Kérem, röviden vázolnunk kell az elmúlt pár nap eseményeit ahhoz, hogy bemutathassuk: Orbán Viktor halálos szerencsejátékot játszik az ország sorsával. Nem túlzunk, ha orosz rulettnek nevezzük azt, amibe belekezdett, mindenképpen dupla vagy semmire játszik az óriás brüsszeli ruletten, va banque játszmát látunk: csak éppen mindenképpen mi vesztünk.

(Fotó:444)

Ő még nyerhet, mi semmiképp.

Kezdjük azzal, hogy mikor megkérdezték Manfred Webert – még Frans Timmermans minapi, budapesti látogatása előtt – miért is nem zárja ki a Fideszt az Európai Néppárt, azt válaszolta, hogy épp elég válságos helyzetben van az Unió a Brexit miatt, nem kéne növelni a krízist, gyengíteni Európát pont ezekben a pillanatokban. Márpedig egy esetleges Huxit gyengítené.

Tehát nem azt mondta, hogy azért nem zárják ki a Fideszt, mert szeretik, tisztelik vagy egyetértenek vele – hanem azt érzékeltette, hogy a Fidesz kizárására még sor kerülhet, hanem Magyarországra szükség van, nélkülük is, sőt, főleg nélkülük, nem a magyar néppel van a baj, nem akarják a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni.

Ezt Budapesten ki értette, ki nem – a Kossuth és a Bem téren azt értenek meg, amit épp akarnak, a független sajtó értette, más kérdés, hogy sokra ment vele... aztán következett Frans Timmermans budapesti látogatása az MSZP kongresszusán. Ő szintén diplomatikusan nyilatkozott, de komoly dolgokat mondott.

„A tendenciák egy autoriter rendszer irányába mutatnak. Ő (Orbán Viktor) ezt illiberális demokráciának hívja, de ez csak egy szépítő kifejezés a Putyin-féle irányított demokráciára. Szerintem az Európai Unió olyan tagállamokat érdemel, amelyekben a demokrácia nyitott és szabad. Ahol a hatalmon lévők tisztelik az ellenzéket és a politikai ellenfeleket nem ellenségként, csak ellenfélként kezelik. Ahol azt is elfogadhatónak tartják a kormánypártok, hogy egyszer majd elveszíthetnek egy választást, és nincs semmi szégyen az ellenzéki politizálásban. Ahol a média szabadságát is tisztelik, és nem próbálják meg irányításuk alá vonni. Ezekben a kérdésekben van némi aggodalmam Magyarországgal kapcsolatban.”

Hát, látszólag ez a két megnyilatkozás bőszíthette fel a magyar kormányt annyira, hogy már Jean-Claude Juncker is felkerült a hét elején a „tájékoztató” plakátokra, Soros György mellé. Látszólag, mondom, ugyanis sokkal gonoszabb tervek kezdenek körvonalazódni, szó nincs itt indulatpolitizálásról. Itt már Európa forog veszélyben. De lássuk a plakát szövegét!

„Önnek is joga van tudni, mire készül Brüsszel!
Be akarják vezetni a kötelező betelepítési kvótát.
Gyengíteni akarják a tagállamok határvédelmi jogait.
Migránsvízummal könnyítenék a bevándorlást.”

Mondanom sem kell, egyfelől „Brüsszel” így, egységesen nem készül semmire, maximum arra, hogy megreggelizzen, de még az EP vagy az Európai Bizottság sem. Őszinte megdöbbenéssel vették tudomásul a budapesti vádakat – a korábbiakon is megdöbbentek volna, ha odafigyelnek, csak azokat meg sem tudták. Most azonban tétje van az EP-választásoknak, és ezért a korábbinál több tekintet szegeződik a magyar főváros lépéseire. Válaszul közzétették a saját plakátjukat a követező szöveggel:

„A magyar kormány kampányára válaszolva:

– Itt nincsenek „ők” – csak az Európai Unió, és az asztalnál ott ül Magyarország is.
– Az EU támogatja, nem gyengíti a tagállamok határvédelmét.
– Az EU nem tervezi ún. humanitárius vízumok bevezetését.
– A tagállamok döntenek arról, milyen mértékben kívánják elfogadni a jogszerű migrációt.

Önnek is joga van tudni, mi a TÉNY, és mi a FIKCIÓ.”

Mindemellé még nyilatkozott is, akit csak kérdeztek az ügyben, Juncker első megdöbbenésében egy kiváló mondattal válaszolt a hazug vádakra:

„A hazugság ellen nem lehet mit tenni”.

Valóban nem, hazudni könnyű, cáfolni, pláne jövőbeli eseményeket, szándékokat szinte lehetetlen. Ezért is van mindig lépéselőnyben a gazember a tisztességeshez képest. Annyit azért még hozzátett:

„Manfred Weber barátom is fel fogja tenni magának a kérdést, hogy szüksége van-e erre a hangra”.

És lám: ma hajnali hír, háromnegyed hét után két perccel érkezett, hogy az Európai Néppártban rendkívüli frakcióülést kezdeményezett Gunnar Hökmark, a svéd Mérsékelt Párt politikusa a magyar plakátkampány ügyében. Ennek megtartására ugyan nincs nagy esély, de ez is jele annak, hogy érik a Fidesz kizárása a néppárti frakcióból.

Mielőtt az egyszerűbb lelkek begyújtanák a tűzijátékot örömükben, és levágnák a hízott tulkot, szeretném jelezni: mindez a tervek szerint halad.

Éspedig Orbán Viktor tervei szerint.

Tessék?

Jól tetszett olvasni: Orbán Viktornak érdeke az, ami most zajlik, mégpedig kétféleképpen is. Lássuk csak, mit mondott Varga Judit, a Miniszterelnökség európai uniós kapcsolatokért felelős államtitkára szerdán a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában?

„Az Európai Unió Általános Ügyek Tanácsának keddi ülése azt jelzi, hogy folytatódik a brüsszeli bevándorláspárti erők nyomásgyakorlása Magyarországra.”

Eddig a szokásos hablaty. Most jön a lényeg.

„Az államtitkár szerint Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke tanúbizonyságát adta, hogy képtelen elválasztani tisztségét a szocialista csúcsjelölti minőségétől, és kiforgatta a magyar kormány aznap megjelent tájékoztatási kampányát.
„Látszik, hogy fogy az idő, egyre hevesebbek az érzelmek, és egyre hevesebben követelik, hogy büntessék meg Magyarországot bevándorláspolitikája miatt” - tette hozzá.
Az államtitkár szerint elképesztő, hogy az ülésen az a Frans Timmermans képviseli az Európai Bizottságot, aki nyíltan kampányol a magyar „posztkommunista baloldallal”, és aki összefog az antiszemitákkal.
Ráadásul ez a kettős mérce nem üti meg az ingerküszöböt Brüsszelben – mondta Varga Judit.
A kormány tájékoztatási kampányára adott heves reakciók is azt bizonyítják, hogy igazak azok az információk, amelyeket a magyar emberekkel közölni szeretnének - tette hozzá.
Az EP-választások kampánya mostanra annyira felfokozottá vált, hogy józan vitára nincs lehetőség, így a 7-es cikkellyel kapcsolatos tárgyalást célszerű lenne a voksolás utánra tenni - válaszolta kérdésre az államtitkár.” (MTI)

Tehát, hölgyeim és uraim, kedves barátaim, mit látunk? Igen, megfeledkeztünk arról, hogy Magyarország ellen élesítették már a hetes cikkelyt, azt kéne most tárgyalni, ámde a magyar kormány előbb felidegesítette Junckert (és mindenki mást is), azok kissé indignálódva, ám a jó modor keretei között, de válaszoltak, és a válaszok miatt most a magyar kormány elfogultságot kiált, azt kéri, hogy a hetes cikkely alkalmazásának tárgyalását halasszák a választások utánra. Amikor is reményei szerint egy már teljesen más összetételű Európa Parlament hozna döntést.

Ennek a tervnek csak az a hibája, hogy arra épül: úgy a Néppárt, mint a szocialisták és a liberálisok, de még a zöldek is egyaránt veszítenek a parlamenti pozícióikból, és a szélsőjobboldal aránytalanul nagyot nyer.

Hát honnan tudja ezt előre Orbán Viktor?

Vagy szerencsejátékot játszik, dupla vagy semmi, fej vagy írás?

Pedig léteznie kell valahol egy ilyen forgatókönyvnek, ha máshol nem, hát Moszkvában. Ara-Kovács Atila a ProKontrán (https://prokontra.hu/orban-a-kozellenseg/?fbclid=IwAR0DO3a1p3nk2J1NTgxv_YWQW00QNQKx766nMUu5YN2jSv28lgsK8jECZJ0) feltételezi a meglétét, „Bannon-kampánytervnek” hívja, idézném őt is, habár teljesen nem értek vele egyet:

„Másrészt Orbán komolyan reméli, hogy agresszív fellépése – ami egy sorozat mindössze első eleme – végül is meghozza számára a szabadulását az EPP-ből. Akkor indul csak meg igazán a gőzhenger a nyugati kereszténydemokraták-konzervatívok ellen, s akkor gyorsul fel az a – magyar diplomácia segítségével is csúcsra járatott – folyamat, melynek eredményeként az európai szélsőjobb, egyeztetett stratégiával megpróbálja majd elfoglalni a teljes jobboldalt, de legalábbis annyit abból, amennyit csak lehet.

A nagy stratégia mögött – önmagát nem is rejtegetve – felsejlik Steve Bannon kampányterve, arról nem is beszélve, hogy Putyinnak is megéri némi aprópénzt halmozni a vállalkozás mögé.” (ProKontra)

Lehetséges ez is. Sőt, az is elképzelhető, miszerint a nyílt konfrontáció azt a célt szolgálja, hogy a Fidesz egy, a választások után esetleg megerősödő új, szélsőjobboldali EP-frakció élére kerüljön, bár szerintem ehhez az AfD-nek és Salvininek is lenne pár szava. De ez amúgy is csak a választások után dől el.

Két célja azonban vitathatatlan a Fidesznek:

Mindkét cél megvalósulni látszik. Legalábbis reális lehetőség van a megvalósulásukra. Azonban, ha a hosszú távú tervek – tehát egy nagy, összeurópai szélsőjobb győzelem és a Nemzetek Európájának megvalósítása – is sikerrel járnak, akkor végünk.

Akkor jön az új középkor, kiskirályok szuverén és szuterén államszövetsége, szabad mozgás, munkavállalás, harmonizáló jog és általában emberi jogok nélkül.

Ez a játszma tétje végső soron.

És mindenképp mi fizetjük. Ha a Fidesz eléri célját, akkor egész Európa, ha nem éri el, majd a magyar szavazókkal fizetteti meg a vereségét.

Európa még segíthet azonban rajtunk, ha mi most segítünk Európának.

Fordítva ez nem lehetséges.

Szóval, így tessenek majd szavazni.

Nagy a tét, ne hazardírozzunk.

Szele Tamás