Mikor ma reggel ránéztem a hírekre, nem tudtam, egyáltalán felébredtem-e, vagy ez még mindig rémálom? Azt olvasom ugyanis a szalagcímben a 24.hu-n, miszerint: „Fegyveres szkíta hatalomátvételre készültek Magyarországon, 150 rendőr csapott le rájuk”. Tessék? Feltámadtak a pusztai népek, és már a kertek alatt abrakoltatnak? Nem, de a valóság is eléggé tragikomikus.

(Képünk illusztráció)

Jobb szerettem volna ma aktuálisabb ügyekkel foglalkozni, de a maga módján ez is aktuális: sikerült rájönnöm, mennyi a magyar társadalom külpolitikai reakcióideje. Egészen pontosan meg lehet mondani: 760 nap, vagy ha úgy tetszik, 2,08 év. Ennyi kell ahhoz, hogy az egyszerű tények eljussanak az agyunkig, és valamiféle reakciót váltsanak ki belőlünk.

(Képünk illusztráció)

Tavaly év végén egy szintén Andrej Percev elemzése alapján készült írásunkban megvizsgáltuk azoknak a személyeknek a listáját, akik a közeljövőben Vlagyimir Putyin utódai lehetnek – ők olyan politikusok, akik jelentős szakmai tapasztalattal és hatalmas erőforrásokkal rendelkeznek. A maiban, melynek alapja szintén Percev tanulmánya, ami a Riddle friss számában jelent meg, folytatjuk az esélylatolgatást.

(Képünk illusztráció)

Ez most egy hosszú írás lesz, ugyanis kissé gyengélkedem és mivel pár napig nem tudtam dolgozni, bőven van mit bepótolnom. Ráadásul a témája is eléggé bonyolult: lényegében véve arról szól, hogyan lett a kicsiny, délkelet-ázsiai Mianmar (valójában: Burma) az Oroszországi Föderáció jelentős fegyverszállítója, annak dacára, hogy korábban ugyanilyen jelentős vásárlója volt, és mi következhet ebből.

(Képünk illusztráció)

Annak, hogy nemrégiben véget ért a tavalyi év és ezzel egy időben megkezdődött az idei, önmagában még nincs különös jelentősége: ezt a jelenséget nyugodtan nevezhetjük rendszeresnek is, mely a naptár használatából fakad. Ha azonban úgy közelítjük meg a kérdést, mint az ukrán Detector Media, mely a tavalyi év eseményeiből próbálja kikövetkeztetni az idén várható problémákat, akkor igenis van jelentősége a naptári év fordulójának.

(Képünk illusztráció)

Mivel tegnap az ukrajnai harcokkal foglalkoztam, úgy illik – már csak az egyensúly kedvéért – hogy ma ugyanakkora terjedelemben írjak a közel-keleti háborúról, szokás szerint az ISW-CTP napi jelentése alapján. Nos, a harcok alig csitulnak, bár a Hamász és a houthik is jelentős veszteségeket szenvedtek el az utóbbi időben.

(Képünk illusztráció)

Ma megint Oroszország Ukrajna elleni inváziójával foglalkozunk, szokás szerint az ISW segítségével. A helyzetről így előre annyit, hogy jelenleg mindenki azt gondolja: a vele szemben álló fél offenzívára készül, ahogy beáll a fagy és nehezebb harceszközök számára is járhatóvá válik a terep, ellenben az ukránok addig is érzékeny veszteségeket okoznak az orosz légierőnek – mára virradóan például lelőttek az Azovi-tenger felett egy A–50-es nagy hatótávolságú felderítő repülőgépet (amelyből csak tizenkét darab létezik) és egy Il–22-M típusú katonai szállítógépet. Meg nem erősített források további három bombázógép sérülését is említik, de ezekről még várjuk a jelentéseket.

(Képünk illusztráció)

Helyszín: ódon teaház a Régi Baszmannaja utcában. A háttérben három szamovár balalajkázik sípolva, bárisnyák sürögnek, muzsikok forognak, méla depresszió mindenfelé, térdig ér a reménytelenség. A falon Kamcsatka, Kolima, Magadán és a Szoloveckij-szigetek térképe, pirossal megjelölve rajtuk a népszerűbb büntetőtelepek helye és elérhetősége. A sarokban kancsuka, a biztonság kedvéért.

(Képünk illusztráció)

Öntsünk tiszta vizet a pohárba, valakinek el kell végre magyaráznia ezt is, bár nem örülök annak, hogy pont az én dolgom lett, ugyanis – én sem értem, amit magyarázok. Ez azért van, mert a világon senki más sem érti, valószínűleg pont az a legkevésbé, aki megszövegezte a rendeletet a „határon túliak ingyenes utazásáról” a MÁV szerelvényein.

(Képünk illusztráció)

Ma abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egyaránt szolgálhatok friss hírekkel és elemzéssel. A véletlenek összjátéka úgy hozta, hogy tegnap a brit és amerikai erők pusztító csapást mértek a houthik katonai infrastruktúrájára Jemenben – először ennek a híreit vesszük elő – aztán Jurij Macarszkij tanulmánya alapján azt vizsgáljuk meg, miből volt pénze a houthiknak erre az infrastruktúrára?

(Képünk illusztráció)