Ha röviden össze akarom foglalni, mi újság a Salisburyben elkövetett novicsokos merényletekkel kapcsolatban, azt kell mondanom: rengeteg fontos fejleményt ismerhettünk meg tegnap, minek következtében nem történt lényegében semmi. A brit szervek nyilvánosságra hozták a merénylők nevét, arcképét, Moszkva a vállát vonogatja, szóval business as usual.

Tekintsük át az eddig történteket, nem azért, mintha ne ismerné őket unásig mindenki, de fennáll annak a lehetősége, hogy ezt a röpke írást újszülöttek is olvassák, akik – lévén karonülők – elég nehezen birkózhatnak még a betűkkel, de hátha akad olyan csodálatos kisded, aki elsőnek olvasni tanul meg, ám lemaradt a Szkripal-ügy korábbi részleteiről.

Tehát történt pedig, hogy Szergej Szkripalt, aki az orosz katonai és hírszerző szervezet nyugállományú tagja volt, valamint megbecsült kettős ügynök, lányával együtt megmérgezték Salisburyben, méghozzá a mára közismertté vált Novicsok nevű vegyi fegyverrel, melynek megvan az a tulajdonsága, hogy az egész világon csak Oroszország képes előállítani és tárolni.

Azt még érdemes tudnunk az ügyben, hogy Szergej és Julia Szkripal nem haltak bele a mérgezéses merényletbe, a gondos ápolás megmentette őket, és most a nagyközönség számára nem nyilvános, de roppantul biztonságos helyen tartózkodnak, ahol nagyon, de nagyon vigyáznak rájuk. Ellenben az ügynek mégis van halálos áldozata: Dawn Sturgess. Ő egy nem túl jó anyagi helyzetben lévő salisbury hölgy volt, aki szintén a hajléktalanság mezsgyéjén tengődő élettársától, Charlie Rowleytől kapott egy üveg parfümöt. Az üvegcsét Rowley találta valahol a városban, és mivel negyven euró egy fiola ilyen Nina Ricci parfüm, boldogan vitte barátnőjének. A hölgy csuklójára fecskendezett egy kicsit belőle – és nyolc nap múlva halott is volt. Barátját megmentették, és most ő is a fentemlített igen biztonságos helyen vagyon, erős őrizet alatt.

Viszont – megtalálták a fiolát, és bizony, amint azt a hadsereg Porton Down-i biológiai fegyvereket kutató intézete kimutatta, orosz Novicsok volt benne. (Különös véletlen: Porton Down alig pár mérföldre fekszik Salisburytől, itt minden egy helyen van...)

Az ábra világosnak tűnt: az orosz titkosszolgálatnak oka volt haragudni Szkripal mesterre, meg is próbálták mérgezni, majd, az idegméreg fioláját hátrahagyva hanyatt-homlok távoztak. A történetben az sántít, hogy profi titkosszolgálatok nem szoktak bosszút állni. Nem azért, mert olyan lovagiasak vagy jólelkűek, hanem azért, mert érdekeik vannak, nem elveik. Semmi értelme egy ilyen bosszúálló műveletnek, csak a pénzt viszi, haszna nincs, maximum a méreg és az ügynökök tesztelésére volna alkalmas, de vizsgamunkának meg kicsit drága.

Mármost amint kiderült, hogy az orosz beavatkozás letagadhatatlan (Putyin és a Kreml ettől függetlenül tagadja, időnként egészen nevetséges érvekkel vagdalkozva), az esetnek nagypolitikai következményei is lettek. Nagy-Britannia és szövetségesei kiutasítottak igen sok orosz diplomatát, Oroszország nemkülönben így tett Nagy-Britannia és szövetségesei diplomatáival, érdekes különben, hogy ebben az ügyben Magyarország valahogy a brit oldalra sodródott: mi is kiutasítottunk egy orosz urat, akinek diplomáciai státusa volt ugyan, mégis, Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium helyettes államtitkára szerint „hírszerző tevékenységet is végzett”.

Alig tudom elhinni. Nahát. A baráti Oroszország nálunk kémkedett volna? Pedig hát olyan a helyzet, hogy ha a magyar külügy elveszítene netán egy iratot, elég lenne átírnia egy mailt a Lubjanka térre, náluk mindenünkből van másodpéldány...

Most jutottunk el a tegnapi eseményekig. Tegnap ugyanis Theresa May miniszterelnök a londoni alsóház képviselőinek tartott szerda délutáni beszámolójában kijelentette: az eddigi hírszerzési bizonyítékok alapján a brit kormány arra a következtetésre jutott, hogy a szerdán megnevezett két gyanúsított a GRU tisztje.

May szerint a GRU igen fegyelmezetten dolgozó szervezet, jól kiépített parancsnoki láncolattal, vagyis Szkripalék megmérgezése nem lehetett engedély nélkül végrehajtott művelet, és szinte biztos, hogy az akciót a GRU-n kívül, „az orosz állam valamely magas szintjén” is jóváhagyták.

A brit kormányfő megerősítette, hogy az angol-walesi vádhatóság európai elfogató parancsot adott ki a két orosz gyanúsított ellen. Theresa May hozzátette: London hamarosan az Interpol hálózatában is nemzetközi körözést rendel el kézre kerítésükre.

May szerint ez azt jelenti, hogy ha a két gyanúsított valaha is kiteszi a lábát Oroszországból, London minden lehetséges lépést megtesz elfogatásuk, kiadatásuk és nagy-britanniai bírósági felelősségre vonásuk érdekében.

És most jön a meglepetés: megvan a két gyanúsított neve és fényképe! A brit vádhatóság szerdai bejelentése szerint két orosz állampolgár, Alekszandr Petrov és Ruszlan Bosirov gyanúsítható Szergej Szkripal egykori orosz-brit kettős ügynök és lánya, Julija Szkripal tavaszi angliai megmérgezésével. Itt is látható a két mákvirág, fényképen, de a Telegraph nyilvánosságra hozta a róluk készült videókat is – mert bizony a térfigyelő kamerák összes felvételét átnyálazták a feltételezett útvonalukon. (https://www.telegraph.co.uk/news/2018/09/05/salisbury-poisoning-two-russians-charged-conspiracy-murder-novichok/)

Ennek kapcsán Nagy-Britannia az ENSZ Biztonsági Tanácsának csütörtökre történő összehívását kezdeményezte, hogy tájékoztassa a testületet a Szkripal-ügy nyomozásának drámai fejleményeiről – közölte az este New Yorkban Karen Pierce brit ENSZ-nagykövet.

És mi újság Moszkvában, kedves elvtársaim? Áll a bál a Kremltől a Lubjanka térig mindenhol. Marija Zaharova külügyi szóvivő komikus nyilatkozatot tett, amit Jurij Usakov, az orosz elnök külpolitikai tanácsadója is megismételt részben:

„A sajtóban brit tisztségviselők nyilatkozatai jelentek meg a salisburyi és amesburyi ügyek gyanúsítottaival kapcsolatban. Oroszországhoz kötik őket. Ezek a nevek és fényképek azonban nekünk semmit sem mondanak. Ismételten felszólítjuk a brit felet, hogy a nyilvános vádaskodásról és az információval való manipulálásról térjen át a gyakorlati együttműködésre az igazságügyi szervekkel. Számos erre vonatkozó kérés van Londonnál az orosz féltől. Az ilyen súlyos bűncselekmények nyomozása, amikről többször nyilatkoztak Nagy-Britanniában, a legkörültekintőbb munkát, aprólékos adatelemzést és a szoros együttműködést igényel.”

Ez már Pistike az elemi iskolából, aki nem törte be az ablakot, akkor sem ő volt, ha látták. Nem, és kész. Különben a körültekintő munka szükségességével Londonban is tisztában vannak, talán jobban is, mint azt Moszkva szeretné. A Scotland Yard terrorelhárítási osztályának vezetője, Neil Basu szerint elegendő bizonyíték van a két férfival szemben arra, hogy a gyilkossági kísérletért, a vegyi fegyver birtoklásáért, valamint a Szkripalékat ért támadás helyszínére kiérkezett, a mérgezés miatt szintén életveszélybe került rendőr, és az ügybe a talált üvegcse miatt véletlenül belekeveredett házaspár tragédiája miatt vádat emeljenek. Ehhez azonban szükség volna a két férfi kiadatására, amivel London Moszkvához fordul – a kiadatásra semmi esély, egyrészt, mert orosz állampolgárt nem ad ki Moszkva, másrészt, mert a két ország között nincs kiadatási egyezmény, harmadrészt pedig, mert az orosz fél régóta eredménytelenül követelte Londontól, hogy adja ki azokat a politikai menedékjogot szerzett orosz állampolgárokat, akik ellen viszont Moszkva emelt vádat.

Akkor most mi lesz?

Első körben várható, hogy mindkét oldal még több diplomatát utasít ki. Ez azért mégis alapkövetelmény, akkor is, ha sok haszna nincs. Összeül a Biztonsági Tanács, elítélő nyilatkozat születik a sokadik jogtalan orosz beavatkozásról külföldi ügyekbe, azonban ezt a nyilatkozatot nem fogják elfogadni, ugyanis Oroszországnak, mint a Biztonsági Tanács állandó tagjának vétójoga van, amivel élni is fog. Nem kizárt, hogy Kína is mellé áll ebben a kérdésben, bár ha nem, legfeljebb nem: egy vétó is vétó.

Utána megindul a nemzetközi körözés Alekszandr Petrov és Ruszlan Bosirov urak ellen, akik mosolyogva fogják ezt szemlélni, új irataik és személyazonosságuk birtokában, esetleg pár plasztikai műtét után, mely arcukat is átalakítja.

Az angol-orosz viszony a közeljövőben tovább romlik majd, folytatódnak a lassan már mindennapossá váló légtérsértések (mondjuk ezek nem azért történnek, mert Oroszország meg akarná támadni az Egyesült Királyságot, hanem azért, hogy a britek érezzék a törődést), feltűnhet ugyanilyen nyomásgyakorló okból pár orosz tengeralattjáró is brit vizeken, főleg most, amikor a Flotta – két új repülőgéphordozójának horribilis költsége miatt – nem, hogy egy atomtengeralattjárót, de jó eséllyel néhány viking drakkart se nagyon tudna kizavarni a felségvizekről, szóval zajlani fog az élet rendesen, de nyugalom, nem várható semmi komoly.

Az ügynökök élik tovább monoton kis életüket, a nagyhatalmak hasonlóan unalmasan folytatják a látványos torzsalkodást, minden megy tovább a maga medrében.

Egy dologra jó ez a botrány. Arra, hogy még az is töprengjen el a történteken, aki beteges naivitásban szenved, és eddig voltak illúziói a nagy, erős és békés Oroszhonról.

Nagynak tényleg nagy.

Erőtlennek sem mondanám.

De ezek után békésnek főleg nem.

Szele Tamás