Forgókínpad

Forgókínpad

Gumijog a zsarnokságért

2018. június 28. - Szele Tamás

Döntő fontosságú volt a tegnapi nap a közeljövőnk szempontjából, három olyan igen érdekes törvényjavaslat is a Parlament elé került, amiknek a hatását szó szerint a bőrünkön fogjuk érezni: nagyobb baj, hogy bele sem gondolunk abba, milyen következményei lesznek az elfogadásuknak, ugyanis ha belegondolnánk, már minimum kétmillió ember ordítana az utcákon.

Mondjuk mindenki érteni véli őket, csak az a szomorú valóság, hogy a javaslatok szövegét alig néhányan olvasták el, pedig tanulságos. És aki elolvasta, az sem mind érti, szóval megpróbálom, ha nem is teljesen, de elmagyarázni, milyen világ jön. Nem teljesen, mert ha minden részletre kitérnék, olyan hosszú lenne, hogy ezt sem olvasná el senki.

Így se lesz rövid.

Tulajdonképpen három törvényjavaslattal van dolgunk, az egyik a gyülekezési jogot szabályozza, a másik a hajléktalanok köztéri tartózkodását tiltja (ezt a szabálysértési törvény módosítási javaslatába csomagolták), a harmadik meg a magánélet védelméről gondoskodik. Egyik szőke, másik barna, harmadik meg csodaszép, ahogy a népmese mondaná. Akkor essünk nekik.

bilincs.jpg

A gyülekezési jog szabályozása a leghosszabb, és ebben is van a legtöbb furcsaság: kezdjük rögtön azon, hogy amit eddig „rendezvénynek” hívtak, annak a neve ezentúl „gyűlés” lesz. Akkor lássuk, a törvényjavaslat szerint mi is az a gyűlés.

2. § A gyűlés fogalma

E törvény alkalmazása során gyűlés a legalább két személy részvételével közügyben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetel.

A gyűlés nyilvános, ha ahhoz bárki szabadon csatlakozhat.”

Tessék? Igen, jól tetszettek olvasni: már a definíció is gumiból van! Ugyanis abba, hogy legalább két személy nyilvánít véleményt közügyben a világon minden belefér. Az is, ha lemegyek a kocsmába, és megkérdem a Zoli kocsmárost, hogy van – ha elkezd panaszkodni a gazdasági helyzetre, vagy ha én szidom az árakat, az már közügy, akkor mi már politikai gyűlést tartunk. Gyűlés tehát – a kétszemélyes határ miatt – minden beszélgetés, amiben közügyekről esik szó, hangzik el vélemény. Ha nagyot fékez a troli, és orra esek, nem szidhatom hangosan a sofőrt, mert a tömegközlekedés közügy, és nem vagyok egyedül a járaton. Illetve, ha megteszem, az troli azonnal gyűléssé változik jogi szempontból. Tehát jogilag elmondható, hogy ez a meghatározás minden vélemény kinyilvánítását és gyakorlatilag minden beszélgetést politikai gyűléssé tesz.

Persze, azért ennek is van hátulütője. Tegyük fel, én lemegyek a Baross térre és elkezdem szidni a rendszert. Megáll egy utcaseprő és hallgatja – ez esetben megvalósítjuk a be nem jelentett politikai gyűlés cselekményét, szerencsére arrafelé sok a rendőr, feloszlatnak kettőnket, be is vihet akármelyik hamarjában. Az ám, de ha nem fogom be a számat, míg bekísér, mi is ketten vagyunk, mármint a rendőr meg én, tehát mi is gyűlést képezünk, és mivel én tovább szidom a rendszert, közügyekről is lesz szó, tehát nincs más megoldás, újabb rendőrt kell kiküldeni, hogy ezt is oszlassa fel, és ez így megy tovább, az idők végezetéig vagy amíg be nem érünk a kapitányságra. Ott meg engem magánzárkában kell elhelyezni, hogy ne kövessek el folytatólagos jogsértést, mert a közös zárka is gyűléssé változik, ahogy kinyitja az ember a száját.

Érdekes lesz ennek az alkalmazása, nyilván azért van gumiból a meghatározás, hogy tetszés szerint bármire alkalmazni lehessen, mert különben misére járni is politikai tett lesz: ott azért mindig többen vannak kettőnél, hiszen valakinek ministrálni is kell, és tagadhatatlan, hogy közügyekről esik szó. Legfeljebb annyi mondható el, hogy a mise a forgalom rendjét nem zavarja, a körmenet viszont akár zavarhatja is. Iskolába se engedjük el a gyermekeinket, ott is sokan vannak és összevissza beszélnek, mi se járjunk el dolgozni, mert ki tudja, ki mit mond, a kocsmapultnál is hallgassunk nagyokat – tulajdonképpen a Hacsek és Sajó is egy be nem jelentett politikai gyűlés lesz ezentúl.

Egyszóval, Hacsek, ne csoportosuljunk így ketten a kávéházban, mert jön a rendőr.

Summa summarum: minket eltiltottak a közügyektől.

A gyülekezési törvényjavaslatnak még vannak igen szép pontjai, ugyanis ha átgondoljuk a dolgokat, be kell látnunk: nem elég valamit, akármit, bármit politikai gyűlésnek minősíteni, arról is gondoskodni kell, hogy feloszlatható legyen. Mikor feloszlatható, illetve betiltható vagy nem engedélyezhető egy akárhány résztvevővel bíró politikai gyűlés?

A gyülekezési hatóság a bejelentés beérkezésétől számított 48 órán belül a gyűlésnek a bejelentésben megjelölt helyszínen vagy időpontban való megtartását megtiltja, ha az egyeztetést követően rendelkezésre álló információk alapján megalapozottan feltehető, hogy a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetőleg mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár.”

Ez megint lehet akármi, ha tegyük fel, azért tüntetek, hogy nevezzék Hümérnek az Állatkertben született vízilóbébit, és Mari néni Hugónak akarja neveztetni, elég annyit szólnia a rendőrségen, hogy ez neki sérti a személyes szabadságát, illetve meglátása szerint veszélyezteti a közbiztonságot a mi gyűlésünk. Akkor annak annyi is. Sok lesz a Mari néni, Pista bácsi.

Aztán meg, ezentúl minden gyűlésnek kell legyen vezetője, aki felel érte. Eddig is kellett szervező, csak nem mindig azt tekintették felelősnek. Aztán a gyűlést legfeljebb három hónappal, és a felhívás, meghirdetés előtt legalább 48 órával kell bejelenteni: eddig úgy ment a dolog, hogy az ember meghirdetett egy ilyesmit a Facebookon, meglátta, hányan akarnak eljönni, és ha kevesen, be sem jelentette a rendőrségen, mert egyszerűen nem tartotta meg – a gyakorlat mindig is azt mutatta, hogy a hős FB-os tiltakozóknak, bejelentkezőknek az egytizede jelent meg aztán a helyszínen, tehát ha ezren jelezték a részvételt, abból eljött száz, a többi kilencszáz bejelentkező meg otthonról szidta a megjelenteket, mivel kevesen voltak. Bizonyos határ alatt érdemesebb volt meg sem tartani a „gyűlést”. No, ennek vége: most már csak a bejelentés után lehet egyáltalán meghirdetni az eseményt, minden demonstráció (jaj, bocsánat: gyűlés) lutri lesz.

Viszont lehet spontán gyűlést is tartani. Más néven sürgős gyűlést.

Nem kell a gyűlést bejelenteni, ha a gyülekezés egy, azt közvetlenül megelőző indokból, tervezés és szervező nélkül alakul ki.”

Itt megint komoly jogi játéktér alakul ki azzal kapcsolatban, hogy az indok mennyire közvetlenül kell megelőzze a gyűlést, ha ugyanis mondjuk én általában akarnék tiltakozni a kormány különböző intézkedései és politikája ellen, az nem sürgős: tegnap is ilyen volt, várhatóan holnapra sem változik meg. Ha azonban egy bizonyos intézkedésük ellen tiltakozom, akkor jó lenne tudni, mennyi az az időintervallum, amibe a sürgősség fogalma még beletartozik? Egy nap, két nap? Öt perc?

Az egyetlen kellemes intézkedés ebben a jogi katyvaszban az, hogy tilos lesz „erőszakot közvetítő vagy megfélemlítő jellegű félkatonai vagy ahhoz hasonló ruházatot” viselni a gyűlések alatt, tehát a Magyar Gárda vagy a Betyársereg majd masírozhat civilben.

És, kérem, még csak az első törvényjavaslatot futottuk át, azt is csak nagyjából!

A másik is nagyon fontos, ez a hajléktalanságot minősíti szabálysértésnek. Az a címe, hogy „Életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése”. Mármost a cím csalóka, ugyanis nem a szabályok megsértéséről szól, hiszen ilyenek itt nincsenek is, hanem arról, hogy maga az életvitelszerű közterületi tartózkodás is szabálysértés.

Az kiderült, mit akarnak kezdeni a szabálysértő hajléktalanokkal: „az e törvényben foglalt feltételek fennállása esetén közérdekű munka szabható ki. Ha az elkövető a közérdekű munka elvégzését nem vállalja, elzárás szabható ki.” Figyelem: nem közmunka! A közérdekű munka a büntetőbíróság által kiszabható büntetés, amelynek értelmében a közérdekű munkára ítélt személy köteles a részére meghatározott munkát hetenként legalább egy napon, a heti pihenőnapon vagy a szabadnapján díjazás nélkül végezni. Régi eleme a magyar büntetőjognak, még az ötvenes években vezették be, igaz, akkor javító-nevelő munkának hívták. Azonban, a mostani javaslat szerint „ha az elkövető a közérdekű munka elvégzését nem vállalja, elzárás szabható ki.”

De mondjuk, vállalja. Addig is hol lakik? Nyilván nem az eddigi közterületen, hiszen az folytatólagos jogsértés lenne, hanem – a javaslat megfogalmazásában - „a jelenlévő hatóság vagy más szerv felajánlott segítségét elfogadva együttműködik a hajléktalan személyek részére fenntartott ellátások igénybevétele érdekében.” Magyarul, bemegy a szállóra.

Csak éppen pontosan harmadannyi férőhely van a szállókon, mint ahány hajléktalan – és ez egy óvatos becslés. De a tömeges bebörtönzésnek is akadályai vannak, a magyar büntetésvégrehajtás annyira túlterhelt, hogy az elítéltek szó szerint sorba állnak a büntetésük letöltéséért.

Ez épp úgy tökéletesen végrehajthatatlan törvény lesz, mint a gyülekezési, viszont biztosítja a lehetőséget arra, hogy bármikor és bárhol alkalmazzák, bárki ellen – ezek tulajdonképpen nem is törvények, hanem Damoklész ügyesen előkészített kardjai.

No, akkor lássuk, mi lesz a magánélet védelmével, mert az szintén nagyon szép.

Eddig is bárki beperelhetett bármilyen sajtóterméket (sőt, akár magánszemélyt is) a személyiségi jogai sérelme miatt, hiszen azok eddig is gumiból voltak, van némi praxisom sajtóperekben – no, ezeket most még sokkal könnyebb lesz indítani. Két paragrafus miatt. Az első általános.

A magánélet tiszteletben tartásához való jog megsértését jelentheti különösen az egyén által megőrizni kívánt személyes adattal, titokkal, képmással, hangfelvétellel való visszaélés, vagy a becsület és a jó hírnév megsértése.”

Tehát ha azt írom Zuzmó Gézáról, hogy eladta a Rottenbiller utcát és a Nyugati Pályaudvart, akkor ő beperelhet abban az esetben is, ha mindkét állítás igaz: ugyanis függetlenül attól, hogy valós az állítás, ez mégis sérti az ő jó hírnevét. Ez eddig is így volt. A képmással való visszaélés az új(abb) elem itt: ha valaki készít egy mémet a miniszterelnök gatyájáról, már el is követte. A másik paragrafust viszont már kifejezetten a közszereplőkre szabták.

2:44. §

Közéleti szereplő személyiségi jogának védelme

A közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja; azonban az nem járhat a magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.

A közéleti szereplőt a közügyek szabad vitatásának körén kívül eső közléssel vagy magatartással szemben a nem közéleti szereplővel azonos védelem illeti meg.”

Dióhéjban: ez is bármire vonatkoztatható, mármint ami a közszereplő magánügyeit illeti, így tehát veszélyes lesz az ilyen embereknek akár a családi viszonyait is elemezgetni. Nekik se rokonuk, se ismerősük, se utódjuk, se boldog ősük nem lehet, legalábbis a sajtóban nem, ők ismeretlen helyen laknak és pont annyit tudunk a magánéletükről, amennyit ők elmondanak, de még ezt a keveset sem lesz okos emlegetni.

Szentek lesznek a közszereplők és sérthetetlenek. Bár mondjuk az határeset, ha Pataki Attilát elrabolják az ufók: amennyiben a zenész közszereplőnek minősül, az esetben ha otthonról rabolták el, nem jelenhet meg a sajtóban az eset, ha közterületről, akkor igen.

Gyönyörű világ jön, kérem, amiben el sem kerülheti az ember a törvénysértést. De hiszen ez is a céljuk ezeknek a javaslatoknak.

Nem, nem az, hogy mindenkit becsukjanak.

Az, hogy mindenki tudja: bármikor becsukható, bármikor lehet elég ok előkotorni azt a kartotékot.

Hogy mindenki zsarolható legyen, mindenki féljen.

Az ilyen politikai rendszereket nevezzük diktatúrának.

És nem, nem tiltakozik senki ezek ellen a kis jogi változások ellen.

Mindenki azt hiszi, hogy ezek csak másokra fognak vonatkozni.

Dehogyis, kérem: ezeket rövid úton megszavazzák és utána mindenkinek megváltozik az élete.

Brettschneider detektív már elindult a Kehelybe.

Vagy, ha úgy jobban tetszik: Annuska már kiöntötte az olajat.

 

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása