Aki most nagyívű, avatott elemzést vár a tegnapi mérkőzésről, az csalódni fog: igen, kiváló meccset láttunk, egy magát messze felülmúló magyar és magát alulmúló német csapat között, az eredmény pedig mindkét fél érdemei szerint született. Csakhogy, amint elnézem, pont a játék az, ami a legkevésbé számított tegnap – na jó, a közönségnek meg a játékosoknak igen, a politikának viszont már más volt fontos.

Egyre szomorúbb hullámokat vet a múlt héten elfogadott „pedofiltörvény”, melyet az utolsó pillanatban sikerült meleg- és transzellenes törvénnyé alakítani – ami eddig csak nézetkülönbség volt, lassan szimbolikus harc lett (hiszen kampányban vagyunk), és átterelődött a politika mezejéről a focipályákra, minek következtében ki fogják venni Arany Jánost a tantervből, ha minden így megy tovább.

Kérem tisztelettel – mondaná a boldogult Torgyán doktor, Isten nyugtassa – egy félreértést kell eloszlassunk ma. Egy nagy, általános félreértést, egy „vezércikk” kapcsán, amit úgy látszik, rosszul értelmezett az olvasóközönség egyik része is, másik része is, sőt, maga a szerzője is azt gondolja, hogy publicisztikát írt, holott ez egyszerűen szabadvers.

Folytatódik a 234-es toronyszámú Királytigris páncélos ügye, melyről tegnap számoltunk be ezeken a hasábokon, és ha tegnap foglalkoztam vele, ma illik beszámolnom a fejleményekről is, mert vannak. Nagyon is vannak, az ember nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen, ugyanis sok száz komment hatására Dr. Vinnai Győző elnézést kért. Igen érdekesen tette.

Tegnap este találtam írni egy olyant, miszerint a magyar politikai gondolkodás legnagyobb baja az, hogy aki farkasvakságban szenved, csak feketében és fehérben látja a világot, az akkor sem fogja kirakni a bűvöskockát, ha megfeszül kínjában. Itt is egy példa az ilyen monokróm gondolkodásra, ritka szép eset, sokat hüledeztem rajta.

Ez most hosszú is lesz, bonyolult is, aki nem kedveli a szellemi kihívást, nézze inkább helyette a Teletubbykat, így hét végén az is időtöltésnek számít – aki viszont mégis velem tart, azt arra kérem, hogy míg olvas, tegye félre velem együtt politikai rokon- és ellenszenveit, de még a saját helyzetét is felejtse el, és nézzük tárgyilagosan az ügyet.

Békén hagynám én Orbán Viktort, csak épp ő nem nyugszik. Sőt, mint be fogom mutatni, egy rá igen jellemző, gyerekes viselkedési spirálba kezd csúszni, rántja is magával az egész kormányt, pártot, kormánymédiát, szóval kifejezetten tematizált, kellemetlen időknek nézünk elébe és nem látok belőlük kiutat.

Ha valaki megpróbál megszabadulni a honi pártpolitika nyűgétől és nyilaitól, valamint az elmúlt napokban monotonná váló szexuális identitáskereséstől, mely úgy elöntötte a magyar sajtót, mint egy mocsár, és véletlenül fontos kérdésekre keresné a választ, például arra, miben állapodott meg tegnap Biden és Putyin – az rosszul jár.

Hát akkor tegnap megszavazták azt a pedofilokat melegekkel összemosó törvényt. Persze ez így nem hír – az lenne a hír, ha nem szavazzák meg. De akkor menten arról koldultak volna a honanyák és honatyák, szóval bejött a papírforma. Az sem eget rengető újdonság, hogy a Jobbik is a kormány mellett voksolt, a Mi Hazánk is, hát mikor voksoltak ezek másképpen?

Nagy dolgok történnek mostanság a Kossuth téren, érdemes is volna velük foglalkozni, hiszen a kormány szokott álnokságával a pedofília elleni harc jegyében tényleg orosz típusú homofób törvényt akar – és fog – ma keresztülverni az Országgyűlésen, tiltakozik is ellene minden valamirevaló ember.

Kínai HX-D3 mozdony