Na, akkor most mi van? Mindenki megőrült? Igen, mindenki, mindjárt megmagyarázom, miért, miképpen és hogyan. Mivel pedig hosszú lesz a magyarázat és távolról sem egyszerű, valamint túl kell lépjünk a megértéshez megszokott szellemi homokozónkon, mindenkit kérek: vagy olvassa végig, vagy ha nem teszi, ne szóljon hozzá.

Megvagyunk? Készítsenek be egy kávét, aki dohányzik, húzza közelebb a hamutartót, gyújtsunk rá (aki nem dohányzik, az én kedvemért ne tegye), és képzeljük el, amint ezekben a pillanatokban is őrjöngve üvöltözik a vésztanács a kormánymédia valamelyik szigorúan titkos fellegvárában, Mordor hegyei között, mondjuk Minas Morgulban vagy egyenesen Barad-dûr falai között, Szarumán a saját szakállát tépi, Szauron vörösen pislog, ugyanis képtelenek megállapítani, mi történt: a Facebook Soros György elleni propagandahadjáratot indított!

Mondjuk ezt a túloldalon, Völgyzugolyban is nehéz értelmezni, Gandalf dühösen rágja pipája szárát, elvégre eddig azt hitte, hogy a Facebook a Gyűrű Szövetségéhez tartozik, nem a Gyűrűlidércekhez, és most hirtelen nem lehet tudni, ki a jó és ki a rossz – így nem is fog eldőlni. Ugyanis ez a valóság, nem a Gyűrűk Ura.

Nincs Gyűrű, nincs Szövetség, nincsenek Lidércek és nem Középföldén vagyunk, bármilyen szép is Tolkien eposza. Ez a reális világ, amiben nem a Jó és a Rossz vívja világméretű harcát, ez nem Wagner-opera: itt nagyon is valós és mocskos faktorokkal kell számolnunk, nincsenek csipkés ruhájú kisangyalok és démoni ördögök vasvillával, nem fekete-fehér a világ, ez az Élet nevű játék.

Kurva szar, de remek a grafikája.

Ha felülemelkedtünk a megszokott mesevilágunkon, lássuk végre, miről beszélünk.

A New York Times hosszú írásban elemezte (https://www.nytimes.com/2018/11/14/technology/facebook-data-russia-election-racism.html?action=click&module=Top+Stories&pgtype=Homepage&fbclid=IwAR2fhCjc-V_hqHAWmWmXr_LdxjSpPSmW95VGOehpwotSe2f2IeJqh7cFEnY), hogyan kezeli a Facebook a tulajdon nagyságával járó, egyre riasztóbb válságtüneteket. Az elmúlt másfél-két évben három olyan komoly krízis rázta meg a techóriást, amiből egy is elég lett volna egy kisebb és nem monopolhelyzetben lévő cég teljes bukásához. Az első az amerikai elnökválasztást befolyásoló orosz befolyás ügye, a második a Cambridge Analytica-botrány, a harmadik pedig a nemrég tapasztalt monstre hackertámadás. Józan gondolkodás szerint mindhárom könnyebben kezelhető lett volna, ha a cég egyrészt felkészül az ilyesmiknek a lehetőségére, másrészt, ha már megvan a baj, beismerik azt, és tétovázás nélkül lecsapnak a felelősökre. Nem ez történt, többek között azért nem, mert Mark Zuckerberg – mint a New York Times írásának címe is mondja – válságkezelő módszere három szóban összefoglalható:

„Delay, deny and deflect – halogatás, tagadás és hárítás”.

Mindhárom módszernek megvan a maga helye és ideje, csak éppen égő házban nem sok a hasznuk: ott vagy cselekszik az ember, vagy megsül. A Facebook vezetése pedig szamárságot cselekedett – de ne szaladjunk előre. Lássuk, mi volt a legkomolyabb veszély, ami a közösségi oldalt fenyegette?

Az, hogy nagyon szigorú törvényekkel fogják szabályozni a működését. Ennek a szándéka az egész világon mindenhol felvetődött már, hol ezért, hol azért, és félreértés ne essék: én is komoly veszélynek tartom. Veszély, éspedig azért, mert a számítástechnika ellen kifejezetten beoltott törvényhozók csodás elveket fogalmaznának meg, jó esetben (rossz esetben zsarnokiakat, és ez a valószínűbb, tekintve a világ természetét), mely elveknek azonban lehetetlen volna megfelelni, így a világméretű közösségi oldal működése válna lehetetlenné. Gondoljunk csak a csodás uniós szerzői jogi törvényre, melynek köszönhetően várható, hogy a You Tube kivonul Európából, és utódja sem lesz. (https://hvg.hu/tudomany/20181113_youtube_susan_wojicki_szerzoi_jogi_iranyelv_13_cikk_videos_tartalomgyartas_europai_unio) Nem nagyon lesz online sajtó sem, csak ez fikarcnyit sem érdekli a fennkölt törvényhozókat. Akit alaposabban érdekel a téma, korábban már körüljártuk, itt olvasható (http://huppa.hu/szele-tamas-nettelenites/).

Zuckerberg és a Facebook vezetősége – lévén IT-szakemberek – ezzel a veszéllyel tökéletesen tisztában vannak, amint azzal is, hogy világméretű szabályozást létrehozni egyelőre lehetetlen, ha pedig államszövetségi-nemzetállami szintű szabályozások jönnek létre, az végleg szétdarabolná a céget, ami így kikerülne a központi irányítás alól, és a helyi centrumok a különböző kormányzatok befolyása alá kerülhetnének.

Tehát a veszély reális, van mi ellen védekezni.

De nem így.

Zuckerberg csapata, mint mondtam, IT-szakemberekből áll, nem kommunikációs vagy politikai szakértőkből. A krízisek történetéhez hozzátartozik, hogy amint kiderült egy válsághelyzet, hatalmas kapkodás kezdődhetett a cégnél, és a vezetés kifelé először letagadta a problémát, aztán bejelentette, hogy már dolgoznak az elhárításán, végül pedig megállapította, hogy külső támadásnak volt köszönhető, melyre senki sem számíthatott.

A tagadást kivéve minden igaz volt, és a legtöbb bajt valóban elhárították, amennyire tudjuk, csak... csak a botrányoknak köszönhetően komoly Facebook-ellenes mozgalmak indultak meg a nagyvilágban. Ezek kétfélék: részint aggódó polgárok egyletei (Nyugaton), részint zsarnoki fél- vagy egészdiktatúrák támogatta csoportok (Keleten). A zsarnoki kormányoknak ugyanis vagy az kéne, hogy rátehessék a mancsukat az országukban működő közösségi oldalnak legalább a helyi részére, mint a leghatékonyabb propagandaeszközre, vagy, ha ez nem lehetséges, legalább pusztítsák el azt. Hiszen

„vagy az van benne, mint a Koránban, és akkor felesleges, vagy nem az van benne, és akkor káros.”

Hogy Menlo Parkban magasról tojnak arra, mi történik a mi kis fatornyos falunkban, az, gondolom, mindenki előtt világos: a nigériai Facebook-helyzet fontosabb tényező a központban, mint a magyar. Már a felhasználók száma miatt is. De az egész külvilág fontossága is eltörpül az Egyesült Államokhoz képest – hogyisne, hiszen ott a központ, az ottani törvények vonatkoznak az egész, nagy gépezetre! Ha ott sikerrel járnak a Facebookot durván szabályoztatni akaró mozgalmak, például a Freedom from Facebook, akkor fütyültek az egész cégnek.

Mivel pedig Zuckerberg és a vezetés, köztük Sheryl Sandberg halogató-tagadó-hárító taktikája enm vált be, a Facebook megbízott egy pr-céget, hogy kommunikációs téren javítson a közösségi oldal megítélésén.

Ez nagy hiba volt.

Az említett cég – nevezzük nevén, a Definers Public Affairs - ugyanis lehet, hogy a sikereit tekintve magasan jegyzett, de hogy módszereiben nem különbözik kicsit sem a Cambridge Analyticától, az is biztos. Első lépésként ugyanis – a botrányok kapcsán – az NTKNetwork.com (https://ntknetwork.com/) nevű oldalt szórták tele a Google-t és az Apple-t gyalázó híranyaggal, azt bizonyítandó, hogy a konkurenciánál is vannak hibák. Ez oktalan támadás volt, hiszen attól, hogy a szomszéd tehene is döglődik, az enyém nem lesz jobban. Különben az NTKNetworknek nem a látogatottsága számított ebben az esetben, hanem az, hogy rendszeresen szemlézi a Breitbart, az alt-right álhíroldalak zászlóshajója.

Ez persze az üzleti kimutatásokban nézettségként jelenik meg – ebből is látszik, hogy fontosak a számok nagyon, de még fontosabb, ami mögöttük van.

A hadjárat következő lépése az volt, hogy Soros Györgyöt igyekeztek a Facebook kritikusai mögött álló titkos hatalomként, anyagi támogatóként beállítani. Mármost Soros bizony bírálta többször a Facebookot is, a Google-t is, a monopolhelyzetük miatt, a kétes adatkezelés miatt, a hosszú távú gondolkodás hiánya miatt – de soha senkit nem bérelt fel ellenük. A tulajdon véleményéhez meg neki is joga van, amint Zuckerberg Márkusnak is.

Igen, igen, a megbízáskor elfelejtették ellenőrizni: a Definers Public Affairsnek markáns republikánus háttere van. A Facebook megrendelt tőlük egy sikeres kampányt, és kapott is egy olyant, ami sikeres lehet – a republikánusok között.

Érdekes fordulat volt, amit nem is minősítenék, hogy a Definers Public Affairs időközben, ezekkel a lépésekkel, párhuzamosan az Anti-Defamation League nevű rágalmazásellenes szervezetnél lobbizott, hogy lépjenek fel a Facebookot kritizáló szervezetek állítólagos antiszemita kampánya ellen. Azok meg – gondolom – vakarták a fejüket, hogy most mihez kezdjenek.

Mármost, mielőtt valamely jó magyar honfi keserűen azt mondaná a pipaszár mellől, hogy „ugyan Amerikában is csak ugyanaz megy, mint nálunk”, megnyugtatnék mindenkit: nem ugyanaz megy. (https://index.hu/techtud/2018/11/15/a_facebook_felberelt_egy_ceget_hogy_konteokat_terjesszenek_soros_gyorgyrol/?fbclid=IwAR3mmXDX9kCv4_j4hCdezEFB0h6goTljXThVp2HNoF1u56qi9Pkt3DQ6BEk)

„A (New York Times-)cikk hatására a Facebook megszakította a kapcsolatot a Definers Public Affairsszel – írja egy újabb cikkében a New York Times egy névtelenül nyilatkozó forrására hivatkozva.

Az ügyre rálátó forrás szerint a Facebook felső vezetése nem volt tisztában azzal, pontosan milyen munkát végez a pr-cég. Maga a Facebook is kiadott egy közleményt, ebben azt írják, hogy sosem titkolták a kapcsolatukat a céggel, és sosem kérték, hogy valótlanságokat terjesszen. (Index)”

Hát, akkor minden rendben, kibékültek a felek és bízó tekintetünket a fényes jövőbe vethetjük?

Nem. Semmi sincs rendben, és a jövő inkább sötét, mint ragyogó. Hiszen a propagandahadjárat sem a problémák megoldását, hanem azok kommunikálását célozta, ráadásul félre is ment alaposan. A valódi megoldás pedig nem jöhet sem amerikai sem európai, sem egyéb törvényhozóktól, hanem csakis és kizárólag a Facebookon belülről: egyszer kéne gatyába rázni ezt az egyre pocsékabbul működő, aránytalanul kisebb forgalomra kitalált, állandóan toldozott-foldozott mechanizmust, egyszer kéne kitakarítani Augiasz istállóját és csodát látnánk.

Ja, csak az pénzbe kerül.

Szóval, a megoldás még nem látszik sehol.

Ami meg a magyar helyzetet illeti: nem is csodálom, hogy a kormánymédia ez idő szerint (reggel 09:51) úgy hallgat, mint nyuszika a fűben, hiszen ez mindennek ellentmond, amit nekik szabad és lehet írni a tárgyban. Náluk alapértelmezés szerint a Facebook, a Google és Soros hármas szövetségben törnek az arany kalásszal ékes magyar rónaságra, miért pont ránk, nem tudni, de törnek. És ha a sárkány egyik feje összevész a másikkal, az számukra értelmezhetetlen.

Értelmezhetetlen az átlagos magyar politizáló közönség számára is, akik - pártállástól függően – az említett trióban vagy sátánt vagy megváltó angyalsereget látnak. Vegyük már észre, hogy a világ abszolút referenciapontja és origója nem Orbán Viktor, még ha az említett személy roppant nagy befolyást gyakorol is az életünkre. Nem lehet és nem is szabad mindent aszerint megítélni, marhapörkölttől labdarúgásig, hogy arról mi a véleménye ennek a mostani magyar miniszterelnöknek. Ehhez az ügyhöz például – a propagandistái tévképzetein kívül – a világon semmi köze.

Értsük meg: itt nincs sárkány, nincs angyal, üzleti és műszaki problémák rossz kezelését láthattuk, nem egy Wagner-opera utolsó előtti felvonását.

Azért arra nagyon kíváncsi vagyok, mit kavarnak ki ebből a kormánymédiában, és hány munkatárs végzi tőlük ez ügyből kifolyólag gumiszobában.

Ugyanis maga a konfliktus ténye is cáfolja a jobboldali-moszkovita összeesküvés-elméleteket.

Elvtársak, kérünk új összeesküvést.

A régi eltört.

Szele Tamás