Ha a tapasztalt sajtóróka azt olvassa, hogy „kiküldött tudósítónk jelenti”, rendszerint nagyon jókat mosolyog. Aha, persze. Csak az a nem mindegy, hová küldik ki azt a tudósítót: bő harminc év alatt tudósítottam én már valóban a helyszínről, de tudósítottam kambodzsai kivégzés esetében a nagyon budapesti sarki kocsmából is – mármint, kimentem megírni az anyagot a becsületsüllyesztőbe.

Mármost, ne tessenek prüszkölni, míg az inkriminált pár szó, miszerint „kiküldött tudósítónktól” nem jelenik meg a szöveg alatt, addig ez bizony nem csalás. Még a legnagyobb hírügynökségeknek, sajtócégeknek sincs annyi embere, pénze, hogy mindenhonnan, mindig saját tudósító jelenthesse a híreket. Ezért fontos a sajtóban a megbízhatóság, hiszen a hírek többségét egymástól vesszük át: és tudja az ember, hogy pár kivételtől eltekintve a hírügynökségi anyagok megbízhatóak, hiszen ha egy hírügynökség elkezd csalni (bár ez minden sajtótermékre igaz, ám rájuk fokozottan), akkor két perc alatt focizza ki magát az információ-piacról.

Mert hát vannak ingyenes hírek és vannak fizetős hírek, amelyek átvételéért pénzt kell adni. Még egyszer mondom, mert a kormánymédia imádja azt állítani, hogy a hírek átvétele sorosista összeesküvést és központi irányítást jelent – megnézem, mikor küldenek ők ki saját tudósítót akár csak Venezuelába is, Burmáról nem szólva, ráadásul pont a KESMA lapjai azok, ahol szövegazonosan jelennek meg írások akár több száz különböző médiumban. Igaz, őket valóban központilag irányítják, más kérdés, hogy milyen pocsékul. Azzal már foglalkoztam volt.

Odáig eljutottunk tehát, hogy a hír: áru, éspedig drága holmi. Valójában magyar újságíró ritkán jut el távoli helyszínekre, akkor is mindenféle alapítványi támogatásokkal vagy a túloldaliak kormánypénzből: én például két éve keresek szponzort egy burmai úthoz, volt kollegina, akinek ez sikerült és nem is irigylem tőle, mert túlzás nélkül mondom, kiváló anyagokat hozott – csak nekem mások volnának a szempontjaim, engem a térség társadalmi-politikai erőviszonyai, mozgalmai érdekelnének, meg a gazdasága. Azóta lapok jöttek és mentek az életemben, szponzor sehol: egyelőre úgy látom, előbb lesz béke Burma őserdeiben (pedig az nem nagyon várható), minthogy én odajussak. De ez, kérem, nem hír lenne, hanem tudósítás, riport.

A hír másféle. A hír rövid, pontos, és elvben megbízható adatokat tartalmaz, sok kell belőle, ha lehet, fotóval, és akkor akár kereskedni is lehet vele.

Nosza hát, mondja az egyszeri sajtómunkás, alapítsunk hírügynökséget, babra munka, sok a rohangálás, de megéri. Nagyot koppan, azután elhallgat: ugyanis a jövedelmező hírgyártás pont a fentiek miatt (utazási, étkezési költségek, szállás, műszaki háttér biztosítása) talán a legdrágább sajtóműfaj. A másik, ami még drágább, a tényfeltárás. Abban akár egy év is eltelhet, míg egy anyag megszületik – és közben is enni kell, lakni kell, annak is van műszaki háttere.

Szóval, a hírügynökség gazdag embernek való. Azonban Habony Árpád nem panaszkodhat. Alapított is egy hírügynökséget Londonban, mondanám, hogy fű alatt, de ez szamárság lenne: mivel a hír lényege a nyilvánosság, hírügynökséget épp úgy nem lehet titokban alapítani, mint ahogy nem lehet némán ordítani.

Hát akkor lássuk ezt a műintézetet. Az a neve, hogy V4NA, és hivatalosan (https://444.hu/2019/04/09/habony-arpad-nemzetkozi-hirugynokseget-alapitott-londonban?fbclid=IwAR3OfTk4dQKv-yhYRig3RBxyXEwBx7BCWyHn1pfr4sOYv2FLI6mjA3l6Ci8) (ennek a bemutatkozásnak is van egy zamata, majd mondom, miért)

„A V4NA újságírói a visegrádi országok szempontjai szerint igyekeznek majd tájékoztatni a világot, eleinte angol és magyar nyelven, de lesznek riportereik Pozsonyban, Prágában, Varsóban, Párizsban, Berlinben, és természetesen Brüsszelben is.”

Magyarul, kivittük a KESMA-t (Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány) a nyugati piacra. Nem hírügynökség ez, hanem propagandaügynökség: el is fogja érni rövidesen a hasonszőrű KCNA észak-koreai cég szintjét és elismertségét. Vagy a valamikori TASZSZ-ét, amiről tudtuk, hogy ha jelent valamit, annak az ellenkezője igaz. Itt még az ellenkezője sem, a szakmai elemzés majd később következik, egyelőre annyit a tartalmakról, hogy azokhoz képest a Breitbart Mátyás király igazmondó juhásza.

A bemutatkozás azért aranyos, mert világosan kitűnik belőle, miszerint nem nekünk szól. Az oldalnak van angol és magyar nyelvű verziója, a magyar nyelvűből kimaradt ez az elem, úgy látszik, csak a külföldnek kívánnak bemutatkozni. Más kérdés, hogy ez az egyetlen ingyenes tartalom az oldalon, akár angol, akár magyar nyelven: minden egyéb fizetős, ami nem túl avatott üzletpolitikára vall, míg a bolt beindul, a vevők megérdemelnének néhány ingyenes árumintát – és a nagy hírügynökségek a tartalmaik jelentős részét úgy általában is ingyen adják, náluk a részletes vagy terjedelmes anyagokért kell fizetni. Bár olyan is van, amelyiknél minden fizetős, azt meg nem szabad másodlagos forrásból sem idézni, mert a másodlagos forrás fizetett a hírért, de mi nem, és vígan be fognak perelni, sőt, meg is nyerik. A kilencvenes években tanultam meg, saját bőrömön.

De ha már ilyen fizetősen kezdenek, nem lesz nagy piaca a propagandának, azt megjósolhatom. Akkor lássuk a szakmai elemzést.

Mintha kivitték volna az Origót Londonba (ami nem is akkora túlzás, mert két nap alatt háromszor is hivatkozott erre a cégre forrásként a magyar kormánylap). Magukat az írásokat nem idézem, mert nem fizetek a V4NA-nak, nézetem szerint így is van elég pénzük, de a címeket igen:

„Európa nem kér a Facebook-cenzúrából”

„Terrorveszély Németországban: A zsilip továbbra is nyitva van”

„Önkéntesekkel pótolják a sztrájkoló pedagógusokat Lengyelországban”

„Juncker alkotott: Leégés a megemlékezésen”

„Újabb menekülthullám fenyegeti Európát?”

„Illúziók nélkül: a Kelet Nyugatra jött”

„Itt a kapcsolat az Európai Néppárt és Soros között”

„Salvini: A népek irányítsák Európát”

„Magyar válasz Európa kihívásaira”

„Lengyelország: Az európai vezetés nem gondol utána a dolgoknak”

„Visszaszállították a migránsokat a befogadótáborba Szalonikinél”

„Hároméves gyereket is küldtek a nemváltó klinikára”

„Kína: Okoshatárral a menekültek ellen”

„Csehország: Túl sok a külföldi?”

Azért idéztem ennyit, hogy senki se foghassa rám: tendenciózusan kiemeltem pár becsúszott szamárságot. Ez bizony végig ilyen, náluk minden hír efféle, de nem is csoda. Hát kik szerkesztik? A Válasz szerint a szerzői gárda a Habony Árpádtól a központi sajtóalapítványhoz átszolgáltatott Modern Media Group és a Figyelő egykori munkatársaiból állt össze, ők mind áttették Londonba székhelyüket. Vezetői posztot kapott például a Lokál egykori főszerkesztője, Leitner Attila is.

No, akkor kezd érthető lenni a színvonal. Meg a témaválasztás is. Ettől a csapattól mást ne is várjunk. Ám lássuk a tulajdonosi hátteret, mert Jupiterre mondom, az sem tanulság nélkül való. A Válasz Online értesülései szerint (https://www.valaszonline.hu/2019/04/09/v4na-habony-london-nemzetkozi-hirugynokseg/):

„A céget 2018. december 31-én jegyezték be Londonban, egyszemélyi tulajdonosa kezdetben nem más, mint Szalay-Bobrovniczky Kristóf londoni magyar nagykövet volt, igazgatója pedig a közmédia csúcsvezetőjeként és – ahogy egyik forrásunk jellemzi – „veterán aláíróembereként” ismertté vált Medveczky Balázs.

A cégpapírok szerint ez a helyzet 2019. március 13-án változott: a többségi tulajdonos 60 százaléka mellett ekkor 40 százalékban megjelent a Danube Business Consulting Ltd., melyet Habony Árpád, a Fidesz és Orbán Viktor nem hivatalos tanácsadója alapított Arthur J. Finkelsteinnel, a negatív kampányai miatt hírhedt amerikai kampányszakemberrel még 2015-ben. (Habony Finkelstein halála után átvette a céget.) Ám ez a felállás sem maradt sokáig: szintén angol cégpapírokból tudjuk, hogy március 29-én a KESMA-körbe tartozó New Wave Media Group Kft. lett a V4NA többségi tulajdonosa (57 százalék), a Danube Business Consultingnek valamivel kisebb részesedése maradt (40 százalék), és jelképesen ott találjuk Szalay-Bobrovniczky Kristófot is (3 százalék).” (Válasz Online)

Hát, ez esetben valós hírügynökségi munkára ne is számítsunk, ellenben Habony kapott egy céget kárpótlásul a leadottakért, ráadásul Londonban. Tud élni ez az Árpi. Persze a többségi tulajdonos akkor is a KESMA, nehogy elbízza magát, azért nem engedik el a pórázról. Hát, ez bizony csak vinni fogja a pénzt, mármint a magyar költségvetés pénzét, hozni nem, ez ugyanis nem hírügynökség.

Amúgy is érdekes, hogy az elemi logika azt mondaná: ha engem érdekel egy hír mondjuk Magyarországról, és kiküldök egy tudósítót, akkor azt a helyszínre küldöm, a cégem telephelyéről. Ehhez képest ők a helyszínről küldenek tudósítót a cég telephelyére, ahol elég kellemesen lehet élni, ám a terepen zajló eseményekről épp úgy nem lesz közvetlen tudomásuk, mint mondjuk az utcaseprőknek a Baker Streeten vagy a King's Roadon.

Ezek nem helyszínre kiküldött, hanem helyszínről beküldött tudósítók.

A V4NA pedig – mivel az angol mégis világnyelv – rövidesen leküzdi magát a Breitbart szintjére, és ember nem lesz, aki ezekért a tartalmakért pénzt adjon.

Illetve lesz: a KESMA lapjai Magyarországon majd boldogan fizetnek a magyarországi tudósításaikért, melyeken nem voltak ott.

Bocsánat, mi is volt a KGST címere annak idején a vicc szerint?

Zöld mezőben hét sovány tehén egymást feji.

Habony Árpád feltalálta a KGST-t.

Szele Tamás