimum a Fekete Halál ütött volna be a kormánysajtó felszentelt berkeibe. Pedig, ha tárgyilagosan vizsgálnák a dolgokat... csak az nem érdekük.
No, hogy vágjunk a közepébe, a kormánysajtónak, amúgy en bloc, be van akadva a Facebook, és a jelek szerint képtelenek felmérni, hogy létezhet olyasmi is a világon, ami nagyobb Orbán Viktornál. Sőt, még Magyarországnál is. Sőt, a Facebook nem is foglalkozik sem kis hazánkkal, sem miniszterelnökünkkel különösebben. Nem érdekli, nincs hozzá köze, nem viszonyít hozzá mindent, ami kormánypárti – és, tegyem hozzá, ellenzéki - szempontból logikai képtelenség, Magyarország, ezen belül Orbán Viktor a világ közepe, mindennek akörül kell forognia, minden csak ezekhez képest létezik, ami nem viszonyítható a magyar belpolitikai helyzethez az vagy nincs, vagy már a létezése is ellentmond a Hitnek.
Kormánypárt és ellenzék között csak Orbán megítélése a különbség: míg a kormánypárti mindent szeret, amit Orbán és mindent utál, amit ő, az ellenzék hívő fanatikusa ezt fordítva teszi, ráadásul kényszeresen, tehát a focit akkor is utálja, ha korábban szerette, ha megjelenik egy kép, amin Orbán pörköltet eszik, akkor ő többet akkor sem fog, ha a kedvence volt, míg a kormánypárti meg akkor is pörköltet rendel, ha különben vegetariánus és nagyon rosszul lesz tőle: lenyomja, lebirkózza, ha ízlik, ha nem.
Ebből következően ma Magyarországon a belpolitika egy szenvedély- és kényszerbetegség, csak nem kezelik, mert senkinek sem érdeke.
Nem is lenne nagy baj, ha a viszonyítás alapja nem egy élő, létező személy volna, hanem egy mitikus lény, legendák szörnyetege vagy félistene, valami ilyesmire találták ki a vallást, csak hát ez a kultusz és antikultusz élő személyt illet, aki állandóan cselekszik, kihasználja az abszurd helyzetet, és ebből következően az ember úgy érzi magát, mintha Ormuzd és Ahrimán közé szorult volna valamikor a kilencvenes években, és azóta is ott lenne.
Akkor, ha már ilyen szépen vázoltuk a politikai környezetet, lássuk, mi a gyász tárgya.
A gyász tárgya az, hogy Bencsik András és Apáti Bence urakat letiltotta volna a Facebook.
Szaggassuk meg ruháinkat, szórjunk fejünkre hamut. Én még cseréppel is fogok vakarózni. De lássuk, mik jönnek ki a szörnyű, jaj, példátlan eset kapcsán az Origo esze tokjából!
„Tombol a cenzúra a Facebookon: Bencsik András után Apáti Bence balettművészt és publicistát is letiltotta a Facebook. Apáti Bence állandó szereplője az Echo TV Keménymag című műsorának, ennek egy adását szerette volna posztolni, azonban a közösségi oldal cenzúrája közbelépett, és a szólásszabadságot lábbal taposva 30 napos eltiltással büntette Apáti Bencét.”
Hajjaj. Szegény ember, most bujdoshat a Bakony erdejében. Ja, nem, a másik profilja vígan él, nincs elhallgattatva, panaszkodik is rendesen, miként egy Jeremiás. Lássuk a másik esetet.
„Ismét letiltotta a Facebook Bencsik Andrást, a Magyar Demokrata főszerkesztőjét. Az egyre durvábban cenzúrázó közösségi oldal a mostani tiltásról még csak értesítést sem küldött. (…) Az RTL Grouppal összefonódott cég emberei cenzúrázzák a jobboldali tartalmakat.”
Ez, kérem, borzalmatos, kiverték a billentyűzetet Bencsik kezéből – ja, neki is él a másik profilja... neki sincs betömve a szája. Mellesleg, mindkét esetben jó régiek a tartalékprofilok, nem most dobták őket össze, postamunkában.
Mármost akkor először is lássuk, mi a magyar politikán túl nem látó kormánysajtó reakciója, utána meg azt lássuk meg, mi az igazság. Ugyanis a kettőnek köze nincs egymáshoz.
Az Origo szokás szerint vett egy vödör ciánt, összekeverte fluorsavval, maszlaggal, beléndekkel és nyakon öntötte vele az olvasótábort: az ő megközelítésük szerint a túlsúlyban lévő „baloldali média” tépázza szegény, kiszolgáltatott, sínylődő kormánypolitikusokat, és az RTL harcol a kormány keresztes lovagjaival. Lázár János kapcsán még odáig is eljutottak, hogy ő, valamint az Origo képes volt megijeszteni a moderátorokat.
Hát, hogy mondjam, maximum úgy, hogy szembetalálkoztak velük egy sötét sikátorban.
Balliberális cenzoroznak, egyáltalában véve, azt kívánják, szűnjön meg első körben a Facebook, de ha nem, adják nekik, ingyen és a két szép kökény szemükért, valamint aki nincs velük, az ne is legyen egyáltalán. (Mellesleg: azArvato ugyan valóban áll bizonyos üzleti kapcsolatban az RTL-csoportal a Bertelsmannon keresztül, de akkor a McDonalds is össze van velük fonódva – hiszen hirdet náluk. Jaj árva, szittya fejünknek.)
Ezzel szemben mi az igazság?
Az igazság az, hogy a Facebook most – mint oly gyakran – válságot él át, mindenki tanúsíthatja, hogy problémásan működik, ennek tényleg van politikai oka is, csak épp semmi köze a magyar belpolitikához.
Az amerikai belpolitikához, ahhoz van köze, nagyeszűek!
Ha tetszenének mást is olvasni MTI-n kívül (de nem tetszenek), tudnák, miszerint az Egyesült Államok félidei választásokra készül november 6-án, ilyenkor a teljes Képviselőházat és a Szenátus harmadát lecserélik. Az államok kormányzóit és saját törvényhozásait is több államban újraválasztják. Ezt a helyzetet semmiképpen sem hagyhatják ki Olgino fiai (Olginóban van az orosz Internetkutatási Intézet, vagyis az FSZB digitális ügynökeinek központja). Már pezseg az élet arrafelé, amit az is mutat, hogy a korábban Fancy Bear vagy APT28 néven ismert elit hackercsapat legújabban Strontium néven fejti ki áldatlan tevékenységét. A Microsoft e hét kedden jelentette be, hogy az orosz kormányhoz köthető hackercsoport hamis honlapokat hozott létre, amik két konzervatív agytröszt, a Hudson Intézet és a Nemzetközi Republikánus Intézet weboldalait imitálták, illetve három szenátusi oldalt. Az oldalakra látogatók gépét feltörhették és megfigyelhették volna, illetve ellophatták volna az adataikat. A veszélyt ugyan elhárították, de az újabb támadás szó szerint bárhol és bármikor várható. A Facebook és a Twitter épp ugyanaznap törölt 652 orosz és iráni propagandaoldalt, melyek a Közel-Keleten, Latin-Amerikában, az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában élőket célozták – a közösségi oldalak, ha lassan is mozdultak meg, de kezdenek igen hatékonyan fellépni a politikai métely ellen.
Ennek Magyarországhoz csak áttételesen van köze: annyiban, hogy a vizsgálatok alatt erősen akadozik a közösségi oldal és könnyebben mennek a letiltások is, mégpedig nem csak kormánypárti oldalon: a két szép, magyar vitézzel, aranyos leventével körülbelül egy időben tiltották le a velük egy napon sem említendő Csillag Ádám dokumentumfilmest, csak őt nem siratja az Origo, mert nagyon nem kormánypárti. Tiltottak másokat is szép számmal ellenzéki oldalról, nekem a személyazonosságomat próbálták ellopni (http://huppa.hu/szele-tamas-spuvunya-az-alorcas/), szóval valaki dolgozik a háttérben, és szemmel láthatóan nem balliberális médiaterrorista cenzorok.
Ki az?
Nem tudjuk, csak sejtjük.
Tetszenek emlékezni a nagy tavalyi letiltáshullámra?
Minden kollégámat tiltották, egy időben, velem együtt, és persze másokat is, mindenki felhorgadt, hogy ez már kormánybefolyás. Hiszen ismert, hogy a kormány is működtet egy trollsereget, igaz, inkább csak kampány alatt, de bevethető volna erre a célra is. Csak ezt nem ők művelik.
Ugyanis véletlenül megtudtam, hogy az ám, de a jobboldal is szenved ettől, főleg a kereszténydemokraták ifjúsági szervezete, sőt, mások is – hát akkor hogy is van ez? Úgy, hogy létezik több kisebb-nagyobb feljelentő csoport, amelyek nem is annyira politikai, mint inkább hasraütési alapon azzal szórakoznak, hogy ismertebb figurákat jelentgetnek csapatostól. Ütnek jobbra, ütnek balra, egy kiszivárgott fenyegető levelükben olyat is szóltak, hogy azt tiltatják, „aki túl aktív”. Hogy ezt miért teszik? Részben szórakozásból, részben pedig, mint vélném, politikai-üzleti megbízások alapján, zsoldért. Tudom is, kikről lehet szó, csak nincs rá bizonyítékom, azért nem tudok lépni – egyelőre - az ügyben. Hihetetlenül egyszerű egy ilyen bűnbandát összeszedni, elég tucatnyi ember, akik odateszik magukat, és a megadott célpontot óránként mondjuk tíz alkalommal jelentik. Az algoritmus azonnal kivágja az illetőt.
Nem kell mondanom: van ebben pénz, nem is kevés. De teszik ezt merő, önzetlen gonoszságból is, ugyanis azt nem tudnám elképzelni, hogy az én letiltásom bárkinek megérne egy fityinget is. Azonban egy cég letiltása már igen. Egy cégvezetőé is.
Tehát, amint az álhír-oldalak esetében is, kiviláglik, hogy itt egészen egyszerűen egy új cyberbűnözési ágról van szó, amire nincsenek felkészülve az illetékes szervek. Ha az Origo és társai valóban akarnának tenni valamit a letiltások ellen, akkor ebben az irányban kéne elindulniuk, csakhogy természetesen nem akarnak.
Hát nehogy már.
Még abbahagyják!
Aztán akkor mit gyászol majd Mátészalka, izé, az Origo?
Olyan jól jön ez nekik, mint egy falat kenyér, tökéletesen beleillik a Magyarország-méretű, manicheus világképükbe, amiben minden vagy Orbán vagy Antiorbán, és harmadik lehetőség nincs.
Az kicsit sem zavarja őket, hogy a nagy kirakósnak csak két elemét használják és ezt a két kockát látják a teljes képnek.
Hát így nem fogunk előrébb lépni.
Hagyjuk meg a hamis felháborodást és műgyászt az Origónak, a kormánymédiának, mi meg inkább használjuk a fejünket, ha már a fülünk közé szorult.
Nem ünneplem és nem gyászolom a két kormánykorifeus letiltását, de amíg a valódi okot – tehát a cyberbűnözést – nem kezdik el üldözni, addig lesz ilyen.
Mindkét oldalon.
Ezek szerint örökké lesz: mindkét oldalnak szüksége lesz mártírokra, mindig.
Már, ameddig két oldal határozza meg a (köz)tudatot.
Én már most is kicsit nagyobbnak, színesebbnek látom ezt a világot a marakodó magyar belpolitikai életnél, nem érmének, két oldallal, hanem golyóbisnak, számtalannal.
Na, mindegy, az a lényeg, hogy az Origo gyászban van.
Még jó, hogy részvétet nem kell nyilvánítani nekik.
Jövőre azt is bevezetik.
Szele Tamás
