Régivágású kremlinológia következik most, mintha csak a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben járnánk, mikor apró jelekből próbálta meg a nyugati sajtó – és a szolgálatok – kitalálni, mi lesz Moszkva következő sakkhúzása. Olyasmikből például, hogy ki ül közelebb a díszpáholyban a főtitkárhoz a Bolsojban tartott bemutatón, vagy mi jelent meg épp a Lityeraturnaja Gazeta legfrissebb számában.

(Képünk illusztráció)

A Kreml-barát sajtó világszerte zeng a hírtől, hogy Vlagyimir Putyin megnövelte az Oroszországi Föderáció hadseregének harcoló állományát 170 ezer fővel. Vannak, akik általános mozgósítást vizionálnak emiatt, vannak, akik végső győzelmet – azt elfelejtik, hogy tavaly még a részleges mozgósítás is csak összesen 300 ezer főt mobilizált, de jelenleg ennyiről sincs szó.

(Képünk illusztráció)

Ezzel a kérdéssel nemrég foglalkozott a Telex, de olyan megdöbbentőek a Political Capital eredményei, hogy én is elővenném: a tényrelativizmusról van szó. Ami röviden annyit jelent, hogy vannak, akik azt állítják: igazság, valóság nem is létezik, minden pusztán vélemény kérdése. Ostobaság, de ne mosolyogjunk rajta, mert nagyon veszélyes.

(Képünk illusztráció)

Hogy eláruljak egy műhelytitkot: a jelenlegi világpolitikai helyzetben minden reggel komoly gondot okoz számomra eldönteni, Oroszország Ukrajna elleni inváziójáról írjak-e vagy a közel-keleti helyzetről, ugyanis mindkettő nagyon fontos, mindkét területről érkeznek a hírek, de egy fenékkel két nyeregben bajos lovagolni. Általában az dönt, hol történt valami aktuális és lényeges esemény.

(Képünk illusztráció)

Gázában véget ért a tűzszünet, véget értek a fogolycserék, újraindultak a harcok – mindenki előtt nyilvánvaló, hogy ezeket Teherán finanszírozza, háttérből támogatva proxy erőit, csak az nem világos az európai átlagember számára, miért teszi? Ezt magyarázta el Jurij Macarszkij, a térség szakértője a The Insider hasábjain.

(Képünk illusztráció)

Kérem, kissé csodálkozva kellett megtudnom, hogy 1371 honfitársunk szkíta szeretne lenni. Mondható, hogy a szkíták már kihaltak, tehát ne tegyék, ne kövessék őket ezen az úton, de a dolog nem ennyire egyszerű. Azon viszont már kicsit sem csodálkoztam, hogy a kezdeményezés élén dr. Pócs Alfréd áll, azon csodálkoztam volna, ha egy nála higgadtabb elméjű ember vág bele ebbe a kezdeményezésbe.

(Képünk illusztráció)

Hogy egy kétes dicsérettel kezdjem, olyan beszédet mondott tegnap Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin elnök az Orosz Népek Világtanácsának ünnepi ülésén – természetesen videokapcsolaton keresztül, csak nem képzeljük, hogy személyesen is az orosz népek közé látogat? – hogy arról már menet közben az volt az érzésem: ezt Orbán Viktor is mondhatta volna.

(Képünk illusztráció)

Itt állunk a szuverenitási törvény árnyékában – mit ne mondjak, elég sötét ez az árny – a Pesti Srácok abból az alkalomból, hogy elveszítették oldalukat a Metán (Facebook), minden korábbinál személyeskedőbb anyagban támadja azokat, akik egyrészt nem értenek egyet a kormánnyal, másrészt egyáltalán, még van oldaluk, testi fogyatékosságok felemlegetésétől és trágárságoktól sem riad vissza a szerző, aki tévedésből – vagy trollkodásból – Oscar Wilde-idézetet választott címnek, és nem vesszük észre, hogy már ez is a tegnap.

(Gyengébbek kedvéért: képünk illusztráció)

A Közel-Keleten átmenetileg – és látszólagosan – enyhülni látszik a helyzet, a harcok ki nem hunytak ugyan, de alább hagytak, köszönhetően a humanitárius tűzszünetnek és a fogolycseréknek. De lássuk a tényeket, ma is a CTP-ISW napi jelentése alapján.

(Képünk illusztráció)

Mivel a tervezett szuverenitásvédelmi törvény valóban vérlázító – és már mindenki elmondta ezt róla, aki legalább minimális jogérzékkel bír – hadd mondjak én is a véleményt róla. Kezdjük azzal, hogy egyszerűbb lett volna oroszul megírni, illetve szimplán kimásolni, kismittelni a jelenleg is hatályos orosz „inoagent” paragrafust, ugyanis annak a parafrázisa.

(Képünk illusztráció)