„A politika ne akarjon lapot szerkeszteni, a szerkesztőség pedig ne akarjon politizálni.” Szép mondás, békeidőben lehetne igaz is, helytálló is, de tetszik tudni, kitől származik? Deutsch Tamás mondta a minap, a nyolcadik kerületi lakossági fórumon, amit migrációügyben rendeztek (illetve uniós választási ügyben, de ez nekik ugyanaz) csak épp sajtóügyire sikeredett.

(Fotó: Index)

Pedig Deutsch és Kocsis Máté nem beszéltek többet a sajtóról, mint a migrációról, viszont elhangzott pár súlyos mondat. Ez az egyik: kiváló mottó lenne a Fürge Ujjak számára (évekig azt hittem, soft pornólap), esetleg a Magyar Horgásznak (habár abban is vastagon van kormánypolitika) esetleg valami sportorgánumnak, egyszóval bármilyen sajtóterméknek megfelelne, amelyik nem közöl politikai híreket.

Mert az olyasminek már a közlése is politika – azt gondolná az ember, hogy ha a kincstári MTI-t veszi át egy lap szó szerint, akkor abból tán csak nem lehet baj, de bizony lehet. Láttam én olyan sajtópert, ha nem is én voltam az alperes, amiben pár százezer forintot bukott egy kis lap, mert egy politikus beperelte a róla szóló MTI-hír közlése miatt. A lapot beperelte, az MTI-t nem, így aztán hiába hivatkozott a főszerkesztő a hírügynökségi forrásra, az ellen nem volt kereset, de ellene igen, el is bukták a pert.

Tetézte Deutsch tézisét Kocsis Máté egy aranybecsűvel, amit még nagyon sokat fogunk emlegetni:

„A HVG, az Index és a 444 politikát igyekszik csinálni. Ma őket tekinthetjük politikai ellenfeleknek, nem Kunhalmi Ágnest.”

Kocsis mester tehát nyíltan hadat üzent, de ki is fejtette:

„Baloldali és liberális politikusok újságírósat, az újságírók pedig politikusosat játszanak.”

Aha. Szóval, ha leírom, hogy ő ezt mondta, akkor máris politikusosat játszom. Az, hogy pár politikus videón rögzíti, mi történik vele, inkább hiba, mint bűn: nem értenek a mozgóképes szakmához, vagy rossz lesz a felvétel, vagy túl sok kerül bele. De ez legyen az ő bajuk. Az én bajom az, hogy ha mer véleményem lenni, merek körüljárni egy témát, ki merem deríteni, milyen rugók mozgatnak miféle folyamatokat, akkor szerinte én politizálok.

Hát csak nem írhatok minden nap Mosó Masa Mosodájáról, még ha neki ez is volt az utolsó és legkomolyabb olvasmányélménye, akkor sem: azt már megírták előttem mások.

Ahogy a Gőgös Gúnár Gedeont is, bár a cím alapján Kocsis abba is képes volna belelátni némi politikát.

És ezek az aranyköpések, melyekből rövidesen, nagyon rövidesen politikai tézisek lesznek és kampányok alapját képezik majd, olyan helyzetben hangzanak el, amelyben minden magyar médium hetvenöt százaléka a kormány kezében van. Ebben a stádiumban üzen hadat Kocsis a független sajtónak. Azért háromszoros (valójában annál sokkal többszörös, hiszen az apolitikus szaksajtó is része a független 25 százaléknak) túlerőből rettegni a pár megmaradt orgánumtól valahogy nem vall hősi lélekre. Körülbelül olyan, mintha Puskás odaszólna Czibornak az angol-magyar 89. percében:

Ugyan már, sajtószabadság... Hogy tegnap volt a napja? Beszántani akarják ezek a magyar sajtót, a legnagyobb részét már sikerült is. Az elszórtan védekező maradék egységek ellen meg már elindultak a partizánvadászok.

Azért mégis azt mondom, hogy Deutsch tételét legalább a kormánylapok és a kormány hívei komolyan vehetnék. Legalább ők megfogadhatnák, hogy nem politizálnak, a sajtót sem kényszerítik erre, hagyják a dagadt ruhát és a politikát a politikusokra, ha már ez a hivatalos álláspont. Mert náluk, kérem, vannak még hiányosságok ezen a téren.

Ott van például a 444 tegnapi esete. Kiderült ugyanis, miszerint a Bayer-showra a közönséget a Fidelitas szállítja, ők osztják ki a megjelenést a felvételen, kötelező vagy önkéntes alapon, nem tudni, de nehezen hinném, hogy élő ember önként nézné meg ezt a produkciót. Azt pedig, hogy valaki másodszor is megtekintené, a legritkább esetekben tartom csak elképzelhetőnek. No, mindegy is, a 444 megtudta ezt a tényt, és újságíróhoz méltóan megkérdezték a leginkább érdekelteket – a Fidelitast. Azok egy darabig hímeztek, aztán hámoztak, végül írtak egy válaszlevelet, ebből idéznék. (https://444.hu/2019/05/03/a-fidelitas-azert-szervezi-be-a-tagjait-nezonek-a-bayer-show-ba-mert-kozosseget-epit)

„A Fidelitas munkatársai nem szerveznek közönséget, szervezetünk
közösséget épít. A Fidelitas több tagja érdeklődött, hogy van-e lehetőség részt venni a Bayer Show felvételén, ezért a kérdésben megkerestük a műsor készítőit és ennek eredményéről természetesen tájékoztatjuk a Fidelitas tagságát is.

(…)

Úgy gondoljuk, hogy az ember közösségben válhat boldog emberré és
érezheti magát biztonságban; a közösség pedig az együtt megélt élményekből és a közösen ápolt értékekből táplálkozik. Ugyanakkor
megértjük, ha mindezt - a magányra alapozott, liberális, individualista
világnézeti körből - nehéz megérteni azoknak, akik nem tartoznak közénk.”

Hát ezt a válaszlevelet politikamentesen nehéz lett volna közölni. Ha meg nem közölték volna, az lenne a baj: persze, azon lehet gondolkodni, miféle közösség is épül a Fidelitasban, amit Bayer-show segítségével lehet összetartani, összekovácsolni, és arra tippelek, hogy sok lehet a csoportban a szado-mazochista, a szadisták a többiek szenvedését élvezik, amint a nézőtéren kínozza őket a Zsoca, a mazochisták magát a tortúrát, az a lényeg, hogy jól érzik magukat együtt, ez tényleg képezheti a közösségi lét alapját. Melyről nekünk, liberális individualistáknak fogalmunk sem lehet, mi mindent egyedül csinálunk, focimeccstől és rock-koncerttől házasságig. Ezt roppant sokat tanulmányozhatta a Fidelitas, hogy így rájött.

Tehát akkor a 444 politikát csinált azzal, hogy kérdezett. De mi van akkor, mikor a kormánylap csinálja a politikát? (Tehát majdnem mindig).

Az Origónak sem szabad politizálni? Mert a Deutsch-tézisből ez következne.

Nyugalom, nekik azért szabad, sőt, kötelességük is.

Lám, tegnap is hogy jártak.

Tudni kell, hogy az Origo előszeretettel támad kampányszerűen emberekre, lapokra, csoportokra (azért nem írok közösséget, mert a csoportok tagjai szerintük liberálisok, és azok mindig egyedül járnak, nem alkotnak közösséget, mint láthattuk. Sithből mindig kettő van, liberálisból mindig egy, megtanultam a leckét, Palpatine mester). Ezeket aztán megvádolják véletlenszerűen bármivel, kannibalizmus még nem volt a rágalmak között, de minden egyéb már igen, nagyjából függetlenül is attól, hogy a célpont mivel foglalkozik, az a lényeg, hogy főzzék már olajba elevenen minél előbb. A legutóbb a József Attila Kör került a célkeresztbe. Állítólag rosszul gazdálkodtak volna. Én ezt nem vizsgálom, vagy rosszul gazdálkodtak, vagy jól. Ha valaki jó költő, még nem biztos, hogy pénzügyi zseni vagy akár csak elfogadható mérlegképes könyvelő is egyúttal: annyit megjegyeznék, hogy átnézve a „botrány” tárgyát képező jegyzőkönyveket, olyan kis összegek kapcsán merülnek fel viták, amelyek egy-egy origós munkatárs havi fizetésének a negyedét sem érik el. Hogy honnan tudom, mennyit keresnek? Ők mondták el, korábban, egy sajtófelmérésben. (https://abcug.hu/folyton-magyarazkodnom-kell-hogy-nem-vagyok-propagandista/?fbclid=IwAR01UqFXvWgeRc1s68xbEzm14B6rzCitdPMTG_BA7-RlVfX5Kp84bv6bbUY)

No, tegnap végül Kassai Zsigmond író megunta, hogy minden kezdő janicsár rajta gyakorolja a célba köpést. Miután tizenhét-húsz e-mailjére sem válaszoltak, fogta magát, és bement az Origo szerkesztőségébe, berohant, mint egy fordított Zrínyi vagy egy nem fordított Fekete-Győr: persze, nem villogó szablyával, hanem szépen, szelíden, udvariasan, jelezte a portán, miért jött, leült az előtérben, hogy megvárja, míg fogadják. A hőslelkű – és névtelen! - munkatársak közben az irodában lapultak. Végül rendőrrel vitették el. (https://24.hu/belfold/2019/05/03/origo-kassai-zsigmond/)

Sőt. Volt ott mindenféle érdekes mellékkörülmény.

„Amikor kihívta a biztonsági őr a rendőrséget, megkérdezték tőle, hogy szerinte alkoholos befolyásoltság alatt állok-e. Azt mondta, hogy igen, én pedig mondtam, hogy nem állhatok alkohol befolyása alatt, hiszen muszlim vagyok. Ezek után megkérdezte tőlem a biztonsági őr, hogy akkor robbanószer, szúró-vágó eszköz van-e nálam.”

Hát, ebben azért benne van jó pár eljárás lehetősége az őr ellen. Pedig az Origo ellen kéne induljanak. Ez bizony szembe megy a fél Polgári Törvénykönyvvel – de lássuk, hogyan közölte ezt a hírt az Origo? (https://www.origo.hu/itthon/20190503-origo-kassai-zsigmond-tamadas-jozsef-attila-kor-balliberalisok.html)

„Megpróbált betörni az Origóba a csalás gyanújába keveredett József Attila Kör titkára

A balliberális sajtóban indított kampányban próbálja mentegetni magát Kassai Zsigmond, a sikkasztás és költségvetési csalás gyanújába keveredett József Attila Kör (ez egy balliberális irodalmi egyesület) volt titkára. Ennek keretében Kassai (több zavarodott és trágárságokkal teli e-mail után) ma megpróbált bejutni az Origo szerkesztőségébe, hogy aztán erről cikket írasson a 24 nevű balliberális propagandalapban. A cikket aztán villámgyorsan terjeszteni is kezdték a többi propagandafelületen, ahogy az ilyenkor náluk szokás.”

Tovább is van, ennyi is elég. A továbbiak csak azért érdekesek, mert ugyan jegyzőkönyveket épp idéznek – én is azokban láttam a „falrengető” összegeket, villamospénz mértékű „csalásokat” (százötvenezer forintos havi bevétel miatt támadták az érintettet, azért ez még fizetésnek sem nevezhető a mai világban, tessék elolvasni a kormánypárti statisztikákat) – azonban az állítólag „zavarodott és trágárságokkal teli” e-maileket viszont nem idézik. Pedig hát mi sem lenne egyszerűbb, ha valami, hát azok meg kell legyenek nekik.

Erre csak egy magyarázat lehet: valószínűleg sem nem zavarodottak, sem nem trágárok.

Azonban a mai írás szerzője mégis elkövetett két hibát. Kettőt is, mert a deutschi tétel értelmében nem lett volna szabad politizálnia a szerkesztőségből, ez az első. A második sokkal komolyabb.

Nem szignálta a cikket.

Ez azért volt hiba, mert ha én most őt összevissza sértegetem, elmondom szakma szégyenének, foltozott irhájú utolsó zsoldosnak, gyalázatos csalónak és hírhamisítónak – tehát annak, ami – ő nem indíthat ellenem sem becsületsértési, sem személyiségi jogi pert.

Ugyanis ez a kis Semptei Névtelen nem méri fel, hogy ez esetben nincs természetes személy, akinek a jogai sérülnének. Én nem egy bizonyos valakit minősítek, nevezek félanalfabéta zugfirkásznak, betűkulinak, műtrágyának a sajtószakma mezején (azért mű, mert igazinak is kevés), hanem egy akármilyen, meg nem határozott valakit, egy akárkit, nem egy megadott személyt.

Nincs felperes.

Ellenben ha ő visszasérteget, én indíthatok ellene akármilyen eljárást, élhetek keresettel, ugyanis én szignálom az írásomat, és tudomásom szerint természetes személy vagyok, a valódi, anyakönyvezett nevemet használom, ha engem megsért, találkozunk a független magyar bíróság előtt.

Na, öcsi, milyen érzés béna kacsának lenni, akire célba lőnek, ráadásul nagy szemű söréttel?

Így érzik magukat az áldozataid is.

Ennyit a politika és a sajtó viszonyáról.

Szele Tamás