Tehát nem Panama-csatorna. A hír rövid és őszintén szólva nem túl kellemes, bár nem is túl kellemetlen – felhördülésre és örvendezésre egyaránt alkalmas kis mértékben, pártállástól függően. Arról szól, hogy a Pesti Srácok tévécsatornát indít, mely „könyörtelenségével” szeretne kitűnni. Hát, ha nem értenék a dologhoz, most megkongatnám a vészharangot – de értek. Nincs nagy baj, csak kicsi.

Tetszenek tudni, melyik a legnagyobb politikai erő Magyarországon? Nem válaszolom meg a kérdést, mert mindenkinek a saját pártja az, és emiatt nincs kedvem nehézlovassági sértéseket váltani, pedig már napok óta edzésben vagyok bizonyos írásaim miatt. De aki azt hiszi, hogy egyik vagy másik párt a legnagyobb erő az országban, bizony téved.

(Fotó: 444)

Ha már elkezdtünk foglalkozni a dusnoki anyakönyvezetlen, kezeletlen kisded történetével, folytatjuk is, igaz, nem túl nagy kedvvel, ugyanis az ügy jelentőségénél aránytalanul komolyabb érzelmi vihart kavart. Erről mindenkinek volt véleménye és nem is tartotta magában – a vélemények nem volnának közérdekűek, ellenben az ügyben tapasztalt fejlemények azok.

(Fotó: RTL Klub)

Azt sem tudom, kérem, hol kezdjem, olyan bonyolult ez a történet: az a lényege, hogy tort ül az ostobaság és az összeesküvés-elméletek hívői a díszvendégek ezen a toron. Most épp Dusnokon ülik a tort, azonban bármikor, bármelyik pillanatban feltűnhetnek bárhol az ország területén és a homályos szamárságaik nevében fenekestől felforgathatják a világunkat.

(Fotó: KaloHírek)

Persze nem akkora ez a történet, mint a valamikori botrány, amibe belebukott Nixon elnök, de meglepő hasonlóságokat mutat azzal a történettel, amit végül Woodward és Bernstein kollégák göngyölítettek fel. Például van benne illetéktelen behatolás zárt területre, voltaképpen betörésnek is nevezhetjük, van érzékeny adatok jogosulatlan kezelése – egyszóval benne van a fél törvénykönyv.

(Fotó: Ripost)

Hölgyeim és uraim, ha állnak, üljenek le, ha ülnek, feküdjenek le, ha fekszenek, maradjanak úgy, mert olyan horderejű hírről van alkalmam beszámolni, amelytől az érzékenyebb keblű honfiak könnyen elalélhatnak, aki szereti, dobjon be előtte egy felest is, megvolt? Akkor mondom: birtokomba került az első magyar nyelvű interjú szövege.

Kérem, a fene gondolta volna. Mármint azt, hogy Csuka Tamás református lelkész, nyugalmazott protestáns tábori püspök minapi esetéről pont Marx Károly egy gondolata fog eszembe jutni, miszerint a történelem megismétli magát, és ami egykor tragédia volt, második kiadásban komédiává válik. Bár a Csuka-ügy már tegnap is inkább tragikomédia volt.

Kérem, vannak a világon szent emberek, akik látják azt is, ami másnak nem adatott meg, és vagyunk mi, bűnös lelkek, aki csak azt láthatjuk, ami a szemünk elé kerül. Azt én nem is kétlem, hogy Csuka Tamás református lelkész, nyugalmazott protestáns tábori püspök igen szent ember, csak azok a látomásai, azok ne volnának – meg az előélete. Mert az figyelemre méltó.

Eljött hát az a nap is, midőn Münchhausen báró saját hajánál fogva döngöli magát a mocsárba, midőn a kormány ennen dugájába dől, hiszen nem római, hogy kardjába dőljön – és közben azt hiszi, hogy van egy ravasz terve, mint Baldricknak a Fekete Viperából.

Vannak, kérem, olyan szép, ősi közmondások, amelyek kifejezetten emeletes hülyeségeket jelentenek és bölcs eleink legfőképp önigazolásra használták őket. Ilyen például az, miszerint „nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél”. No, most mutatok olyan harasztot, ami minden légmozgás nélkül is zörög, sőt, ha jobban megnézzük, haraszt sincs benne.