Azért jó lenne most már eldönteni, ki mit akar, mert a nászéjszaka és a szüzesség egymást némiképp kizáró fogalmak – pillanatnyilag a kormány politikájára és az uniós választásra célzok, ugyanis mintha zavart éreznék az Erőben, vagy esetleg az erdőben, ez még nem dőlt el világosan. Azonban mintha útját keresné a sok botcsinálta sith az éji rengetegben, míg Darth Vader épp lihegve fenekedik, szerepe szerint.

(Fotó: Lokál. Csak tiszta forrásból.)

Szóval, kezdjük azon, miszerint az olasz Liga (Salvini pártja) ma mutatja be Milánóban a májusi európai parlamenti (EP-) választásokra felálló „Európai Népek és Nemzetek Szövetségét”, valamint az EU átalakításának tervét. Salvini a Fideszre is számít a frakcióban, legalábbis a múlt hét elején még számított, de az olasz lapok szerint akár húsz párt is csatlakozhat az összefogáshoz, így a Fideszen kívül Le Penék, a német AfD, az osztrák Szabadságpárt, a holland Geert Wilders pártja, továbbá a szintén szélsőjobbos svéd demokraták. Az alapító találkozón mindenképpen részt vesz az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ). Az alakuló ülés mottója: „Meg kell teremteni a józan ész Európáját!”

Teremtsétek, urak, csak ha kérhetném, négy fal között, mert amennyi józan eszetek nektek van, annyit sem nem szokás, sem nem illik mutogatni. Azt gondolhatnánk, hogy Orbán most kékvókot táncol örömében a kaszinó asztalán, hiszen most alakul az a populista szörny-szövetség, az a „tengely”, amire Orbán Viktor is számít, és amely átalakíthatja az Európai Uniót az általuk vágyott Nemzetek Európájává, melyben a tagállamok nagyobb szuverenitást, az egyének pedig jóval kevesebb szabadságot élvezhetnek majd. Igen, erre számít Orbán, ez lenne az ő világa, és ennek sokszor jelét is adta, mikor a „választások után átalakuló Európai Parlamentről” beszélt, amiben „esetleg már meggondolják a hetes cikkely alkalmazását Magyar- és Lengyelország ellen”.

És ha ezt gondolnánk, hatalmasat tévednénk.

Orbán el sem megy Milánóba eddigi ismereteink szerint.

Nem megy, mert Salvini vezetésével alakul a tengely, nem az övével (ez az érzelmi indoka) és azért sem megy, mert úgy tűnik, inkább játszana a néppárti túlélésre ez idő szerint, főként az uniós költségvetés befolyásolásának lehetősége miatt (ez a racionális indoka). Aztán meg az új frakció nem is lehet túl erős, nyoma sincs populista többségnek az új Európa Parlamentben, inkább valahol a mostani Néppárt alatt helyezkednek majd el erő szempontjából.

Jóval alatta: harmadik, de inkább negyedik legerősebb frakció lehetnek majd a végén.

Olyant meg a néppárti frakció is tud, a konzervatív is, tán még a liberális is, akár lesz Brexit, akár nem.

Szóval, Orbán nem ment Milánóba, a fent vázolt okok miatt, valamint azért, mert sej, Nagyabonyban csak két torony látszik, de Majlandban harminckettő látszik, azonban Orbán inkább nézi az abonyi kettőt, mint Majlandban azt a harminckettőt.

Az is közrejátszhatott a távolmaradásban, hogy a Salvini-féle frakció kampányának fő témái között nem szerepel a migráció, ehelyett inkább beszélnek a munkáról, a családról és a környezetvédelemről. Ilyenformán akár még baloldali jellegűnek is tűnhetne a különben szélsőjobboldali mozgalom, de hát ezt hívjuk műfaji átcsapásnak, mellesleg a maguk idejében Sztálin és Hitler kölcsönösen sokat tanultak egymástól. Meg mindkettő Mussolinitől.

Rendben, ezt tudjuk eddig, ezek a tények. Mihez kezdünk velük?

A helyes válasz: semmihez. Összehajtjuk őket és rájuk ülünk maximum. Meg elemezzük őket. Orbán oda megy, ahova kedve tartja, arra nekünk befolyásunk nincs, mi maximum következtetéseket vonhatunk le a zajló eseményekből a jövőre nézvést.

De mihez kezd ezekkel a hírekkel a centralizált kormánymédia?

Hát kérem, ők nálunk jóval nehezebb helyzetben vannak. Őket ugyanis centralizálták, központi irányítás alá vonták, csak, amint látom, időnként elhagyják a távirányítót az illetékesek és szerencsétlen sajtómunkások a kormányoldalon el kéne döntsék, mi a véleményük, viszont nincs nekik olyan, így csodás káosz alakul ki.

Tegnap például a jól értesültnek vélelmezhető Pócza István, az Alapjogokért Központ vezető elemzője nyilatkozott az M1-nek. Azt mondta, miszerint:

„Európa válaszút előtt áll, és nem szabad továbbmennie azon az úton, amelyre ráállították főleg liberális - magukat néha konzervatívnak nevező - politikusok: a befogadás, a migráció, és innentől kezdve „a keresztény kultúra önfelszámolásának” útjára.

Pócza István vasárnap az M1 aktuális csatornán azt is hangsúlyozta: aki szerint a májusi európai parlamenti (EP)-választásoknak nem kiemelt témája a migráció, „az hazudik, vagy a saját politikai pecsenyéjét sütögeti”.

Szerinte a migráció és a terrorizmus problémája továbbvezet a keresztény kultúra megvédésének kérdéséhez; erre hívta fel Orbán Viktor miniszterelnök is a figyelmet, ez lesz az ő célkitűzése nem csupán az EP-választási kampányban, hanem a következő ciklusban is.

Pócza István beszélt arról is, hogy bizonyos EU-s tisztségviselők álláspontjával szemben nem ért véget a migrációs válság, minden jel arra mutat, hogy továbbra is folytatódik. A Görögországban szerveződő „migránskaravánnal” kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy erőszakos cselekmények történtek a rendőrökkel szemben, és hozzátette: a legnagyobb fenyegetés az, ha egy csapat áttöri a rendőrkordont és elindul, mert annak gyorsan elterjed a híre és csatlakozni akarnak hozzá. Úgy összegzett: szomorú tanulsága az elmúlt időszaknak, hogy az unió külső határainak védelmét nem sikerült megoldani." (MTI)

Akkor most értelmezzük. Kit szeret a jól értesült Pócza István, így vélhetőleg Orbán Viktor is?

Senkit sem szeret. Nem szeretik a liberálisokat (jó ideje), most már a konzervatívokat sem (várom a szélsőjobbról a „kohnzervatív” frenetikusnak szánt szóviccet), de nem szeretik Salviniékat sem, ugyanis nekik nem kiemelt témájuk a kampány során a migráció. Akkor kit szeretnek?

Szeretik saját magukat és a tűzrőlpattant barna, valamint szőke kislányokat.

Ez lenne tehát a magyar kormány pillanatnyi, ám momentán hivatalosnak tekinthető álláspontja?

Vagy ez, vagy nem, ugyanis a hivatalos kormányszócsőnek tekinthető Magyar Nemzet név nélkül – tehát szerkesztőségi véleményként – megjelent vezércikkének viszont az a címe (https://magyarnemzet.hu/belfold/formalodik-a-neppart-alternativaja-6618395/):

„Formálódik a néppárt alternatívája”

Ejha. És milyen formája lesz? Herepfedény netán?

„A balra húzó vagy épp a baloldallal együtt kormányzó jobbközép pártok gyengülésével párhuzamosan — a migrációs válság miatt — több országban megerősödhetnek az európai parlamenti választáson a radikális jobboldali és nemzeti konzervatív erők a Magyar Nemzet elemzése szerint. A Nemzet és Szabadság Európája és az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciói komoly alternatívát nyújthatnak akár a bevándorláspárti irányba nyitó Európai Néppárttal, illetve a baloldallal kötendő kényszerkoalíciójával szemben.”

Aha. Tényleg herepfedény. Szóval akkor a Magyar Nemzet szereti Salviniékat, bár az Alapjogokért Központ nem szereti őket, mivel alternatívát nyújtanak minden más jelenlegi európai politikai erővel szemben. A Magyar Nemzet eltekint ennek kedvéért a migráció hangsúlyozásától a kampányban, az Alapjogokért Központ elvhűen nem tekint el, és felrója. Tehát körülbelül ugyanazért szereti az egyik az új frakciót, amiért nem szereti a másik.

Kremlinológus legyen a talpán, aki kiigazodik ezeken.

Azonban a valóság sokkal egyszerűbb lehet. Azért nem közlik a centralizált lapok és cégek a hivatalos álláspontot Salvini frakciójáról, mert senki sem mondta meg nekik. Éspedig amiatt nem mondta meg nekik, mert nincs is. Orbánt ez a frakció – mióta megtudta, hogy nem ő lesz a Duce – különösebben nem érdekli, amikor érdekelni fogja, akkor már késő lesz, egyelőre a magyar minielnök járja a templomokat és a szószékről riogat, ez nála a pénteken megkezdett uniós választási kampány.

Mármost a szerencsétlen zsoldosai meg ott állnak és nem tudják, mihez kezdjenek.

Tőle megkérdezni, úgy látszik, ilyen bagatell ügyet nem szabad, megpróbálják kitalálni a pénteki beszéd és a korábbi megnyilvánulásai alapján, mire gondol, mit szeretne. Aki elszámítja magát, fejével játszik.

Találgatnak, kilottózzák, mi lesz a véleménye a korábbi nyilatkozatai alapján, aztán vagy az lesz, vagy – mint az esetek többségében – valami más.

Akkor már mégis jobb függetlennek lenni, ha nem is igazán jár komoly anyagiakkal, sőt.

Nekünk legalább nem kell találgatnunk, mi a véleménye a Ducénak, mellyel történetesen mindig egyezik a mi saját véleményünk is.

Mi gondolunk, amit akarunk, írunk amit akarunk, és amíg lehet.

Borzalmas anarchia, de ne legyenek optimisták: nemsokára vége lesz és akkor majd egy ország találgathatja, mi éppen a véleménye Orbán Viktornak erről vagy arról.

Szele Tamás