Forgókínpad

Forgókínpad

Hamvába holt forradalom

2019. május 02. - Szele Tamás

Hogy a lényegre térjek, Venezuelából jelentik: az egyrészt forradalom, másrészt katonai puccs, tessék választani, lényegében véve elmaradt, de azért mégis sikerült produkálni hetvenegy sebesültet és egy halálos áldozatot tegnap. Egyébként minden marad a régiben: éhezés, sírrablás, nyomor, nyolcdolláros minimálbér, milliós kivándorlás és reménytelenség.

guaido_es_maduro_el_comercio.jpeg

(Fotó: El Comercio/Perú)

Béke, szabadság és egyetértés, amit tegnap kívántam volt Venezuelának, a kanyarban sem látszik közeledni: de aki most elkezdi hibáztatni a „forradalmi tömegeket”, nem találja őket elég forradalminak, az hatalmasat téved. Persze, a magyar közönség, mely a világegyetem többi részét Hunnia egy majdnem felesleges féregnyúlványának látja, sommásan fog ítélni, ezen nem segíthetek: de jelezném, hogy ne akarjon már éhezőket csatába, utcai harcokba küldeni senki, aki soha életében egy napig sem éhezett.

A rövid, ám a fél világot megrázó eseménysorozat tényleg mintha egy mágikus realista regény részlete volna: Guaidó elnök (még egyszer mondom: Maduro is az, kettő van nekik, egy ellenzéki, egy kormánypárti) tegnapelőtt bejelentette, hogy a hadsereg vele van, illetve a néppel, épp ezért mindenki menjen az utcára és döntsék meg Maduro korrupt és bitroló rendszerét.

Hm, mondtam magamban, akkor két dolog lehetséges: vagy pénzhez jutott valahonnét Guaidó, mármint valódi, komoly pénzhez, mert különben nem szegény ember, és lefizette a tábornokokat, vagy olyan politikai támogatást kapott külföldről, olyan nyomást tudott gyakorolni a vezérkarra, hogy azok okosabbnak látták átállni. Esetleg mindkettő megtörtént. Ezt látszott alátámasztani amerikai részről a sok azonnali reakció és a Trump elnök részéről Kuba megfenyegetése, Maduro orosz nyomásra meghiúsult menekülési kísérlete Havannába, Putyin nyilatkozata arról, hogy a kétszáz orosz „tanácsadó” nem fog beavatkozni az eseményekbe – szóval, volt egy esélye a Maduro-rezsim bukásának, még ha nem is spontán, össznépi forradalom útján.

De ahol már a temetőket fosztogatják aranyfogakért, akkora a nyomor, ott ez a megoldás is elfogadható, és hát ne feledjük a dicsőséges – és szintén nem teljesen össznépi – kubai forradalom estét, melynek során a Líder Maximo, Fidel Castro valósággal megtendereztette a forradalmat, egy ideig egyaránt elfogadott szovjet és amerikai támogatást, sőt, első útja épp az Egyesült Államokba vezetett, és csak később dőlt el, hogy mégis a szovjetek nyerték a versenytárgyalást. (Mellesleg: a Castro által leváltott Batista ugyanolyan zsarnok és bitorló volt, mint Maduro, csak jobbról, szóval nincs új a nap alatt).

Valami ilyen tendereztetést kinéztem Guaidóból is.

Aztán meg az időpont megválasztása is szerencsés volt: május elsején mindenképpen lett volna tömegtüntetés Caracasban, ha a dühös népet a hadsereg is támogatja, Maduro tényleg jobban teszi, ha indul a repülőtérre, mint egy latin-amerikai Ceausescu, csak ő mondjuk el is jutott volna Havannába – már, ha eljut, ugyanis Guaidó hívei elsősorban a caracasi La Carlotta légibázist foglalták el, és ha van vadászgép, üzemanyag, lőszer és pilóta, akkor talán mégsem sikerül a kubai út.

Hát aztán kiderült, hogy se így nem volt, se úgy nem volt, hanem egészen másképpen lett minden.

Egyes katonai alakulatok átálltak – követhetetlen, hányan és melyek – mások nem, a tüntetés lezajlott, azt megtámadták a kormányerők, nekik köszönhető a hetvenegy sebesült és az egy halálos áldozat, aztán... aztán mindenki hazament, műsorváltozás volt, a forradalom elmaradt, és nem a hevület híján.

Maduro este a tévében bejelentette, hogy meghiúsították a katonai puccsot, melyet szerinte Leopoldo López, a jobboldali Népakarat párt házi őrizetből megszökött vezetője irányított. Miért nem Guaidót mondta, nem tudjuk. Általában véve kevés konkrétumot lehet tudni arról, mi játszódhatott le.

A Telesur tv-csatorna adásában, oldalán Vladimir Padrino védelmi miniszterrel megjelenő elnök közölte azt is, hogy visszahelyezte a venezuelai hírszerzés (Sebin) élére Gustavo González Lópezt. Hozzátette, hogy az ügyészség megkezdte a nyomozást az államcsínykísérlet ügyében.

A dolgokat bonyolítja, hogy Jorge Arreaza külügyminiszter tagadta, miszerint katonai puccs lenne folyamatban, de azzal vádolta Guaidót, hogy Washington utasítására cselekszik.

Vladimir Padrino venezuelai védelmi miniszter az este azt közölte, hogy a biztonsági erőknek sikerült meghiúsítaniuk a puccskísérletet. A hírszerzés munkájának eredményeként, mint mondta, a hadsereg alakulatainak sikerült bejutniuk a caracasi Altamira sugárútra, ahol a lázadó katonák el akarták foglalni a La Carlotta támaszpontot. A hadsereg caracasi zászlóaljának tisztjeivel oldalán nyilatkozó miniszter jelentéktelennek nevezte a puccskísérletet, és azt állította, hogy a helyszínre eljutott lázadó katonák 80 százalékát becsapták, megtévesztették, és legtöbbjük azóta visszatért alakulatához.

Mondják el Venezuela népének és az egész világnak, hogy kudarcot vallott ez a béke aláásására és a polgárok nyugalmának megzavarására irányult erőszakos akció

mondta Padrino. A miniszter kijelentette, hogy a puccskísérletet Washingtonból irányították „azzal a szándékkal, hogy vért ontsanak Caracas utcáin”.

Venezuela ENSZ-nagykövete, Samuel Acosta New York-i sajtótájékoztatóján szintén azt mondta: kudarcot vallott külföldi hatalmaknak az a kísérlete, hogy polgárháborút robbantsanak ki Venezuelában, utat nyitva egy külföldi katonai beavatkozás előtt, és bábkormányt erőltessenek az országra. Maduro elnök újfent megmutatta, hogy „kormánya az egyetlen és alapvető garanciája a békének és a legitim alkotmányos rendnek Venezuelában” – mondta a nagykövet, aki szerint a puccskísérlet ügyét meg kell vitatni az ENSZ Biztonsági Tanácsában.” (Index) (https://index.hu/kulfold/2019/05/01/venezuela_maduro_allamcsiny_guaido/)

Ha ez nem Venezuelában történt volna, hanem Törökországban, azt mondanám, mindjárt kezdődnek a tömeges letartóztatások, kivégzések – így is lesznek, bár aránytalanul kevesebb, mint Erdogan esetében.

De mégis, mi volt ez?

Nem állíthatom bizonyosan, mert nem voltam ott, de valami olyasmi történhetett, hogy Guaidó tényleg kaphatott valami nagyobb összeget és tényleg lefizethette a vezérkart, páran be is álltak mögé a fényképek és a videó kedvéért – csak aztán valamikor a tegnapi nap folyamán kaphattak egy jobb ajánlatot. Nem feltétlenül bőkezűbbet, de vissza nem utasíthatót. Esetleg olyan politikai nyomást gyakoroltak rájuk először, aminek nem tudtak ellenállni – és ugyanolyant gyakoroltak másodszor is rájuk, csak épp az ellenkező irányból. Azért ha valakik, hát a dél-amerikai tábornokok nagyon tisztában vannak azzal, hogy az ember halandó, sőt, a családja is az.

Egyszóval, a hadsereg először átállt, aztán visszaállt.

Az, hogy az ügyet a Biztonsági Tanács elé akarja vinni Maduro kormánya, olyasmit jelenthet, hogy akár így bukott el a hatalomátvételi kísérlet (ne feledjük: a kubai Moncada laktanya ostroma szintén valami ilyesmi volt) Caracasban, akár úgy, ebből most már mindenképpen nagyhatalmi konfliktus lesz, ha egyelőre csak a tárgyalások szintjén is. Eddig is az volt: de most már elkerülhetetlen, hogy Venezuela az érdekütközések egyik fókuszpontjává váljon.

Vagyis ott most évekig borzalmas lesz az élet – nem tisztem értékelni sem Guaidót sem Madurót, de a venezuelai nép érdekei lesznek körülbelül a legutolsó szempontok, melyeket a nagytiszteletű, tekintélyes diplomácia figyelembe fog venni a közeljövőben.

Marad a nyomor, éhezés, sírrablás, milliós kivándorlás, nyolcdolláros minimálbér és olcsó demagógia a kormánymédiából.

Ne legyen igazam, de Dél-Amerika szíriai konfliktusát látom érni Venezuelában.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása