„Gondolkodás nincs, enyém lesz a kincs” - mondja Stanislaw Lem kóbor űrlovagja a jégbolygó kifosztása közben, és nem is gondolkodik, hiszen akkor melegedni kezd az agya, a zsákmányolt kincsek pedig – hiszen jégbolygón vagyunk – elolvadnak, elpárolognak. Hát a Magyar Idők legalább ilyen kóbor űrlovag: amíg nem gondolkodik, dúskálhat. A baj akkor lesz, ha eszükbe jut valami.
Tetszene mondani, hogy ez a veszély nem fenyeget? Dehogynem, csak nem úgy. Nem buta emberek dolgoznak ott, legalábbis nem mindegyikük az: ügyesen keverik a tényeket, féligazságokat, hazugságokat, hogy nekik tetsző eredmény jöjjön ki. Minden napra jut egy mese, tegnapra kettő is jutott: a valóságtartalmuk természetesen méltó ehhez a politikai Dörmögő Dömötörhöz, egyszóval még ami igaz is belőlük, az sem úgy, ott és akkor igaz. Mivel pedig mindkét mese némiképp szakterületembe vág, vagyis az internetes sajtót boncolja (elevenen), úgy érzem, itt az ideje némi ködoszlatásnak.
Elöljáróban annyit, hogy a nagyképű szakzsargon esetünkben nem szakértelmet, hanem műszaki analfabetizmust takar – vagy megjátszott tudatlanságot, azt elhiszem, hogy egy tévéstúdióban csodásan tudnának halandzsázni erről a témáról (is) egy üvegezett kávézóasztal körül, egy számítástechnika ellen beoltott műsorvezetővel, de azért aki már foglalkozott számítógépekkel és/vagy sajtóval, tudja, hogy ez halandzsa, olyan messze vannak az állítólagos ismereteik a valóságtól, mint a bambusz a nimbusztól. No, de lássuk, mi a bajom velük!
Az, hogy a mostanáig még általam is személyes hisztikék, sértődések sorozatának tartott kirohanások – Apáti Bence Facebook-oldalának állítólagos letiltása már egy hete nagyobb nemzeti sorstragédia náluk, mint Mohács, Muhi-puszta és Világos együttvéve – kezdenek egységes formát ölteni.
Közben pedig az érintett úr azon a FB-oldalon polemizál vígan híveivel, ami állítólag le van tiltva, ez ugyanis neki a hivatalos oldala, tehát komoly bátorság és a tények hősies semmibevétele kellhet ahhoz, hogy azt állítsuk, nem is létezik a felület, melyet épp használunk. Utoljára egy órával ezelőtt posztolta a mai zsengéjét, sőt, a privát oldala is elérhető, és még van neki pár, mind él, ez egy nagyon sokoldalú ember. De azért a logikája csodálatos: „nem közölhetek az oldalamon”, írja az oldalán. A kígyó a saját farkába harap.
De ez csak egy eset a kismillióból: hanem mondom, a kormánymédia, most épp a Magyar Idők eddigi magánakciói kezdenek egységes hadjárattá válni, kezd látszani az eddigi kalózakciók, diverziók mögötti szándék, kezd szerveződni egy kampány.
Mi ellen?
A Google, a Facebook, a Twitter, az online sajtó és általában minden ellen, ami internetes hírközlés. Persze, azt szerintem a magyar kormány lakájhada sem gondolja, hogy ezeket a cégeket, orgánumokat meg tudnák semmisíteni, de arra van esély, hogy megfelelő kormányzati szándék esetén Magyarországról kiszorítsák őket. Illetve, szerintem a szándék megvan, a kormánymédiában mi most csak a tüzérségi támogatást látjuk, roham előtt. Ezt játszották, játsszák a kultúrával is.
Akkor lássuk a tegnapi ferdítéseket!
Az első anyag szélhámosságtani mestermű.
(https://magyaridok.hu/kulfold/eltunhetnek-az-ujsagirok-az-internetes-media-miatt-3422435/)
A címe is csodálatos:
„ELTŰNHETNEK AZ ÚJSÁGÍRÓK AZ INTERNETES MÉDIA MIATT”
Arról szól, hogy az AFP bagdadi tudósítója
„megkongatta a vészharangot, amiatt, hogy az újságok nem tudják fizetni újságíróikat, míg a Google és a Facebook igazából „tartalomtolvajlást” folytat óriási haszonnal.”
Mit? Aztán kiderül, miről van szó.
„Annak ellenére, hogy a médiumok fizetnek a tartalomért, és kiküldik újságíróikat, akik életüket kockáztatják a megbízható, teljes, és változatos hírszolgáltatás létrehozására, nem ők profitálnak, hanem az internetes platformok akik egy centtel sem járulnak hozzá a költségekhez. Ez olyan, mintha egy vadidegen szégyentelenül ellopná a munkád gyümölcsét. Erkölcsileg és demokratikusan is elfogadhatatlan.”
Nana. Igen, valóban van haszna a közvetítő felületeknek is a tudósításból, hiszen mellé rakják a hirdetéseket, de olyan ez, mintha azt panaszolnánk, hogy a papírgyárnak haszna van a nyomtatott lapból. Ha nem lenne, nem adna el a szerkesztőségnek papírt. Azt valószínűleg Sammy Ketz sem akarta mondani, hogy szűnjenek meg a felületek, ő inkább csak több pénzt akart, mint írja is:
„Azt kérik, hogy az értékesítési bevételt osszák meg az utánközlők azokkal, akik a tartalmat előállítják, függetlenül attól, hogy a média vagy művészvilág részei.”
Hoppá, de hiszen ez az uniós szerzői jogi irányelv módosítását megelőző vitában jelent meg, jó két hónapja! Írtunk is róla (http://huppa.hu/szele-tamas-nettelenites/), az a dolog veleje, hogy szép volna, ha minden idézetért pénzt kapna az ember, csak akkor minden idézetért fizetnie is kéne, ingyen meg sem oszthatna semmit. Különben: nem szavazták meg az irányelv-módosítást, a vita folyik tovább, a Magyar Idők viszont egy két hónappal ezelőtti állapotról szóló felhívást terjeszt elénk.
És ad neki egy bombasztikus címet.
Menjünk tovább, mert valódi sztárral lesz dolgunk, a közmédia állócsillagával, a billentyűzet Metál Ladyjével, ladies and gentlemen, következik Jurák Kata!
Tadamm!
Amit viszont ő elénk tár, összművészeti alkotás, leginkább a Feszty-körkép és egy tragikomédia elegyének mondanám. Ebben az esetben azért látszik, hogy veterán hadleánnyal van dolgunk (ha hadfi van, hadleány is kell legyen), ugyanis az előző, szignálatlan írás körüli köd eloszlatásához elég volt egy kis paraszti ész meg egy guglizás, ehhez már öt guglizás is kellett. De lássuk, mit ír a kis hadleány.
(Képünk illusztráció)
Azt mondja:
„MOST ESETT LE AZ AMERIKAIAKNAK, HOGY SOROS CENZÚRÁJA BEHÁLÓZZA A MÉDIÁT”
Ha leesett vegyék fel, mondanám, de lássuk az argumentumait. Szép, kiterjedt összeesküvés-elméletet mutat be, hiába, profival van dolgunk, erre már kampányt is lehet majd építeni, ha kell: hivatkozik mindenre, DC-Leaksre, WND-re, nevezi a 444-et Soros-blognak, az a veleje a dolognak, hogy a netes hírközlés Soros György eszköze a világhatalom megragadásához, de ezt már Amerikában is észrevették, és jaj lesz a netnek.
Akkor menjünk sorban. A DC Leaks bizonyítottan az orosz kormány egyik dezinformációs eszköze, a Fancy Bear (APT28, Strontium) nevű elit orosz hacker-alakulat műve, mely az amerikai választásokba privát e-mailek nyilvánosságra hozatalával avatkozott be. Azt nem kell mondanom, hogy a Kazányi Szűz Mária sem tudja, melyik mailt írták az érintettek, és melyiket a hackerek: ilyen a dolgok természete.
A 444 természetesen nem blog, hanem online hírmagazin, de a lekicsinylő ragadványneve (Soros-blog) ugyanazt a célt szolgálja, mint az a legenda, miszerint az Arvato (ami moderálási tevékenységeket végez a német nyelvű Facebookon) vagy az RTL csoport Soros tulajdonában volna: ha sokat mondják, ha egyfolytában mondják tán elhiszi a jónép. Hiszen elhitték azt is, hogy a menekültek vették el a munkájukat, egy kampányt megér, csak – Göbbels tanításait követve – megállás nélkül kell mondani.
No, de lássuk azt az ébredő amerikai online lapot, amely lerántotta a leplet a sorosista világösszeesküvésről! Szerencsére szerzőnk idézi, bemutatja a linket, amiből dolgozott. (https://www.wnd.com/2018/08/mask-off-social-media-censor-king-revealed/) Ez a WND, teljes nevén WorldNetDaily, alapítva 1997-ben. Hát ez bizony egy nem túl jelentős, de annál radikálisabb szélsőjobboldali orgánum, mely ki sem látszik a sajtóperekből. Lássuk pár kis műremeküket!
2001. szeptember 11. után Anthony C. LoBaido nevű munkatársuk képes volt azt írni a nemzeti gyász idején, két nappal a támadás után, miszerint „Az Úr a siita iszlám kardjával sújtott le a bűnös Amerikára”. Sajátos álláspont, azért úszták meg büntetés nélkül, mert még nem volt érvényben a Patriot Law, különben ballaghatott volna legalább a szerző Guantanamóra. De nem ballagott, máig aktív munkatársuk.
2008 és 2011 között azt állították, kitartóan, hogy Barack Obama nem amerikai állampolgár, tehát nem is lehet elnök. Ezt egyszerűen meg lehetett cáfolni: Obama bemutatta a születési anyakönyvi kivonatát, mely azonban nem ütötte át a lap alkotógárdájának ingerküszöbét, a következő számban továbbra is állították ezt a képtelenséget. Csak már okirathamisítással is vádolták az elnököt.
2012-ben a Southern Poverty Law Center vádolta meg a lapot fehér nacionalizmus, valamint – csodás lista! - kormányellenes konteók, homofób, muszlimellenes propaganda és világvége-próféciák terjesztésével. Az ügy kimenetele nem ismert, de csodálom, hogy repülő csészealjak nem szerepeltek benne. Vagy az is lehet, hogy de.
Egyszóval, ez az amerikai 888, forrásnak annyira komoly, mint a Grimm-testvérek összes meséi. Ennek alapján írja Jurák Kata úrhölgy, hogy:
„Az amerikai portálok arról cikkeznek, hogy ez komoly aggályokat vethet fel: a „fakenews” elleni harc leginkább cenzúraterrorként értelmezhető Sorosék kottája szerint, csak ismét egy hangzatos „hamis hírek elleni küzdelem” szlogennel feltűzdelt köntösbe bújtatták, ahogyan azt már megszokhattuk a filantróp hálózatától.”
A „Fake news” két szó, angolból egyes, de ne üljön le, kisasszony, még jön a logika-vizsga is. Azt mondja tehát, hogy az álhírek elleni harc cenzúraterror, vagyis aki harcol az álhírek ellen, az terrorista. Ebből a formális logika alapján (mely egyedül érvényes a magyar belpolitikában) az következik, hogy aki terjeszti az álhíreket, az szembekerül a terroristákkal, így voltaképpen az álhírterjesztés nem más, mint terrorizmus elleni harc, az álhírek irtása pedig maga a terror.
És ezt komolyan is gondolja.
Rendben, logikából is karó, de jelezném, hogy nem buta emberrel van dolgunk, szándékos a tévedés. Kormányzati akarat áll mögötte, azt támogatja, szolgálja. Szép lenne egy olyan Magyarország, ahol már online hírportálok sem működnek, illetve ami mégis, az a kormány kezében van, és vígan ontja az álhíreket, melyekkel szabadon manipulálható a lakosság. A Facebook használata sorosizmus miatt tilos, a Google használata korlátozott, mint egyes államokban, ahol adott szavak beírása azonnal riasztja a nemzetbiztonságiakat.
Ez a célja ennek a most körvonalazódó sajtókampánynak, ilyen jövőt készít elő.
Gondolkodás nincs, egy ilyen államban majd övék lesz a kincs, a média, az ország és a hatalom.
Csak előbb-utóbb elolvad, elpárolog.
De ezt a kormánymédia munkatársai még nem tudják.
Szele Tamás
