Forgókínpad

Forgókínpad

Szele Tamás: Vihar után, vihar előtt

2024. június 10. - Szele Tamás

Választás utáni reggel, stílszerűen viharral indul a nap, és valószínűleg azzal is folytatódik majd. Ahogyan Magyarország is komoly viharoknak néz elébe, és az első zivataron épp tegnap esett át – persze, most mindenki azt mondja, hogy győzött (a Momentum kivételével), de ez abszolút értelemben inkább azt jelenti, hogy senki sem aratott diadalt. Hogy aztán Magyarország maga hogyan járt, azt majd csak később lehet megmondani.

vihar_junius_10_2024.jpg

(Képünk illusztráció)

Az önkormányzati választások budapesti eredménye jól mutatja, miféle kétségek között vergődik az ország: míg a kerületi polgármesterek közül csak hat maradt fideszes, a főpolgármester-választást Karácsony nyerte, azonban összesen 324 szavazattal, ami egy több, mint másfél milliós világvárosban mikroszkopikus különbség. Vitézy újraszámlálást is követel, csak ezzel az a bökkenő, hogy a választási eljárást szabályozó törvény ezt az esetet nem említi azon lehetőségek között, amikor kérhető az újraszámlálás. A bírói gyakorlat pedig – egy 2018-as kúriai vélemény miatt – egyenesen azt mondja ki, hogy a kis szavazatkülönbség nem indokolhatja a szavazatok újraszámlálásának szükségességét. (A HVG nyomán). Szóval, nagyon úgy néz ki, hogy a kormánypárt legnagyobb bánatára marad Karácsony a főpolgármester.

Azonban ha megvizsgáljuk a Fővárosi Közgyűlés összetételét, máris láthatjuk, miért beszéltem én az előbb közelgő viharos időkről.

Fidesz-KDNP: 10 mandátum;

Tisza Párt: 10 mandátum;

DK-MSZP-Párbeszéd: 7 mandátum;

LMP-Vitézy Dáviddal Egyesület: 3 mandátum;

MKKP: 3 mandátum.

Íme, a közeljövő magyar politikájának működését bemutató modell. Ugyanis nézzük csak, ki szavazhat együtt kivel döntéshelyzetben? A Fidesz-frakció és az LMP ugyan még összebútorozhat, egy Tisza-DK-MSZP-Párbeszéd-MKKP koalíció több okból is elképzelhetetlen, például azért, mert az MKKP senkivel sem köt koalíciót, nem törekszik hatalomra, javítani akar a helyzeten, nem uralni azt. A választási kampány alatt pedig olyan megbocsáthatatlan dolgok röpködtek a levegőben, hogy a Tisza nem is törekedhet szövetségre a DK-MSZP-Párbeszéd frakcióval. Tehát – pártalapú döntések nem várhatóak, legfeljebb érdekalapúak, mármint jó esetben. Rossz esetben a Fővárosi Közgyűlés döntésképtelen lesz.

A vidéki önkormányzati választások is felemás képet mutatnak, tulajdonképpen és nagyjából maradtak az eddigi állapotok, annyi különbséggel, hogy a Fidesz elhódított négy megyei jogú várost az ellenzéktől, viszont elvesztett hármat. Azonban a helyi közgyűlésekben erősödött, amint azt Szekszárd példája is mutatja, ahol eddig nagyjából egyensúlyban állt a két fél, mindenféle machinációkra volt szükség, hogy elérjék a minimális fideszes többséget, mostantól viszont már abszolút, kétharmadnál nagyobb többségük van. Elég baj ez Szekszárdnak, és máshol sem sokkal jobb a helyzet.

Alapvetően ugyanis nem született döntő győzelem egyik fél részéről sem. Nem két, hanem három részre szakadt az ország, mert adott a kormánypárt, és vele – de egymással is! – áll szemben az óellenzék és az újellenzék. Egyetlen hivatalos és választott testület sem lesz képes dönteni semmiről, mondjuk ettől még nem dől össze az ország, hiszen létezik a rendeleti kormányzás fogalma, de a hétköznapi élet nagyon nehézzé válik majd, ha mondjuk például az ember önkormányzati ügyeket akar elintézni. A parlamenti helyzet még két évig nem változik, és ez alatt a periódus alatt dől el az ország sorsa. De erről majd kicsit később.

Az európai uniós választások eredménye viszont mindennél érdekesebb.

Fidesz–KDNP – 11 mandátum

Tisza Párt – 7 mandátum

Demokratikus Koalíció–MSZP–Párbeszéd – 2 mandátum

Mi Hazánk – 1 mandátum

Azt mondjuk sosem értettem, hogy az euroszkeptikus Mi Hazánk miért vágyik az általa oly nagy mértékben utált EP-be, de ők tudják, biztos van bennük egy kis mazochista hajlam, mármint a szadista mellett. Viszont az egységes magyar uniós frakciónak mindenképpen vége. A Tisza képviselői minden bizonnyal beülnek majd a néppárti frakcióba, nekik már bekészítették a székeket, a Demokratikus Koalíció–MSZP–Párbeszéd két mandátuma a szocialista-demokrata frakcióhoz kerül, a Mi Hazánk valószínűleg az Identitás és Demokráciához ül, a fideszesek meg vagy maradnak függetlenek, vagy oda ülnek, ahol még szóba állnak velük. Nem sok ilyen hely lesz. Magyarország olyan mértékben viselte rosszul magát uniós szempontból, hogy még a szavazati jogának felfüggesztése is felmerült, ha erre sor kerül, természetesen mindegy, ki hova ül.

Általában véve azonban néppárti győzelem született, és Ursula von der Leyen már be is jelentette a koalíciós tárgyalások megkezdését a liberálisokkal és a szociáldemokratákkal. Ami ennek a szövetségnek komoly, bár nem abszolút többséget biztosít. Viszont Magyarország uniós súlya csökkenni fog, amiből az következik, hogy a világpolitikai jelentősége is kevesebb lesz. Tizenegy képviselő semmit sem képes leszavazni, igaz, a korábbi állapotok sem sokban különböztek ettől, azonban a hét Tiszás a Néppártban egy komoly többséget erősít. A Mi Hazánkos meg maga lesz Hüvelyk Matyi a maga egy szem voksával, nem oszt, nem szoroz, és egyéb számtani alapműveleteket sem végez. Ha nincs a Tisza, könnyen meglehet, hogy a Fidesznek sokkal több jelöltje jut be, és több szavazattal könnyebb is kufárkodni (bár ebben az esetben lefogadom, hogy a Momentum is elvitt volna legalább két-három helyet). De jött a Tisza, amiről három hónapja nem is sejtettük, hogy felbukkan, sőt, három hónapja még Magyar Péter sem gondolt pártpolitikára, jött, és elvitte a fél falut. Februárban a Fidesz még langyos és alacsony részvételű választásra számított, amit könnyen megnyer a „háború vagy béke” és „dollárbaloldal” jelszavakkal, most viszont valószínűleg azt sem tudja, mihez fogjon, és folyamatosan ülésezik a vésztanács.

Nos, a konkrét eredményeket látjuk. De mi következik belőlük?

Az, hogy Magyarország sorsa egyetlen ember kezébe került, és ez Magyar Péter. Nem mondom, hogy ez jó, azt sem mondom, hogy rossz, azt mondom, hogy az ilyesmi nem szerencsés. Ugyanis a Tisza pártnak nincs világosan körülhatárolt, egzakt, írott programja, a pártelnök időnként – ami azt illeti, elég gyakran – beszél ugyan a célkitűzéseiről, de ezek általánosságok, mármint azon kívül, hogy a Fidesznek mennie kell. Tehát azok, akik most a szavazataikkal valósággal berobbantották ezt a pártot a magyar politikai életbe, tulajdonképpen üres lapot, biankó csekket írtak alá, hiszen ha nincs program, nincs is mitől eltérni. Azt tesz Magyar Péter, amit éppen akar.

Az látható, hogy jelenleg a Tisza nem képes egyedül megszerezni a hatalmat. Sok híve van ugyan, de annyi nincs, hogy ezt megtehesse. Három út áll előtte:

  1. Pártépítés és tagtoborzás, támogatók megszerzése látványos és hasznos akciókkal, amihez kemény munkára lesz szükség, bizonytalan is az eredménye, de ha sikerül, akkor teljes a győzelmük.

  2. Koalíció az óellenzékkel. Ennek ezer és egy akadálya van, viszont biztosabb az eredmény, valamint nem annyira drága és fárasztó.

  3. Koalíció a Fidesszel. Ez ugyan szembe menne Magyar Péter összes eddigi nyilatkozatával, de láttunk már ilyent a magyar politikában: épp Orbán Viktortól, 1998-ban, mikor azt nyilatkozta, hogy „a Kisgazdapárttal soha, de soha nem kötünk koalíciót” és 24 órán belül mégis megkötötte. Ráadásul nem is a kétharmados, hanem csak az egyszerű többség érdekében. Egy hipotetikus Fidesz-Tisza koalíciónak akkora többsége volna azonban, ami messze felülmúlja a kétharmadot. Igaz, ez azzal is járna, hogy a jelenleg taroló Tisza lesüllyed a mostani KDNP szintjére, bár kedvező széljárás és megfelelően agresszív politika esetén ugyanez megtörténhet a Fidesszel (habár ez a legkevésbé valószínű, Orbán Viktort ismerve). Azonban erre a koalícióra meglehet, hogy csak a 2026-os választások után kerül sor, hiszen nem szedi le senki a szilvát a fáról, míg még zöld – de az előkészítése és a közeledés a partnerek között korábban kell megkezdődjön. Kérdés, hogy mennyire lesz ez nyilvános, illetve érzékelhető: ha jól konspirálnak, semennyire. Már persze, ha egyáltalán lesz ilyesmi.

Egyáltalán, miért tarolhatott a Tisza? A magyarázat egyszerű: egyaránt megkapta a csalódott kormánypártiak és a csalódott ellenzékiek szavazatait. Mindenkiét, aki „nem ilyen lovat akart”. Mármost akármilyen koalíciót köt, a támogatók felét elveszíti, tehát vagy most áll a párt népszerűsége csúcsán, ahonnan csak lefele vezet út, vagy továbbra is egyedül tör előre, azonban ehhez az is kell, hogy semmiképpen se legyen programja, hiszen egy konkrét program miatt is veszíthet szavazókat épp úgy, mint egy koalíció esetében. A Tisza a bizakodás, az esélyek és a bizonytalanság pártja jelenleg, amire azért szavaznak, mert bármi is lehet még belőle. Csak hát – ez a bármi szavazónként különbözik, sőt, a különböző támogatók reményei ellent is mondanak egymásnak.

Összegezve: mire számíthatunk?

Helyhatósági szinten tehetetlenségre, döntésképtelenségre, kivéve azokat a településeket, ahol egyik, másik vagy harmadik félnek többsége van a közgyűlésben.

Belpolitikai szinten rendeleti kormányzásra és felfokozott hangulatra, felkorbácsolt indulatokra, forrongó közéletre és botrányokra.

A külpolitikában várható a legnagyobb fordulat, ugyanis ha Magyarország veszít a súlyából, mostani „barátaink” is kevésbé fognak kedvelni minket, Orrbán Viktor eddig szemből csodálhatta Putyint vagy Hszi Csin-pinget, mostantól meglehet, hogy már csak félprofilból teheti. Azonban a történtek után nincs visszaút Nyugatra: a magyar külpolitika még inkább diplomáciai páriává válik, a senki földjén fog kószálni, ahogy eddig, csak most már kevésbé számíthat korábbi szövetségesei támogatására.

Körülbelül itt tart Hunnia 2024. június tizedikén, a késő délelőtti órákban. Vihar volt és további viharok jönnek.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása