Forgókínpad

Forgókínpad

Választási malacságok

2018. február 22. - Szele Tamás

És őrültségek, valamint attrakciók, természetesen, hölgyeim és uraim, újból a választási cirkuszból tudósítunk, mely – megjósolhatom – mindannyiunk agyára fog menni, és még a voksolás lezajlása előtt gumiszobává alakul. De lássuk, miről számolhatunk be ma a kupola alól, lovon és trapézon, védőháló nélkül?

Először az enyhébb sokk következik: az, amiben nem is a parlamenti vagy cirkuszi kupola jut eszünkbe, hanem inkább egy kupolda. Az ugyanis a helyzet, hogy nemzetünk egyik éke, Kelemen Annácska bejelentette a Facebookon, miszerint ötezer lájkért elindul a választásokon. Hadd idézzük az aranyszájú hölgy szavait pontosan, mert csak úgy érdemes.

Erre a képre szerda éjfélig 5000 likeot ha kapok, elindulok az országgyűlési választásokon! Hogy hol és melyik párt színeiben, csütörtökön kihirdetem! Mottóm: A politika orális műfaj és ebben én vagyok a legjobb!”

Jelen pillanatban megvan a hatezer lájk, szóval várhatjuk a közpolitikát megrengető bejelentést, valószínűleg jelen pillanatban politikusok tömege tolong Annácska budoárja előtt, hogy elnyerhesse a rokonszenvét, azonban ki kell ábrándítanom a hölgyet. A politika ugyan orális műfaj úgy általában, kivéve a magyart, ugyanis az anális, próbáljon meg hozzászokni a gondolathoz, menni fog: a politikusok egymást analizálják, és csak a választókat oralizálják, ezért szív állandóan a többség ebben az országban. Azért reméljük, ez a kis differencia nem szegi kedvét a hölgynek, a Parlament nevű kuplerájban égető szükség van végre egy valódi szakemberre, szakpolitikusra.

Javasolnék egy választási jelszót is, még a Petrasovits idejéből maradt ránk, akit szintén Annának hívtak a véletlenek összjátéka folytán – esetünkben kissé furcsán hangzana az „Ennénk, innánk, Annánk” szlogen, de bármelyik ige szabadon behelyettesíthető egy alkalmasabbal. Örülök, ha segíthettem, kérem.

Akkor vegyük az ellenpólust, már nem a politikai palettán, hiszen Annácska még nem döntötte el, hogy csatlakozik, hanem életmód szempontjából. Mert van, akinek ez a világ csak földi siralomvölgy, a Mennyekre függeszti tekintetét, országa nem e világról való (de akkor minek foglalkozik evilági politikával?), az ilyen embereknek találták ki az imaláncot Magyarországért, Orbán Viktorért. Illető imát minden este nyolckor mondja el a hasonnevű Facebook-csoport 727 tagja, sajnos a kezdeményezés kezd kifulladni, ugyanis megjelentek a kissé sértődött imaellenzők is a közösségben, és meglehetősen trágár módon próbálják meggyőzni ájtatos polgártársaikat fohászuk felesleges voltáról. Magánvéleményem, hogy vallási cselekményt, legyen az istentisztelet vagy ima, nem lehet és nem is érdemes megtiltani vagy megakadályozni, durván belerondítani is kontraproduktív, sőt, felesleges – Magyarországnak minden körülmények között a legjobbakat kívánom, de ez ügyben annyit mondanék, hogy kedvemre szolgálna, ha Orbán Viktoron már csak az ima segíthetne.

Különben a miniszterelnök nagyot alakított tegnap. Az egri vendégszerepléséről készült kampányfilm szétfeszíti a műfaj korlátait, már-már társadalmi metszet, szociofilm, dramolett és burleszk egyszerre, erősen Oscar-gyanús, hiába, filmművészetben nagyok vagyunk. A katartikusan ránkzúduló két és fél perces alkotás története röviden összefoglalható: az álruhás Orbán Viktor miniszterelnöknek öltözve vegyül el az egyszerű nép között, mint egy vegyület vagy mint egy Mátyás király, és ajtóról ajtóra koldul az aláírásokért Nyitrai Zsolt javára

Újszerű ötlet, legalább ezerkétszáz éves, ugyanis Harun al-Rasid kalifa 809-ben dobta fel a papucsot. De nem ítélhetjük el, mielőtt láttuk volna.

Kérem, ez a mű új korszakot nyit a filmművészet történetében. Külön felhívnám a figyelmet az érzékeny rendezői koncepcióra, a kiváló operatőri munkára, a remek vágásokra (macska a széken, mely nem engedi leülni a kormányfőt, ámde az csak leül, déligyümölcsök az asztalon, nagy, tágterű konyhák, ahol a jó magyarok összegyűlnek aláírni, mert a jó magyarok tágterű konyha nélkül nem is hajlandóak lakni, olyan az nékik, mint Odüsszeusznak a tenger). Azonban az év epizódszereplője a kocsma elé beállított, látszólag mattrészeg kukás, Ferenc József, aki nem apostoli, és elvben csak annyit tud kinyögni, miszerint „hát, ittunk egy kicsit”, valamint „hajrá Magyarország, hajrá Fidesz”, ezen a miniszterelnök úgy meghatódik, hogy személyesen megöleli az ideális választót és lefényképezkedik vele. A Hupikék Törpikéktől is sokat tanulhatott a rendező: az első jelenetben Nyitrai Zsolt pár centivel alacsonyabb Orbán Viktornál, az ember azt hinné, Aprajafalván vagyunk, ám nyílik az ajtó, feljebb lép egy lépcsőfokkal, és... hát igen, egy fejjel magasabb, pedig ő sem az a kimondott szálfatermetű dalia. Ez a riefenstahli eszköz teszi naggyá, ha nem is az alkotást, de a főszereplőt mindenképp.

Azt már csak az egészen elvakult és rosszindulatú kekeckedők terjesztik, hogy a miniszterelnök azért járt ajtóról ajtóra és csengetett be mindenhova, mert gyakorol jövendő hivatására, a pizzafutárkodásra. Erről szó sincs, különben is, minek álljon egy kudarc esetén, táviratkézbesítőnek? Nincs is már távirat, marad a pizza.

És a választás háttéripara is erősen fellendülőben van. Igen, kérem, kinek örömére, kinek bánatára, de megjelent a merchandise, a Hegyvidéki Manufaktúra már gyártja a szebbnél röhejesebb választási emléktárgyakat és bizgentyűket, melyeknek gyakorlati haszna vajmi kevés, ámde az bennük a művészet, hogy ezzel szemben baromi randák. Az még vita tárgyát képezi, hogy a gyártó cég ezt komolyan gondolja-e, szerintem kifejezetten marháskodnak, de kívánok nekik növekvő forgalmat: az Orbán-fej formájú gyertya már átütő sikert aratott, elvégre nem akármi leégetni tövig a kormányfőt, ha ahhoz van kedvünk, de tegnap újabb termékkel rukkoltak ki a piacra és le merem fogadni, hogy tarolni fognak: a Mészáros-fej formájú persellyel!

Tartalomhoz a forma, mondanánk és igazunk lenne.

Akkor mondjuk is.

Kérem, én akartam foglalkozni az új pártokkal is ebben a mai összefoglalóban, a feltörekvő mozgalmakkal, mert van belőlük épp elég, de lássuk be: nincs rájuk sem idő, sem hely. A profik hiperaktivitásukkal beterítik a teljes mezőnyt.

Összefoglalva: emberek, meneküljön, ki merre lát, ez a tömény baromságtenger még csak az eleje a kampánynak.

Messze még a vége. Bizonyos távolságból nézve roppant szórakoztató showt láthatunk, sajnos mi a közepében élünk ennek a pokoli cirkusznak.

Lesz ez még sokkal rosszabb is, meglássátok.

 

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása