Kérem, ahhoz, hogy ezt a címet értsük, bizonyos életkor fölött kell járni – és, ha már itt tartunk, életbölcsesség kell ahhoz is, hogy a trükköt megértsük. A Barbapapa egy francia rajzfilmsorozat volt a hetvenes években, a címszerepben egy alakváltó figurával, aki átalakuláskor mindig azt mondta: „hüpp-hüpp-hüpp-Barba-trükk”. Most ezt fogja mondani a Magyar Idők is.
De hát miért? Tessenek erősen kapaszkodni: komoly esély van arra, hogy augusztus 25-én megszűnik a Magyar Idők. Nem, nem az illuminátusok és a Bilderberg-csoport sorosista ügynökeinek aknamunkájáról van szó, valamint a külső és belső osztályellenség szabotázsa sem tette be pikkelyes lábát az idő vasfogán, egészen egyszerűen úgy szűnik meg, hogy nem szűnik meg, csak de.
Mondom én: barbatrükk.
Arról van szó, hogy a Magyar Idők megszűnik ugyan ezen a néven, de Magyar Nemzet néven fog megjelenni, míg a Magyar Nemzet nem fog Magyar Idők néven sem megjelenni, mert az a Magyar Hang. A Magyar Hang még nem tud erről, legalábbis ma reggeli száma alapján így gondolom, mindenki a Népszavából tudja ezzel szemben a hírt. (https://nepszava.hu/3004119_a-magyar-idok-megszunesevel-indul-ujra-a-magyar-nemzet) Természetesen én is. Hogy is indokolja a várható barbatrükköt a Népszava névtelen informátora?
„El tudná bárki képzelni, hogy mostantól majd a kormánypárti újságolvasó kér egy Magyar Nemzetet és egy Magyar Időket is? Teljesen életszerűtlen lenne, a jobboldalon ráadásul a Magyar Nemzet még mindig sokkal erősebb márka, mint amilyenné a Magyar Idők válni tudott. Ezt el kell ismerni”
Világos: el akarják kerülni, hogy a kormány két oszlopa konkuráljon egymással (minő képzavar). Még nagyobb gond, hogy az egyik oszlop már nem is áll, mert lerombolták, de az a lényeg, hogy augusztus 25-től lesz egy Magyar Nemzet nevű Magyar Idők, szóval nem is lehet majd felemlegetni a polgári napilap megszüntetését, mert lesz ilyen című napilap.
Aki most azt hiszi, hogy ez egy sziporkázóan új ötlet a kormánytól, az nagyon nagyot téved. Ezt már egyszer megcsinálták, akkor is a Magyar Nemzettel. Egészen pontosan 2000-ben. Frissítsük csak fel egy kicsit az emlékeinket!
Az elátkozott 1998-as választásokat a Fidesz a Magyar Nemzet teljes mellszélességű támogatásával nyerte meg. Valamint azzal, hogy lepaktált Torgyán Józseffel, de ez most irreleváns: most a Magyar Nemzettel foglalkozunk. Ha nincsenek Kristóf Attila jegyzetei, megkockáztatom, több parlamenti hellyel kevesebbet érnek el. De meg is hálálták, ahogy illik. Mikor a Postabank sajtóportfóliója a kormány kezelésébe került, nem a nyereséges Kurírt tartották életben, hanem a veszteséges Magyar Nemzetet. A Kurírt megszüntették, igaz, a lap kebelét sosem feszítette komoly fideszes érzület, legalábbis Bayer Zsolt távozása óta nem. Azonban olyan szép volt ez a hála, hogy két év múlva a Nemzet is belérokkant.
Ugyanis időközben az első Fidesz-kormány megalapította a volt Új Magyarország romjain a Napi Magyarországot, ami akkoriban a Magyar Idők mostani szerepét játszotta. Keményen kormánypárti, markánsan kisebbségellenes, gyakran antiszemita lap volt, csak hát ott volt mellette a szent tehén, a Magyar Nemzet, ami valamivel mérsékeltebben ugyan, de hasonló tartalmat publikált. Hát ez az: mérsékletebben. Ebből következően a két lapot 2000 áprilisában összevonták, oly módon, hogy a korábbi nemzetes urakat elbocsátották, így aztán a Napi Magyarország lett az új Magyar Nemzet.
Tetszik már érteni?
Simicska Magyar Nemzetét tehát már akkor sem az eredeti lap munkatársai, hanem a Napi Magyarország propagandistái írták!
Aztán ezek a propagandisták mentek el a G-napon más lapokhoz, jelesül és például esetünkben a Magyar Időkhöz, hogy most újból visszatérjenek.
Ha kicsit kenetes hangulatomban volnék, most a Prédikátor könyvét idézném, mert van a dologban valami biblikus, ha egyéb nem, a hangulata:
„Igen nagy hiábavalóság - mondja a Prédikátor -, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt?
Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad.
Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel.”
És a Magyar Nemzetből is rendre mindig kormányszócső lesz, felebarátaim, akárhányszor szereljük össze, mindig tank jön ki a végén, sosem babakocsi.
Bizony mondom néktek: felette nagy hiábavalóság.
De nem vagyok kenetes hangulatomban, úgyhogy csak annyit mondok: láttuk már ezt a cselt.
Hüp-hüp-hüpp-barbatrükk!
Szele Tamás
