Ahogy körülnéz az ember a ma reggeli hírek között, első pillantásra nem is igen tudja eldönteni, a bolondokházából volt-e már megint kimenő, vagy valamelyik büntetésvégrehajtási intézetből, esetleg az összesből. Egy biztos, minden ajtó nyitva van Magyarországon, aminek zárva kéne lennie és mindegyik zárva, aminek nyitva kéne állnia.

Szóval, a téma adja magát, épp ezért nem árt némi óvatossággal megközelíteni: sok derék betűkoptató járta már meg, mikor a lustán heverésző sárkányt minden körültekintés nélkül akarta ledöfni. A sárkány akkor is sárkány, ha épp sütkérezik a napon, a téma akkor is megérdemli a körüljárást, ha szó szerint egetverő hülyeség, mert az új magyar űrhajósról szól a hír.

(Fotó: Index)

Ha én most Bornemisza Péter volnék, úgy folytatnám a címet, hogy „...avagy röttenetes utálatosságáról ez megfertéztetett világnak” – tulajdonképpen nem is lenne rossz ötlet, akkor sem, ha nem vagyok jó ideje elholt lelkész és szuperintendens. Van valami ebben a dologban, kérem, ahogy így körülnézek. Minden sarokban ördögfiókák, démonok, rosszlelkek.

Az nem újdonság, hogy a Mi Hazánk, hogy is mondjam csak, nem bizonyos, miszerint megnyerne egy vetélkedőt az európai műveltség vagy a politikatörténelem tárgykörében, ellenben a „Seggrepacsi” című televíziós show-műsorban hatalmasat alakíthatna, egyikre alkalmasak, másikra nem. Van ilyen, kérem, mit tehetünk, nem beléjük járt a Sorbonne.

… de nem Kanizsára. Kairóba megy a gőzös, minek következtében több mint érdekes gazdasági helyzet áll elő, melyet a továbbiakban be szándékozom mutatni: a közönséget azonban most is figyelmeztetném, hogy hosszú és bonyolult történet következik, számok is lesznek benne, szóval az ultrarövid próza kedvelői és a teletubbyk nyugodtan mellőzhetik az élvezetét.

(Fotó: Magyar Narancs)

Nem, szerencsére nem. Borkai elefánttal nem, ilyen videó nem került elő, aki emiatt kezdte olvasni, hagyja is abba. Akit viszont érdekel, tulajdonképpen mik az ügy eddigi tanulságai – mert vannak, nagyon is – az folytassa, kérem, bár hosszú az írás. És ígérem, lesz benne elefánt is, mert anélkül tapodtat sem. Tehát: mi tudunk most a Borkai-ügyről?

Ma megint megosztó téma következik, pedig senkivel sincs kedvem veszekedni, de akármibe lefogadom, hogy lesz némi koccanás soraim miatt. Meg hosszúnak is ígérkezik, szóval aki sokallja, annak javaslom inkább a háromrészes Garfield-képregényeket tanumányozásra, sokkal időtakarékosabbak, mint ez a kis tanulmány a jógáról és a propagandáról.

Narniából riasztó hírek érkeznek, kérem tisztelettel, egyrészt felfedezték az Átjárót a Kétfarkúak, másrészt ugyanők hamisítják a pénzt is. Szóval, Narnia Kétfarkú uralom alá fog kerülni, úgy politikailag, mint gazdaságilag, éspedig a Ferencvároson keresztül, bár ebből a lakói sokat nem fognak észrevenni, mert maguk a Kétfarkúak se nagyon tudják, mihez kezdjenek vele.

(Fotó: HVG)

Tetszik tudni, tegnap valami rosszat ehettem, mert bizony nem éreztem magamat a legjobban elalvás előtt, és akkor még finoman fogalmazok: konkrétan rosszul voltam. Rosszul, de még elolvastam a híreket, mert azt mindig el kell olvasni. Talán ennek köszönhető az álom, talán másnak, meg nem vagyok mondhatója: de különös volt és magyaros.

Akkor lássuk, miből élük, kérem, mik a hírek? A hírek egyfelől világrengetőek és mérhetetlenül fontosak, másfelől tökéletesen lényegtelenek, attól függ, ki nézi őket és honnan, de hogy ma reggel valódi szenzáció nincs, az egészen biztos. Van ezer apró cikk, mint a korábban száz forintos, már rég egy eurós boltban, csomó műanyag vacak, turkáljunk azok között jobb híján. Vegyes egy saláta ez.