Medve Barna három éves volt, ami embernek zsenge kor, de medvének már a fiatalság virága: épp ezért úgy érezte, hogy sürgősen meg szeretné osztani a magányát egy hölgymedvével, karcsúval vagy rubensivel, mindegy, de minél hamarább, sőt, ha lehet, azonnal. Miután kikávézta a szeméből a téli álmot és rájött, mit is szeretne, azonnal regisztrált a Tinderre.

Tavaly a Facebookkal próbálkozott, de az ismerkedés szempontjából tökéletes kudarcot jelentett: medvelányok alig voltak a közösségi oldalon, medvenénik, medvebácsik annál inkább, és mindenki szenvedélyesen politizált, néhányan kegyetlenül meg is sértették Barnát, mert hát ő Szlovákiában élt – ezt valamiért megbocsáthatatlannak tartották, de Barna emiatt nem volt hajlandó átköltözni a Tátrából a Gellérthegyre. Neki az zajos környék lett volna, és azt is tudta: akinek ellenszenves ilyen apróságok miatt, azt egy költözéssel nem fogja megnyerni magának. Meg hát nem is volt érdemes az effélékkel egyezkedni, legfeljebb beállhatott volna közéjük morogni, az meg nem vonzotta.

A facebookos ismerkedés kudarcot vallott, de a Tinderen azonnal rengeteg szimpatikus hölgyet talált. Csupa Tinder Ilonát. Most persze csodálkozni tetszenek, hogy miképpen tinderezhet egy egyszerű négymancsi medve (ha van kétkezi ember, ilyennek is kell lennie), de egyszerű: még tavaly év elején küldték neki a rokonok a telefont a születésnapjára. Kínából küldték, Panda néniék, ott ugyanis annyi mindent gyártanak, hogy akad közöttük medvére méretezett okostelefon is. Küldhették volna Grizzly bácsiék is Alaszkából, csak arra rá volt írva, hogy Blackberry, vagyis szeder, és attól félt a rokonság, hogy az angolul jól beszélő Barna, amilyen szeles bocs, még komolyan veszi a márkanevet és bekapja.

Hiába, Barna, mint vérbeli medve, imádta a bogyós gyümölcsöket.

No, de kitörölte a szeméből a téli álmot, ivott egy erős kávét (a medvék is kávéznak, mégpedig sokat, különben végigaludnák a nyarat is), egész tavasszal tinderezett, aztán, mikor már úgy érezte, elég lánnyal ismerkedett meg, elindult végiglátogatni őket. Feltarisnyált fél mázsa málnát, kötött pár csokor havasi gyopárt a lányoknak, kicsinosította magát, megélezte a karmait, aztán elindult háztűznézőbe. A schengeni határ nem nagyon zavarta, tulajdonképpen észre sem vette, hiszen csak vas- és közúton látható, erdőben, medvecsapáson nem.

Elsőként Füzesabonyba nézett be Ursulához, de a megadott cím bent volt a faluban, emberek laktak ott – bánatában odacsapott egyet a kapufélfának, rajta hagyta a karma nyomát, és ballagott is tovább Kálba, egyenest a sínek mentén, ahogyan a legrövidebb. Erre Grizzly bácsiék tanították, akik tapasztalt hobók voltak, bejárták egész Alaszkát, kiürítettek minden szemétkukát, amiben csak hal volt. Kálban sem járt szerencsével, sőt, egyedül annyi öröme akadt, hogy az egyik kertben talált egy csapot, meg tudott fürödni végre, amire szüksége is volt: erősen megizzadt a nagy útban, melegben, tűző napon.

Mikor Somoskőújfaluba ért, már erősen morgott: hát minden lány szélhámos, egyik sem medve, mind csak ilyen nyápic ember? Ezért ugyan érdemes volt elfecsérelni a drága időt a Tinderen. Be-benézett a kerítéseken, de sehol nem látott kedvére való portát, barlangot, mindenfelé csak házak meredeztek. Pétervására sem volt különb – hanem aztán a dolgok elkezdtek mozgalmasabbak lenni.

Már a káli állomáson látott kitéve egy fényképet, csak nem őt ábrázolta, így arra gondolt: más legény is kóboroghat a vidéken, biztos az tett valami rosszat. De egyre több falragaszon látott medveképet, megállt az egyiknél, elolvasta: okosabb nem lett tőle, azt ő is tudta, hogy jó a szaglása, meg párzási időszakban van, Hogy miképpen olvasta el? Pont úgy, ahogy maga vagy én tennénk: amelyik medve angolul olvas, olvas az magyarul is, sőt beszél, ha kell. A medvék okosak ám.

Hát, ha a simabőrűek plakátokon népszerűsítik őt, az a ő dolguk, különben sem árt egy kis reklám így, párzási időszakban. Ballagott tovább a címekre, nézte őket a Google Maps geolokációs rendszerén, Kocséron megpihent egy tanya udvarán, aztán lestoppolt egy kocsit.

- Migráncs vagy-e? - kérdezte a sofőr.

- Én ugyan nem – válaszolta Barna. Nem tudta, mi az a migráncs, de sokféle medve van a világon, kodiaktól jegesmedvéig, akármit jelenthet – azt viszont biztosan tudta, hogy ő európai barnamedve. Uniós védelem alatt, szóval biztos nem volt migráncs.

- Aztán merre mész?

- Tiszaalpárra.

- Szentkirályig elviszlek.

A sofőrt Bélának hívták, épp válófélben volt, elbeszélgettek kicsit, szomorkodtak a lányok csalfa természetén. Mikor Béla Szentkirályon kitette, még utánaszólt:

- Aztán a medvékkel vigyázz!

- Vannak itt medvék?

- Mostanság vannak.

- Az a jó!

De bizony medve sem Szentkirályon, sem Lakitelken nem mutatkozott, ott csak népfőiskola volt, meg valami nagyon nagy sátor, amiben a fél ország elfért volna, Alpáron sem volt se hegy, se barlang, se nőstény medve – csak helikopter volt, amiből lövöldöztek rá.

Hát, ennek azért fele sem tréfa, brummogta Barna, az ember elindul randizni és tűz alá veszik, mi dolog ez? Még ha altatólövedékkel is vadásznak rá: aludt ő eleget a télen, nincs kedve most szundítani sem, párzani jött volna, de azt meg nem lehet. Földhöz is vágta dühében a csokor havasi gyopárt, elbődült, indult volna haza – de hogyan? Hőkamerával keresik a levegőégből, az meg mindent lát. Mitévő legyen? Addig böngészte a netet, míg meglátta: lakik egy medvelány a pozsonyi állatkertben, épp magányos is, csak ő meg a Badoon kereste a párját, nem a Tinderen. Az már megvan, hova menjünk, de hogyan?

Egyszerűen. Barna beballagott a tiszaalpári állomásra, vett egy vonatjegyet, a Keletiben átszállt - nem vette észre senki, hogy nem helybéli, aki megszólította, arra rámordult, ahogy az már arrafelé szokás- és leszállt Pozsonyban. Most éppen családalapítással van elfoglalva, az állatkertben összkomfortos barlangja van a párnak és egymáson kívül semmivel sem törődnek.

Tiszaalpár térségében már három rendőrségi helikopter köröz eredménytelenül, és polgárőrök tömegei tévednek el a bozótban, csalitosban.

Barna útvonalán harminckétmilliárd forint medvekárt jelentett be a lakosság, és több magyar biztosítótársaság fontolgatja, hogy csődeljárást kér maga ellen.

Toroczkai László nyílt levélben követeli, hogy tüntessék ki a vérmedvék hadával önfeláldozóan csatázó polgárőröket.

A zónát katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánították, és külön kormánybiztost neveztek ki a károk helyreállítására alakult társaság vezetőségébe.

A budapesti Parlament hétfőn tárgyalja a „Stop, Medve” törvényjavaslatot.

A szlovák határra drótkerítést telepítenek.

A magyar kormány képviselői Brüsszelben petíciót nyújtottak be a medveinvázió ellen, mely kizárólag bizonyos politikai körök érdeke lehet, nem véletlen, hogy Berlin és Bern címerében is szerepel ez az állat.

Svájc Magyarországon akkreditált nagykövete jegyzékben jelezte a magyar külügyminisztériumnak, hogy hazája nem is uniós tagállam.

A magyar külügy válasza: „Nem? Az se baj!”

A nemzetközi helyzet fokozódik. A budapesti csemegeboltokból eltűnt a medvecukor, miután egy radikális párt hívei merő hazafiságból összetörtek egy üzletet.

A budai Medve utcát átkeresztelték Turul utcára.

Az iskolákból kitiltották a Micimackót.

Orbán Viktor miniszterelnök vésztjósló hangvételű beszédben jelentette be: „Azt eddig is tudtuk, hogy a sör nem ital és az asszony nem ember, de mostantól sose feledjük – a medve nem játék!”

A Kossuth téren máglyát raktak Brumi maci kalandjaiból és elégették a gyermekkönyv összes példányát.

Közben Barna kizárólag magánélettel van elfoglalva Pozsonyban, így nem is tud a fejleményekről.

Meg nem is érdeklik. Utóbbi időben a híreket sem olvassa.

Akkorát csalódott a Tinder miatt a világhálóban, hogy be sem kapcsolja a telefonját.

Mi ebből a tanulság?

Így jár, aki tinderezik.

Szele Tamás