Kérem, meg kell vallanunk, szembe kell néznünk a tényekkel: Magyarországon egyszerre van munkaerőhiány és munkanélküliség, ami a válság felé rohamozó gazdaságok biztos ismérve. Tény, hogy ennyi és ilyen sokféle ajánlatot még sosem kapott a nyolcvanas évek óta a munkavállaló: csak épp a sok szép ajánlattal az a baj, hogy egyik sem sokat ér.

Az elmúlt hét végén egymást érték a különféle tisztességes és tisztességtelen hirdetések, mindenki döntse el, melyiket milyennek tekinti, mi most csak mazsolázunk belőlük. A szebbeket néztem ki, kérem, akad bőven olyan, ami minden bicskát kinyitna minden zsebben.

Ott van rögtön elsőnek a mi szakmánk. Illetve, pontosítsunk: a Lokálnak semmi köze a sajtószakmához, a Lokál valami más, nagyon más. Nézzük csak, hogyan keresnek gyakornokot! (https://www.facebook.com/Allasokamediaban/posts/2764279876930915)

„A Lokál internetes oldalához keresünk szerkesztő-újságíró munkára olyan motivált fiatalt, aki szeretne tapasztalatot szerezni az online sajtóban.

Napi 8 órás munkaidő, havonta egy hétvége otthoni ügyelet

Kezdő fizetés, havi nettó 130 ezer forint

A feladatok a következők:

- szerkesztés

- cikkírás

- a közösségi oldal kezelése

Előny

- Angol nyelvtudás

- Szerkesztőségi rendszerek ismerete

- Jó íráskészség

A jelentkezéseket (fényképes önéletrajz) az online@lokal.hu címre várjuk.”

Hát, izé... Igen, nagyon sok munkanélküli kolléga van, magam is az voltam tíz évig, alkalmi munkákból tengettem magam, most is sok mindent elvállalok, hogy biztosíthassak egy átlag alatti vagy akörüli életszínvonalat, no de van, amit mégsem fogad el az ember. Pedig szerkesztettem én neoprotestáns kisegyház lapját is, „Intelem” címmel, pár hónapig, a püspök azt kívánta, tőlem, hogy minden héten szerepeljen a Népszabadságban, én meg azt válaszoltam neki, ismerve anyagi és egyéb hátterét, hogy ez elérhető, de csakis a bűnügyi rovatban... különben nem ezért rúgtak ki, hanem azért, mert el akartak küldeni, hogy kereszteljek meg egy kisdedet, én pedig nem vállaltam, hiszen magam sem vagyok megkeresztelve. Csáléra ment volna az áldás. Ezt már nem bírta elfogadni a kegyes püspök úr, engem kirúgott, őrá meg valahogy ráborult az íróasztal a vita hevében. Rég volt, igaz volt.

De mi a baj a Lokál hirdetésével? Hát csak annyi, hogy ez a bér: létminimum. Igaz, nem közmunkás-jövedelem, de majdnem annyi: ilyen munkából kettő kell, hogy egy ember elfogadhatóan megéljen (az más kérdés, hogy a magyar állampolgárok nagy része sajnos nem keres „elfogadható” összeget). A kezdő „kollégának” ez csak az albérleti díja. Ha nincs szerencséje, rezsi nélkül. És ezért napi nyolc óra munka, meg egy hétvégi ügyelet jár.

Még jó, hogy írni nem kell tudnia: az íráskészség csak előny, nem követelmény. Amint a nyelvtudás és a szerkesztőségi rendszerek ismerete is. Én lennék az utolsó, aki a Lokált lapnak nevezném, de azért az mégis sok egy picit, hogy ők maguk ismerik be, nyilvános hirdetés útján, miszerint náluk nem kell írni tudni. Szerintem van vagy tíz sablonjuk, azokat kitöltik a megfelelő nevekkel és szóljon az eleje.

A közönség meg... hát kérem, a kedves és nyájas olvasó le van szarva. Mármint részükről. Így is, úgy is megjelenik a lap, megjelenik a hirdetés, a tartalom náluk amúgy is lényegtelen: ha ilyen iramban folytatja a kormánymédia a züllést és költségoptimalizálást, javasolnám, jelenjenek meg kifestő formátumban is, mert abba is lehet reklámot tenni és azt sem kell megírni. Vagy javaslok még leporelló jellegű képeskönyvet, az sem rossz, a 3-5 éves korosztály körében máig népszerű.

A kereskedelmi szórólap szintjére már most eljutottak.

No, hát két dolog biztos, az egyik az, hogy a Lokál nem lap, tehát meg sem kell írni, a másik meg az, hogy ezt az állást majd csak betölti valaki, aki van olyan kétségbeejtő helyzetben, hogy ennyi is segítsen rajta. Valamint vastag az arcbőre, erős a gyomra és nem szeret sokat gondolkodni. Sajnos, szerintem még túljelentkezés is lesz.

Akkor nézzünk valami mást.

Szakácsot keres a budai Vár királyi konyhája! No, még nem királyi, az majd jövőre lészen, egyelőre még csak miniszterelnöki. Na jó, a pályázatot a Miniszterelnökség új, budavári épületeiben lévő étterem és konyhák bérlésére írták ki, de ez magyarul királyi főszakácsot jelent. Meg is jelent a Határozatok Tárában. (https://www.napi.hu/ingatlan/miniszterelnokseg-budai-var-karmelita-etterem.671099.html/amp) És mit kell tudnia a főétekmesternek?

Először is, havonta legalább másfél milliót kell fizetnie bérleti díjként, no meg a tisztségért, mert az nem akármi. Sőt, a pályázaton indulóknak nyilatkozni kell arról, hogy az alapanyagként használt termékek legalább 60 százaléka magyar, illetve Magyarországon előállított lesz. Ez már okozhat gondot, ismervén a belvárosi éttermek séfjeinek panaszát, miszerint ha világszintű minőséget akarnak produkálni, legalábbis Bécsbe kell menjenek bevásárolni: de hát ilyenek az igények, ezt az állást is betölti majd valaki, dacára az összes környülállásoknak.

Engem akkor már inkább az érdekelne, ki lesz majd a főkóstolómester?

És a hopmester?

De a hangulat királyi lészen az udvarban, annyi biztos: a Kétfarkúak már régebben megjósolták ezt, egy kis animációval, zenével.

No, sajtó már van, pont olyan sajtó, amilyent ez a királyi udvar érdemel, alakul a főszakács is, mii kell még az izmos magyar monarchiához?

Hírszerzés. A royalista hagyományokhoz méltóan remélem, leszerződtetik erre a posztra Richelieu bíborost (szegény, szegény Richelieu, ország sorsát viseli ő), és majd hozzá tartozik az Információs Hivatal, amely most felvételt hirdet. Mondjuk más, külföldi titkosszolgálatok is toboroznak időnként sajtó útján, de ez Magyarországon még meglepő (bár volt már rá példa). Hát minek kell megfelelnie a magyar James Bondnak, lássuk! (http://www.mkih.hu/karrier_.html)

„Kit keresünk?

Az Információs Hivatal legfontosabb értéke, hogy a haza szolgálata iránt elkötelezett, magas szintű szaktudással és nyelvismerettel bíró, a hírszerző életmód kihívásait és veszélyeit tudatosan vállaló, összetartó közösséget képező munkatársakkal rendelkezik. Ebbe a csapatba folyamatosan keresünk olyan diplomás fiatalokat, akik elkötelezettek a magyar érdekek iránt, jól beszélnek legalább egy idegen nyelvet, és szeretik a kihívásokat. Csatlakozz hozzánk!

Köztünk a helyed, ha

• szívesen szolgálnád a hazádat;

• dolgoznál külföldön, de nem akarsz elszakadni Magyarországtól;

• szeretnél egy különleges közösség tagja lenni;

• örülnél egy olyan hivatásnak, amelyre büszke lehetsz;

• változatos, mozgalmas és kreatív munkát keresel;

• máshol nem megszerezhető tudásra és tapasztalatokra vágysz;

• szívesen kipróbálnád és fejlesztenéd magad új helyzetekben;

• biztos munkahelyet keresel tervezhető előmenetellel;

• nem ijedsz meg a kihívásoktól;

• nyitott vagy az esetenkénti váratlan feladatok elvégzésére;

• jól beszélsz legalább egy idegen nyelven;

• be tudsz illeszkedni egy elkötelezettséget igénylő szervezeti kultúrába.”

Az mindenképpen hétszentség, hogy ez a munka változatos és olyan tapasztalatokkal gazdagítja művelőit, melyeket sehol máshol meg nem szerezhetnek. Jelentkezni kizárólag postai úton lehet, biztonsági okokból a Hivatal e-mailben nem fogad jelentkezéseket.

Hát kérem, Magyarország lassan egyetlen, nagy, összefüggő állásbörze lesz, sajtógyakornokokkal, főszakácsokkal, kéminasokkal.

Csak azt nem tudom, dolgozni ki fog?

Arra ugyanis sem hirdetés, sem igény nem mutatkozik.

Szele Tamás