Akkor tisztázzuk a legelején: nem tudjuk, mitől gyulladt ki a párizsi Notre Dame. Nem tudjuk, és amíg a vizsgálat le nem zárul, nem is fogjuk megtudni: sőt, lehet, hogy ha kiderül az igazság, akad majd, aki nem akarja elhinni. Nem akarja, mert addigra már kész az ő saját elmélete, vagy az a konteó, amit elhitt: így aztán bármi is derüljön ki, az neki, nekik már felesleges lesz.

Hát hiszen könnyű konteót irtani, ha tudjuk az igazságot, de nehéz, mikor, mint esetünkben is, fogalmunk sincs, nem is lehet róla ez idő szerint. Azonban a tapasztalt vadász már a nyomáról megismeri a tigrist, szagáról az oroszlánt. Tehát most fogjunk egy kockázatos kísérletbe, melyet tekintsünk mintegy himlőoltásnak: oltsuk be az embereket magukkal a várható konteókkal, legyengített formában, így mikor az olvasók találkoznak majd velük, felismerik őket és talán nem fertőződnek meg – vagy nem a fenét, de egy próbát megér.

De készítsük elő alaposan a kísérletet. Először is szögezzük le, hogy a magyar sajtó nagyjából – igen dicséretesen! - távol tartotta magát az összeesküvés-elméletektől, eltekintve néhány szélsőjobboldali utalgatástól, azonban még ott, a távoli Radikálisok Földjén sem fogalmaztak meg direkt vádat. Ez azonban valószínűleg nem a bölcs mértéktartásnak, hanem a Magyar Távirati Iroda lustaságának köszönhető.

Míg az online sajtó szinte élőben számolt be a tűzesetről, maximum pár perces késéssel, az ország központi hírellátó szerve az első rövid információt csak este 22:22-kor adta ki a történtekkel kapcsolatban (tehát: nem a történekről), „Notre Dame - Erdő Péter szolidaritását fejezte ki a párizsi érseknek” címmel. Ezt követte a „Notre Dame - Orosz ortodox egyház: a veszteség közelebb hozza egymáshoz az ortodoxokat és a katolikusokat” című híradás 23:10-kor – Moszkvából, tehát a párizsi tűzről korábban számoltak be az orosz fővároson keresztül, mint a helyszínről. Később, 23:59-kor nyolc sorban kijött egy rövid hír: „Notre Dame - Macron: újjáépítjük a Notre Dame-ot”, ez tekinthető az első hivatalos híradásnak magáról az esetről – végül 00:15-kor érkezett az utolsó kommüniké, „Notre Dame - Szijjártó Péter: Magyarország együttérez Franciaországgal”címen.

És azóta néma csönd, csak a KESMA hírgyárai zakatolnak, emésztik a történteket, fontolagtják, mihez kezdjenek velük, mire lesz ez jó nekik.

Magáról az esetről én itt és most nem is fogok beszámolni, megtette azt helyettem mindenki más: legyen elég annyi, hogy a katedrális órák óta égett, sőt, voltaképpen már el is oltották, mire az MTI meg méltóztatott mozdulni.

Azonban ez a lustaság vagy tanácstalanság, hamleti tétovázás vagy hanyagság most nem volt ártalmas. Központi koncepció híján a kormányoldal sajtója nem foglalt állást az eseménnyel kapcsolatban, jobb híján inkább fényképalbumokat közölt az oltásról, mentésről. Így az első hisztériahullám el is maradt, sőt, ellenzéki oldalon is, hiszen a – fogalmazzunk így – nem-kormánypárti sajtó jelentős része is az MTI híreiből él, legfeljebb más fűszereket használ. Az Index azonban most is a helyzet magaslatán állt: percről percre tudósított, és kizárólag a tényekkel foglalkozott. A tényekkel, márpedig az a tény, hogy mostani tudomásunk szerint egyszerű baleset történt. És amíg nem bizonyosodik – ismétlem, bizonyosodik – be az ellenkezője, annak is kell tekintenünk.

De miért tekintenénk másnak?

Először is: a Notre Dame jelkép. De sokszoros jelkép ám. Jelképe Európának, jelképe a kereszténységnek, azon belül is a katolicizmusnak, jelképe a francia kultúrának, a nagyon európai – máshol elő sem forduló – gótikának, és ez a jelkép pusztult el. Illetve, dehogy pusztult, csak nagy kár esett benne, de a legfontosabb értékeket megmentették.

Másodszor: nagyon rosszkor történt ez a tűzeset. Az uniós választási kampány alatt, máshol még csak most kezdődik, mi már a dandárjában vagyunk, és egy ilyen volumenű eseményt minden politikai oldal és iskola a maga módján akar és fog is értelmezni. Ez elkerülhetetlen.

Ráadásul az eset a Nagyhéten történt.

Ennyi egy Drábiknak talán még sok is volna egy összeesküvés-elmélet legyártáshoz, szabott ő már kevesebb anyagból is nagyobb konteót: ez sem fog gondot okozni ilyenkor, szezonban, mikor annyi a megrendelés, hogy alig győzi a varroda.

Ráadásul most Franciaországban zavaros idők járnak, belpolitikai villongások zajlanak, a sárgamellényesek mozgalma egyik tüntetést rendezi a másik után – Macron elnöknek jól jönne most egy nemzeti összefogás, és a jelek szerint alakul is az, ha leég a Notre Dame, nem tüntet a francia, mert gyászol a nemzet. Azonban a sárgamellényesek is jól tudnák demonstrálni, hogy lám, miféle elnök ez a Macron, még a Notre Dame-ot is hagyta leégni (nem hagyta, de ez a propaganda szempontjából mindegy).

Hoppá, már be is mutattuk az első konteót, sőt, az első kettőt: az egyik Macron híveinek való, a másik az ellenségeinek.

Aztán jön az utóbbi évek Jolly Jokere: igen, a migránsozás!

Anélkül tapodtat sem. A viszonylag tárgyilagos hírek alatt kedves honfitársaink már rá is kezdtek, bár érzek némi önellentmondást a hozzászólásokban: hiába, pásztor és juhászkutya nélkül nem csak a nyáj megy ezerfelé, de a farkasfalka is. Mert abban mondjuk mindenki biztos a 888 világában, hogy ez csakis terrortámadás lehetett, mi egyéb, már a londoni tűzvész is muszlim terroristák műve kellett legyen 1666-ban, ki másé? Sőt, Róma égése is, Néró idejében. Abban viszont eltérnek a vélemények, hogy mi is volt a támadás célja. Egy militáns kisebbség szerint ez az első lépés a katedrális mecsetté alakítása felé, mások egyszerűen csak a húsvéti ünnepek megszentségtelenítésére gondolnak, megint mások elágazó elméletet képviselnek: sajnálják a franciákat kereszténységük miatt, ámde örülnek is az esetnek, mert megérdemeltnek gondolják, Trianon miatt.

Az senkit sem zavar, hogy a Kis Trianon egy kastély Versailles-ban, jóval odébb a Notre Dame-tól, meg az sem, hogy a Notre Dame egészen pontosan már 448 éve állt, mikor ezt a számunkra ominózus épületet egyáltalán átadták 1768-ban. A lényeg a migránsozás, trianonozás, így, szezonban, kampány alatt pláne.

Hát franciázzon, akinek van rá hajlama, nekem nem veszi be a gyomrom.

Balról is érkeznek minősíthetetlen hangok, hozzászólások: az egyik vonulat azt a nézetet képviseli, miszerint „ezt is majd velünk fizettetik ki, ezt is majd mi építjük újjá”. Hát kérem, lószerszámot építünk mi újjá, esti fénnyel. Értem én a rövidlátást, elvégre Notre Dame vagy Mars-expedíció, mindegy, mindent ahhoz mérünk, mit gondol róla Orbán, és ha nem utálja, utáljuk majd mi – de azért nekem ez tényleg sok. Dehogy mi fogjuk újjáépíteni, már gyűl rá a pénz, nélkülünk is. A másik nézet enyhébb, az a Reichstag égését emlegeti, csak sehol egy Dimitrov, sehol egy Marinus van der Lubbe.

Egyszóval, mindenki keresi a bűnbakot, ha kell, rendőrkutyával is – és mindenki meg is találja.

A helyzeten nem sokat fog segíteni az, hogy most ugyan nincs efelől tudomásom, de szerintem a világ összes aktív terrorszervezete már magára vállalta a cselekményt, sőt, valószínűleg néhány nyugalmazott csapat is.

Hát nekem is van egy forradalmian új konteóm, csak mivel senkinek sem fér bele a világképébe, nem lesz túl népszerű.

Mi van akkor, ha az egész egy baromi szerencsétlen véletlen, és a hatóságok legjobb tudomásuk alapján igazat mondanak? Az épületet már egy hónapja elkezdték restaurálni, be volt állványozva, ha valaki elcseszte az autogén hegesztést, a nyolcszázötven éves fa tetőszerkezet úgy kigyulladhatott, mint egy szénakazal. És nem is kell ahhoz autogén hegesztő, elég egy elektromos hiba. Elég szinte bármi, ami sugárzó hőt termel.

Mi van, ha ezt a szerencsétlen balesetet most megpróbálja így vagy úgy meglovagolni Európa és a világ összes brigantija, akár oly módon, hogy magára vállalja, akár oly módon, hogy keresztes háborút hirdet a vélt bűnösök, gyújtogatók ellen?

És mi van, ha mégis gyújtogatás volt, ámde – bűncselekménnyel van dolgunk?

Emlékezetnék a Borussia Dortmund esetére. A focicsapat autóbuszát olyan két éve repeszbomba-támadás érte, tipikus terrorista-módszerrel támadtak rájuk, a bombákba még szegeket, csavarokat is tettek, hogy fokozzák az okozott kárt. Ez bizony terrortámadásnak tűnt. Vállalta is két szélsőjobboldali, egy szélsőbaloldali csoport meg az Iszlám Állam is. Akiket elkapott a német rendőrség, azok között ki is osztottak pár ezer évet, de a nyomozás nem maradt abba, és a végén kiderült, hogy szó sem volt terrorakcióról.

Pénzügyi bűncselekményről annál inkább. Az történt, miszerint az elkövető német-orosz kettős állampolgár úgynevezett eladási opciót vásárolt 26 ezer euróért (8,4 millió forint) a Borussia részvényeire, és arra számított, hogy több tízezer euró nyereségre tesz szert az értékpapír árfolyamának gyengülése révén. Márpedig mitől gyengülnek egy focicsapat részvényei? Attól, ha nem tud játszani. A robbantások után nem is tudtak, Sergei W. már a zsebében érezte a pénzt, mikor lecsaptak rá a német rendőri szervek.

De a terrorszervezeteknek semmi közük nem volt a merénylethez, legmélyebb sajnálatukra. Ők csak találtak egy jó kis robbantást, bűn lett volna otthagyni, elvállalták.

Hát éppen a felállványozott Notre Dame-ból is akarhatott volna valaki műkincseket lopni a zűrzavarban.

De, mondom, ez is csak egy elmélet, ha úgy tetszik, konteó: az igazság az, hogy nem tudunk semmi biztosat az esetről.

Márpedig, míg biztosat nem tudunk, ne véljünk tudni világon átívelő konspirációkról sem.

Ne gyártsunk egyelőre elméleteket, ne igazítsuk a valóságot az elképzeléseinkhez.

Épp elég nagy a veszteség, ami az egész emberiséget érte, ne bonyolítsuk a feldolgozását – inkább próbáljunk segíteni.

A kár nagy, de a katedrális újjáépíthető.

Inkább azon legyünk, hogy újjá is épüljön minél előbb.

Szele Tamás