Forgókínpad

Forgókínpad

A jégeső kérdése

2018. május 09. - Szele Tamás

Kérem, ez megint egy népszerűtlen írás lesz, ugyanis tényekkel szeretne foglalkozni a tegnapi tüntetés kapcsán, nem elvárásokkal és vágyálmokkal. Az eseménnyel kapcsolatban ugyanis mindenkinek megvan a maga véleménye, és mindenki azt várja, hogy attól egy jottányit se térjen el az elemzés: különben a szerző aljas, hazug áruló, és fel kell húzni az első fára.

Mármost aránytalanul több embernek van véleménye és elvárása ily módon, mint ahányan 1, egyáltalán ott voltak, 2. egyáltalán elférnek a Kossuth téren. Mármint, ha nem a Rákay Philip számolja őket, már várom is, hogy mikor fogadja el az ellenzék is hivatalosnak az ő kalkulációját, miszerint ezen a közterületen legalább kétmillióan férnek el (ez ugyanis megkönnyítené az ilyenkor szokásos számháborút: ha megtelik a tér, az kétmillió, és kész). Sőt, a személyes jelenlét, főleg fényképekkel alátámasztva néha árt is. Engem is hazugoztak le tegnap, mikor azt mertem állítani, hogy délelőtt tízkor azon a téren igen kevesen tüntettek és nagyobb létszámú volt az átmenő forgalom: hiába voltam ott, láttam személyesen, sőt, fényképeztem is le, készítettem húsz felvételt mindenféle szögekből és irányokból, csak hazugnak nevezett egy hölgy, aki szerint az lett volna az igazság, ha milliós tömeget mutatok hullámozni a Parlament előtt. Nagyon sajnálom, azzal nem szolgálhattam – ugyanis nem volt. Azt kérték rajtam számon, amit látni kívántak.

Mármost a sajtó nem vendéglő, a hírlap nem étlap, hogy ha sokan kérik a spenótot – vagy kevesen, de agresszívan – akkor legfeljebb főzzünk nekik. Mi csak azt mutathatjuk be, ami van, volt – a tények igény szerinti ferdítése egy szolgáltatás, mellyel más orgánumok foglalkoznak, ha azt tetszenek igényelni, ajánlom az álhírlapokat, forduljanak hozzájuk.

Van, aki milliós tömeget követel a hasábokra, ha ott voltak, ha nem (de akkor már nem állna az Országház sem, ha annyian lettek volna, hallják-e kendtek!), a kormánysajtó meg szintén tévelyeg: bayerzsoca szokott, megnyerően udvarias modorában „pár száz maki” fütyörészéséről beszél, ha ugyan ez beszéd, a 888 terrorista csőcselék által inzultált egyházi vezetőkről, akiknek azonban nagy bajuk nem esett – kormánymédiánk kóros iránytévesztésben szenvedhet szokás szerint, hiába, megint elmaradt a központi direktívák kiosztása, nem csoda, hogy összevissza beszélnek. Most vagy pár száz veszélytelen makiról van szó vagy terrorista csőcselékről, tessék már eldönteni.

Persze, a valóságban egyikről sem.

A valóság az, hogy a délutáni nagy tüntetés előtt természetesen kevesebben voltak a helyszínen, mint alatta, és kissé inkoherensnek is nevezhető a korai demonstrálók összetétele – a tüntetésen pedig sokan voltak, ha nem is támadott fel a tenger, és nem állt ki Petőfi a lépcsőre, de az egy komoly rendezvény volt, ha realistán kalkulálunk, több tízezer résztvevővel, de nem százezerrel.

Csak épp a magyar lónak nincs közepe, vagy az egyik, vagy a másik oldalára esünk, a magyar ló kétdimenziós, háta nincs.

Jó. És mi volt az üzenete?

Az, hogy a résztvevők egységes ellenzéki fellépést kívánnak. Még csak nem is összefogást – fellépést a kormány ellen. Érthető, csak bonyolult és nehezen megoldható, mert míg a Parlamenten belül sülnek a pecsenyék, a Parlamenten kívül csak a sípok szólhatnak. Az is jó kérdés, hogy miféle összefogás lenne elképzelhető azzal a Jobbikkal, amely tegnap hősiesen nem bontott kordont, nem lévén kordon, ám egy szánalmas logikai bukfenccel Mirkóczi szóvivő közölte, hogy „úgy bontottak le egy kordont, hogy az nincsen ott, ez pedig történelmi tett.”, vagyis azért nem volt ott a kordon, hogy ők aztat le ne bontsák. Ennyi erővel, ilyen logika szerint tegnap bebizonyosodott az Özönvíz történelmi valósága is, ugyanis nem csak kordon nem volt ott, hanem Noé Bárkája sem, kordon azért, hogy a Mirkócziék le ne bontsák, bárka meg azért nem, hogy el ne vigye a víz. A jelek szerint a Jobbik visszatért szokásos üzemmódjához és az események után kullog, valahogy úgy próbálja őket utolérni, szánalmas magyarázkodással, mint amikor a kormány lecsapott a menekült-ellenességre, és karmai közé ragadta azt. Akkor bámultak ilyen reménytelenül a Politika Gyorsvonatának utolsó elsuhanó kocsija után.

Tehát az egységes ellenzéki fellépésnél tartottunk, ez lenne az igény. Nagy kérdése a magyar belpolitikának, hogy ez lehetséges-e. Ugyanis kompromisszumok volnának szükségesek hozzá, melyekre pillanatnyilag egyetlen honi politikus sem lenne hajlandó, illetve bármelyik hajlandó volna, azzal az aprócska feltétellel, hogy ő legyen a nagy, közös izének a vezénylő tábornoka és isten-császára. Ő, és senki más – ami viszont kissé lehetetlenné teszi a közös munkát, ugyanis vezérjelölttel tele a padlás, Boka ezer van, Nemecsek egy sincs.

És közben mit műveltek a Pásztorok a Házban?

Aj, sok szépet, elmesélni is kár. Kár, mert egyfelől nem jártam bent, nincs róla személyes élményem, be sem engedtek volna tán, de ha beengednek, akkor sem mentem volna - és kár, mert apróságokat kivéve semmi váratlan nem történt. Váratlan például az lett volna, ha mondjuk Semjén hirtelen rosszul lesz, és rövid vajúdás után hármasikreknek ad életet, kiket az istentisztelet keretében azonnal meg is keresztelnek, de ez például elmaradt. Az istentisztelet nem, habár ezekkel a résztvevőkkel és ezen a helyszínen inkább nevezném istenkáromlásnak, de megtartották.

Meg kaptak a képviselők szép, új iPhone X.-eseket, ami gáláns gesztus az állam részéről, tekintve, hogy ezt a telefont Magyarországon lehet a legdrágábban megvenni az egész Föld kerekén. De ez sem volt kunszt: nálunk, a Baross téren van egy nepper, az már az iPhone XIV.-et árulja zsebből, kapu alatt, annak dacára, hogy az még nincs is. Neki van, és annak a palimadárnak is lesz, aki vásárol tőle, illetve lesz valamije, amire ez van írva – no, ha a mi nepperünktől szerzik be, olcsóbban kaphattak volna magasabb típusszámú telefont a honatyák és honanyák. Az lett volna a kunszt!

De nagy csodák nem történtek. Házon belül nem, házon kívül is csak a jégeső ment csodaszámba, bár májusban az sem ritka Pesten. Aztán ezt a jégesőt lehet így is értelmezni, úgy is meg amúgy is, nézetem szerint egészen egyszerűen természetes csapadék volt, melynek semmi köze földöntúli erők beavatkozásához egyik vagy másik oldalon. Ja, és nem mesterségesen idézték elő, ugyanis az igen nehéz volna. A legjobban a készenléti rendőrök járták meg vele, ugyanis pont akkor vonult fel az erősítésük, mikor eleredt, a tömeg eloszlott tőle magától, de ők még kiélvezhették a maga teljességében ezt a természeti jelenséget. Hát: legalább nem hagyták ki.

Aztán volt egy kisebb spontán tüntetés még, eső után, és mindenki hazament.

Összegezzünk: mit láthattunk tehát?

Láthattunk egy tíz- vagy pár tízezres ellenzéki tüntetést, mely megszakadt, és melynek fő mondanivalója az volt, hogy az ellenzék lépjen fel közösen a kormány packázásai ellen.

Ennyit láthattunk, ez nem kevés, csak éppen nem is forradalmi ár, mely elsöpri a hatalmat és birtokosait.

A közös fellépéshez az ellenzéknek először is azt kéne tisztáznia, kicsoda ő és ki tartozik hozzá, valamint ki nem, ugyanis enélkül nem, hogy a konszenzus, de még az egyeztetések is ki vannak zárva. Kérdés marad a tárgyalás a jobb- és szélsőjobb szervezetekkel, én ezeket kerülném, mint a pestist, ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy a különben nem túlzottan támogatott csoportok a közös ellenzéki fellépés hátán lovagolnak be a hatalomba, és ezt senki sem akarhatja, már persze rajtuk kívül. Mellesleg a Jobbik a kordonnembontó akciójával már meg is mutatta, mennyire tárgyalóképes partner: el akarta lopni a showt, az már más kérdés, hogy a rendőrség meg tőlük lopta el.

Aztán majd lesz valahogyan: de amennyiben az ellenzék teljes összefogását vizionálja valaki, annak jusson eszébe: annak idején, a rendszerváltáskor helyet követelt magának az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain a Münnich Ferenc Társaság is, azzal az indoklással, hogy ők az akkori kormányzatnál baloldalibbak, így ők is ellenzék.

Valahogy sikerült őket eltanácsolni emlékeim szerint, Antoniewicz Rolanddal együtt, aki később örmény trónkövetelőként lépett fel, természetesen Münnich Ferenc szellemében, de a példa előttünk áll: ahogy nekik nem volt keresnivalójuk annak idején az ellenzéki egyeztetéseken, úgy most a szélsőjobbnak sincs.

Tehát az ellenzék közös fellépés előtt jobb, ha tisztázza, kicsoda is ő és mit akar – onnantól kezdve minden sokkal egyszerűbb lesz.

Feltéve, hogy nem lesz jégeső.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása