- Jó napot, Hacsek, hol volt, hogy idén még nem láttam, hál' Istennek?
- Ne is mondja, Sajókám, ne is mondja... Brazíliában voltam.
- Mint mi?
- Mint rumbatök, maga nyári Mikulás, mégis, mint mi? Mint amerikai külügyminiszter!
- Én inkább angol külügyminiszter lettem volna. Tudja, az olyan elegáns. Mégis, ad egy tartást.
- Hagyjon békén, elég kínos volt...
- Meséljen!
- Szóval tudja, a kisfiam, az Árminka a külügyben dolgozik, és elintézte, hogy kivigyenek engem is vele Bolsonaro elnök beiktatására, mint tolmácsot.
- Maga tud brazilul?
- Maga marha, brazil nyelv nincs, maximum annyira mint csehszlovák vagy jugoszláv, Brazíliában portugálul beszélnek!
- És maga tud portugálul?
- Tud a Kozarek. De azt a portugált a portugálok sem értik, mert brazilul van.
- Akkor most van brazil nyelv vagy nincs?
- Nincs, de a brazilok úgy beszélnek portugálul, hogy azt rajtuk kívül senki sem érti. Sőt, ők sem.
- Akkor maga milyen nyelvből tolmácsolt?
- Urduból pastura, maga marha!
- És?
- Nem értettem a választ tökéletesen, de lehet, hogy Afganisztán hadat üzent a végén Kongónak. Grönlandnak egészen biztosan.
- Ezt hogy hozta össze?
- Én sem értem. Leszállt a gép Brasiliában, mi is leszálltunk, a lépcsőhöz gördítettek egy hosszú, vörös szőnyeget, kijött rajta egy magas katonatiszt, és az volt a Bolsonaro. Megölelte a főnököt és utána elment esőerdőt irtani.
- Díszszázad nem volt?
- Dehogynem. Sort is lőttek. Külön kellett nekik szólni, hogy függőlegesen lőjenek, ne vízszintesen, ez most beiktatás, nem kiiktatás.
- Sikerült?
- Azért egész csinos kis fedezéket ástunk a kifutóba, a brazil lövészek kiválóak...
- És, és?
- És mikor bementünk a terminálba, egy magasrangú szállodaportás rám mutatott, kihoztak egy újabb vörös szőnyeget, beletekertek és elszállítottak az elnöki palotába.
- Mint mit?
- Mint amerikai külügyminisztert.
- De hát maga nem a Pompeo!
- Az őket nem érdekelte. Különben is, vagyok olyan jó külügyminiszter, mint ő!
- Bahiai Szűz Mária, nem lett botrány?
- Nem, húsz perc múlva hozták Orbánt is.
- Mint mit?
- Őt is, mint amerikai külügyminisztert.
- Nem tűnt fel Bolsonaronak, hogy már ketten vannak?
- Nem, mert rövidesen megérkezett Szíjjártó is. Szintén mint Pompeo.
- Atyavilág!
- Aztán megjöttek a többiek is és cachacát ittunk meg szambáztak a csajok.
- Ezt maga hogy élte túl?
- Nehezen, szerencsére ott volt az a kedves mexikói elnök, a kolumbiaival kimenekítettek minket.
- Még jó. Remélem meghálálta?
- Hogyne. Visszaadtam Mexikónak Texast. Remember Alamo!
- Erről már tudnak a texasiak?
- Donald csak megmondja nekik.
- Micsoda, maga beszélt Trumppal is?
- Kénytelen voltam, ugyanis az amerikai követségre menekítettek minket.
- Ott csak kiderült, hogy maga nem Pompeo!
- Dehogy derült. Ők sem találkoztak még vele. Leszállt egy helikopter az épület tetejére, kiugrált belőle negyven kommandós. Betettek minket a gépbe és Washingtonig Doorsot kellett hallgatni.
- Ez egy rémálom.
- Rémálom az volt, mikor Donald fogadott.
- Ő tán csak rájött, hogy maga nem külügyminiszter!
- Dehogy jött rá. Különben is, neki mindegy. Mikor mondtam, hogy nem én vagyok Pompeo, kinevezett.
- Maga szerencsétlen, hogy került haza?
- Tudja, a Simeknek van egy fia, aki pattogatott kukoricát árul a Lincoln-emlékmű előtt, sré vizavi, az szerzett hamis iratokat és pénzt, de ott kellett hagynom nála zálogban a Szíjjártót. A Petike most szórólapokat osztogat a Capitolium előtt, míg ki nem váltom.
- Te jó Ég, és ha észreveszik, hogy hiányzik?
- Ugyan, ki venné észre? Kinek hiányozna?
- Mond valamit... Amíg külügyminiszter volt Amerikában, hozott valami fontos döntést?
- Texast kivéve úgyszólván semmit. Visszaadtam Alaszkát az oroszoknak, nagyon örültek, kaptam is tőlük egy finom teát, csak világított a sötétben, nem ittam meg, hadat üzentem Nyasszaföldnek és kineveztem Árminkát ulánbátori nagykövetnek.
- Amerikai nagykövetnek?
- Azt hiszem... nem mindegy?
- De, most már mindegy... És Orbánnal mi lett?
- Jé, most hogy mondja... hát nem ott felejtettem? Utoljára az orosz követség előtt láttam, valamiért nagyon be akart menni.
- Reméljük, sikerült neki, mert már itthon van.
- Ebben maga teljesen biztos?
- Hát valaki itthon van, aki úgy néz ki, mint ő.
- Na látja, ez igaz.
- Ember... nem lehet, hogy az a Pompeo?
- Mond maga valamit. Magyarul nem ért, az már biztos.
- És most mi lesz?
- Mi lenne? Megy minden tovább, mint eddig.
- És maga mihez kezd?
- Szerintem kinevezem magamat a Magyarságkutató Intézet vezérigazgatójának.
- És a Kásler?
- Őt meg kinevezem tűzoltózenekarnak, az még nem volt.
- Mars ki!
Szele Tamás