Nehéz röviden és pontosan megfogalmazni a Közel-Keleten zajló harci cselekmények lényegét, az embernek az az érzése, hogy ezt a háborút azért kezdték, hogy színpadiasan el lehessen veszíteni. A Hamász mindenhol vesztésre áll – annyi esélye sincs, mint Napólonnak Waterloonál, ugyanis ott még megérkezhettek volna a segédcsapatok, de ez a hadi helyzet egyszerűen reménytelen, és nem lehet igaz, hogy ezt a Hamász vezetői nem tudták.
(Képünk illlusztráció)
Jogos lenne feltenni azt a kérdést, hogy egyáltalán, miért rendezik meg a jövő évi orosz elnökválasztást, hiszen a voksolás pénzbe kerül, és úgyis Putyin fog győzni, valahol 110-160 százalékos arányban, 210 százalékos részvétel mellett. De mégis megrendezik, sőt, már el is kezdődött a választási kampány, melynek eseményeit – és általában az orosz belpolitikai helyzetet – Andrej Percev elemezte a Riddle hasábjain.
(Képünk illusztráció)
Ma közérdekű témával foglalkozom, aminek azonban most nem lesz köze a külpolitikához. A belpolitikához se sok – ellenben köze lesz az emberi gondolkodáshoz és annak gyakran tapasztalható hiányához. Arról van szó, hogy kísértet járja be a Metát, vagyis a Facebookot, méghozzá jó öreg kísértet, és bolondot csinál egy csomó, egyébként épeszű felhasználóból.
(Képünk illusztráció)
A jelenleg zajló közel-keleti háború alapkérdése az, hogy mire számított, miben reménykedett a Hamász vezetése, mikor megindította az október 7-i barbár terrortámadást? Azt ép ésszel nem tételezhették fel, hogy rohammal veszik be egész Izraelt, és ha mégis ezt hitték volna, miért ejtettek túszokat? Miért csodálkoznak a kemény válaszcsapáson, egyáltalán, mi ennek a háborúnak a célja részükről?
(Képünk illusztráció)
Roppant meglepő, sőt, meghökkentő interjú jelent meg tegnap a The Insider hasábjain John Bolton volt amerikai ENSZ-nagykövettel, aki egy ideig Trump elnök nemzetbiztonsági tanácsadója is volt. Ha a Bolton által elmondottaknak csak a fele is igaz, nagy bajban van a világ, de mielőtt kétségbeesnénk, ne csak azt nézzük, mit mond, azt is, hogy ki mondja?
(Képünk illusztráció)
Ez az írás most kicsit más lesz, mint a többi, mert Ivan Gyenyiszovics, bocsánat, Tamás Petrovics egy napjáról fog szólni, tehát szubjektív. Mindenesetre előrebocsátanám, hogy ha és amennyiben emberevő bennszülöttek közé költöznék a kies Kelet-Timoron, annak azért oka lesz, például az, hogy arrafelé viszonylag ritka a mobilhálózat.
Az ukrajnai orosz inváziónak egyszer vége lesz, és megkezdődhet az ország újjáépítése. Azonban aki Ukrajna békés jövőjéről és fellendülő gazdaságáról gondolkodik, nem feledheti, hogy minden újjáépítés előtt aknamentesíteni kell azokat a területeket, ahol egyáltalán csak megfordultak a megszálló csapatok, mert hihetetlen mennyiségű robbanószerkezetet hagytak maguk után. Ezt a témát járta körül a The Insider.
(Képünk illusztráció)
Ha tegnap a Közel-Keleten mutattam be a harci helyzetet, úgy illik, hogy most az ukrajnai állapotokkal foglalkozzak. Ugyan ma nem mennék le hadműveleti szintre – hadmozdulatokról alig beszélhetünk, a front tíz métereket mozog ide-oda – de azért bőven akad hír, amivel érdemes foglalkozni, főleg a „hogyan tovább” tárgykörében.
(Képünk illusztráció)
Mivel az elmúlt napokban orosz ügyekkel kellett foglalkoznom, valószínűleg jogos az igénye annak, hogy legalább ma szolgáljak egy részletes hírösszefoglalóval a közel-keleti eseményekről, melyt most is a CTP-ISW napi jelentése alapján állítottam össze, és mivel tegnap este zárták le, a későbbi eseményeket nem tartalmazza, ellenben minden benne lévő információ ellenőrzött.
(Képünk illusztráció)
Törököt fogtam én ezzel a szegény kazanyi Istenanya-ikonnal, nem ereszt. Azt most hagyjuk is, hogy ezzel szemben ki fogott ereszt és miért, foglalkoztunk vele épp eleget annak idején, most inkább azt nézzük, milyen fejlemények mutatkoznak tegnap óta az ügyben, és azon is gondolkodjunk el: miért pont most kellett előkerülnie az ikonnak, mire lehet jó ez?
(Képünk illusztráció)
