Kérem, én egy elhamarkodott ember vagyok. Tegnap megemlítettem egy írásomban a Sargentini-jelentést, mely említés kapcsán két dolog derült ki: egyrészt az, hogy hozzáférhető, nem bizalmas, egy barátom el is küldte – a másik, miszerint tényleg senki sem olvasta el, a legkevésbé Szijjártó Péter. Csak véleménye van róla mindenkinek. No, ha megvan, olvassuk is el.

Laza, könnyed olvasmány a reggeli kávé mellé, angol nyelven, akit érdekel, itt az eredeti is:

http://www.europarl.europa.eu/resources/library/media/20180411RES01553/20180411RES01553.pdf

Mármost, amint halad az ember a meglehetősen száraz, de a végletekig pontos, korrekt szövegben, úgy nő benne a düh. Ugyanis minket részint hülyének néz a kormányunk, részint hülyék is vagyunk. Mondjuk a kormány mindenki mást is hülyének néz. Például nem lehet kiverni a fejükből, hogy Brüsszelben senki sem tud magyarul, fordítók sincsenek, és mi egy másik bolygón élünk, nem azon, amin az Unió fekszik. Mert mit állít Szijjártó mester? (https://www.hirado.hu/kulfold/kulpolitika/cikk/2018/04/28/a-tenyek-meg-az-igazsag-hianyzik-a-libe-jelentesbol/#)

„Judith Sargentini jelentése minősített hazugságok gyűjteménye – mondta a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában a külgazdasági-és külügyminiszter. Szijjártó Péter hozzátette, már unalomig ismert általánosságokat és puffogtatásokat tartalmazó, mindenféle valóságalapot nélkülöző állításokat hordanak össze Magyarországról az EP-ben. „Olyan állításokat, amelyeket százszor, ezer megcáfoltunk”– fűzte hozzá.

„A tények meg az igazság hiányzik a jelentésből”

A külügyminiszter szerint ugyanakkor látszik, hogy a jelentésben minden számít, kivéve a tények meg a valóság. Azt mondta, ebben az anyagban minden számít, kivéve a tények és a valóság. Kijelentette: azt állítani, hogy Magyarországon el akarják nyomni a civil szervezeteket, vagy éppen azt, hogy az ország nem tett eleget az antiszemitizmussal szemben, esetleg, hogy nincsen sajtószabadság, olyan hazugságok, amelyekkel szemben puszta tények állnak.” (Hirado.hu)

Ezt ő a közrádió Vasárnapi Újság című balladaciklusában mondta volt, és ez volt az az ágyúlövés, melynek hatására elindult a mocsokáradat, hogy napok óta mindent elborítson, akár a jelentéssel, akár Judith Sargentini személyével kapcsolatban. Ha ez a túlbecsült úriember csak belenézett volna a jelentésbe – ismereteim szerint valamilyen szinten tud angolul – nem emlegetett volna „hazugságokat” meg a tények hiányát.

Hiba volt, Petike, szarvas hiba.

Akkor lássuk, miről szól maga a jelentés?

Arról, hogy az Európai Parlament a hetes cikkely alkalmazásának lehetőségét mérlegelve (mérlegelve, jó uram, nem elhatározván!) vizsgálatot indít azon tárgykörben, mely alapvető uniós értékek sérülnek, avagy nem sérülnek Magyarországon. Lássuk tehát, mely értékekről vagyon szó!

az alkotmányos rendszer működése;

az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége;

korrupció és összeférhetetlenség;

a magánélet és az adatvédelem;

a véleménynyilvánítás szabadsága;

a tudományos szabadság;

vallásszabadság;

az egyesülési szabadság;

az egyenlő bánásmódhoz való jog;

a kisebbségekhez tartozó személyek, köztük a romák és a zsidók jogai;

a migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai;

szociális jogok.

Mindeme értékek helyzete aggályos. Mármost az ügyben indult vizsgálatról a magyar kormány tudott, elannyira, hogy a jelentés végén, a felsorolt források között szerepel Magyarország kormánya, uniós nagykövete, sőt, maga a Külügyminisztérium is! Szóval, nem titokban készült ez, éji homályban, összeesküvés keretében. Le kéne fordítani a teljes szöveget, csak arra végképp nincs terjedelem: az angol eredetit böngészve azonban így is láthatjuk, hogy alapos munkával van dolgunk, minden érték sérülését jogi precedensekkel, ügyekkel és eljárásokkal bizonyítja az irat.

Mindegyikét.

Szó nincs hazugságról vagy propagandáról: ez egy száraz, diplomáciai nyelven fogalmazott jelentés, amitől távol állnak az érzelmek. Itt esetek vannak, eljárások vannak, határozatok és bizonyítékok vannak. Ezt nem lehet lehurrogni, akárhogy tetszenek próbálni. Ráadásul a végkövetkeztetése sem az, hogy Magyarország ellen azonnal alkalmazni kéne a hetedik cikkelyt, vagyis a szavazati jog megvonását, hanem jóval enyhébb. Idézem:

„A fentebb vázolt folyamat fényében a jelentés írója szükségesnek látja felkérni a Tanácsot, miszerint tegyen megfelelő lépéseket a demokrácia, a törvényes rend és az alapvető jogok tiszteletének helyreállítása érdekében Magyarországon.”

Szó nincs cikkelyekről.

Akkor mitől kapott a külügy sikítófrászt mégis?

Attól, hogy a jelentés egy része kitér az igazságszolgáltatás függetlenségére. Az ugyanis a helyzet, hogy olyan javaslatot készül benyújtani az Európai Bizottság, amelynek értelmében az uniós országok a jövőben minősített többségi szavazással felfüggeszthetnék a közösségi támogatások kifizetését az igazságszolgáltatás függetlenségét veszélyeztető tagállamok, például Magyarország vagy Lengyelország esetében. Ez tehát nem a szavazati jogra vonatkozik, szó nincs a hetedik cikkelyről, ez az uniós alapszerződés 322. cikkére hivatkozik.

Mi a különbség? Az, hogy a szavazati jog megvonása csak Magyarország diplomáciai súlyvesztését és érdekérvényesítési képességének gyengülését jelentené, tehát nem játszhatnánk Oroszország trójai falovacskáját az Európai Parlamentben, míg a 322. cikk érvényesítése sokkal jobban fájna, ugyanis az direkt a pénzről szól.

De még ez sem jelentene teljes forrásmegvonást, ugyanis az agrártámogatások folyósítása és a már megkezdett beruházások támogatása továbbra is zajlana, csak újabb pénzecskéket lenne nehéz – bár nem lehetetlen – kilejmolni.

Erről születik tehát döntés többek között az Európai Parlamentben, és még valamiről, ami nagyon fontos: arról, hogy a 2021-2027-es időszakra vonatkozó uniós költségvetés szerdán bemutatásra kerülő tervezete alapján anélkül függeszthetnék fel a kifizetéseket, hogy a támogatások végső kedvezményezettjei károkat szenvednének. Hogy ezt miként oldanák meg, az egyelőre nem világos, de érdekes lenne.Ez okozza a felháborodást, ez a botránykő, ez az, amitől rohamok környékezik a magyar diplomáciát, illetve azt, amit jobb híján annak nevezünk.

Szijjártó Péter valószínűleg szándékosan keveri össze a hetedik cikkelyt a 322.-edikkel, propagandacélokkal, habár nem világos, hogy egy megnyert választás után miféle népszerűségre lenne még szüksége most a kormánynak: a kétharmadot már megszerezték.

De nem is az a gond, hogy mit tesz vagy nyilatkozik a magyar külügy, mert tudjuk, hogy szokás szerint azt, amit épp akar vagy az eszébe jut.

A gond a káosz, ami a fejekben kavarog a Sargentini-jelentés és a cikkelyek körül.

Nyugalom, hölgyeim és uraim: Brüsszelben senki sem akar minket kisemmizni sem jogainkból, sem javainkból.

Ugyanezt Budapestre vonatkozóan már nem állítanám ilyen határozottan.

De az biztos, hogy minket hülyének néznek.

Szele Tamás