Én már igazán békén hagynám ezt a Strachét, megvan neki a maga baja, ahogy pillanatnyilag Ausztriának is – hagynám, de nem engedik, mindenki a volt szabadságpárti alkancellárral foglalkozik, pedig azért annyira nem szép ember. Sőt, tulajdonképpen semennyire sem az, vagyis inkább kifejezetten randa. De most Pesten elkezdték nagyon szeretni, az biztos.
Hagynám, mondom, csakhogy Bécsben is zajlik az élet: szerencsére nem olyan intenzitással, mint szombaton, mikor mindenki le- és felmondott, de azért mennek a dolguk a maguk útján. Sebastian Kurz kancellár tegnap este bejelentette, hogy javasolja Herbert Kickl szintén szabadságpárti belügyminiszter menesztését, hogy ezzel is garantálja az FPÖ, vagyis az Osztrák Szabadságpárt kapcsán kitört hétvégi korrupciós botrány ügyében elrendelt vizsgálat tisztaságát. Nyilván: érdekes volna, ha a korrupt pártelnök ügyét olyan szervek vizsgálnák, amelyek a gyanúsított párttársának, sőt, pártbéli alantasának irányítása alatt állnak. Ráadásul épp Kickl belügyminiszter volt az, aki menesztése előtt meglehetősen röhejes Facebook-posztban magyarázta el a világnak, hogy minden azért történt (Ibiza szigetének létrejötte is, tektonikus úton), hogy őt eltávolíthassák a belügyminiszteri posztból. (http://huppa.hu/szele-tamas-hirtelenul/)
Kickl menesztésének hírére a Szabadságpárt látványos szeppukuval reagált, ugyanis röviddel a bejelentés után minden szabadságpárti miniszter jelezte, hogy válaszul lemond a posztjáról. Sag schon: azért szerintem akad Bécs városában megfelelő ember a helyükre, ennél nagyobb szívességet nem is tehetnének, minthogy maguktól veszik a kalapjukat és illatos, csipkés zsebkendőjükbe szipogva hazatipegnek rózsaszín szobácskájuk magányába, vizesre sírni a párnát. Persze ez politikai zsarolás akar lenni: azt akarják elérni, hogy Kurz kabinetjének legfontosabb tárcáit (közlekedési, innovációs és technológiai minisztérium, külügyi és integrációs minisztérium, szociális, egészségügyi és fogyasztóvédelmi minisztérium, közszolgálati és sportminisztérium, valamint védelmi minisztérium) vagy ne vezesse senki napokkal az uniós parlamenti választások előtt, vagy – és ez lenne szerintük a „normális” megoldás - minisztereik hivatalban maradjanak mindaddig, amíg az előrehozott választások nyomán az új tárcavezetők leteszik hivatali esküjüket.
Ez a dolgok jelenlegi állása szerint legkorábban októberre várható, tehát addig a bukott Strache emberei kívánnák igazgatni Ausztriát, de legfőképpen irányítani a volt pártelnökük és tulajdon pártjuk ellen folyó vizsgálatot.
Abból pedig nem esznek: a kancellár a hírek szerint a szeptemberi előrehozott választásokig szakértőkkel igyekszik pótolni a távozó minisztereket. Ezzel szemben támadás érte Kurzot balról is, mert a legnagyobb ellenzéki párt, a szociáldemokraták (SPÖ) bejelentették: bizalmatlansági indítványt kezdeményeznek a parlamentben Kurz azonnali leváltására. Pamela Rendi-Wagner, az ellenzéki szociáldemokraták elnöke elmondta, a választásokig szakértői kormány felállítását javasolják, mert csak egy ilyen intézkedés jelenthet „jó és tartós megoldást”.
Egyszóval, Ausztriában szép, izmos, és az ország hagyományaitól eltérően kicsit sem gemütlich (kedélyes) kormányválság zajlik, szemtelen szélsőjobbal, ugrásra kész baloldallal, néppárti kancellárral. Az az egy rejtély előttem, hogy miért kapott a Szabadságpárt a 26 százalékával ennyi és ilyen fontos tárcát, ám erre csak Kurz tudna válaszolni, ő meg nem fog.
Na jó, de mit szól mindehhez Budapest?
Nem, nem állt vissza a Monarchia és nem állt be az anarchia sem, de mégis érdekes azt tekinteni, hogy kezeli a szomszédos ország kormányválságát a magyar vezetés.
Ma reggelig körülbelül úgy kezelte, mintha Ausztria Kongóban feküdne, és kevésbé lenne lényeges partnerünk Közép-Ázsiánál – ugyanis hivatalos állásfoglalás az osztrák helyzetről mostanáig sem hangzott el, viszont Szijjártó Péter külügyminiszter és kéjgáz sürgősen a türkmenisztáni Asgabatba utazott, mert ott mérhetetlenül fontos tárgyalnivalója akadt.
Igaz, Orbán Viktor tegnap a ZalaZone Zalaegerszegi Járműipari Tesztpálya első ütemének átadásán megemlékezett egy mondattal arról, miszerint mintha valami mégsem lenne teljesen rendben a Ballhausplatzon. Azt mondta:
„Osztrák barátaink most nem jöttek, mert ott soron kívüli vadászidényt hirdettek meg.”
Mármost abban mindenképpen hasonlít a magyar kormányfő Mao Ce-tungra, hogy időnként imád homályos mellébeszéléssel kommunikálni: a Nagy Kormányos is általában tett egy távoli utalást, aztán a vörösgárdisták ki kellett találják, mit is akar: kitüntetni a hadügyminisztert, felköttetni a pekingi polgármestert vagy átvágatni a Jangce gátjait. Rendszerint és a biztonság kedvéért mindent megtettek, amit az utalásból kiolvastak, aztán a nagy buzgalomtól vagy megvidámodott Mao elnök vagy ha tévedtek, őket is tarkón lőtték valahol.
Hát ezek a mi magyar vörösgárdistáink a kormánymédiában hasonlóképpen voltak tegnapig. Szívesen tettek volna kedvére a Nagy Kormányosnak, csak ott volt a második lehetőség is, hogy elpuskázzák a buzgalmat, és ha tarkón nem is lövik őket, de mehetnek a sarokra koldulni vagy jobb esetben a Kigyikfalvi Híradóhoz, átnevelő munkára. Az akkora zászlóshajók, mint az Origo és a Magyar Nemzet tegnap reggel – igaz, Kickl Facebook-bejegyzésére hivatkozva, mert kellett valami alap is a támadáshoz – már elkezdték pedzegetni, hogy „a bevándorláspártiak buktatták meg a koalíciót”.
Kellett ehhez bátorság, az igaz, csak a lakáj bátorsága, aki kérés nélkül hozza a reggeli kávét, hátha ízleni fog az uraságnak – ugyanis tegnapig tényleg nem lehetett tudni, mihez tartsa magát a kormánypárti médiasegédmunkás.
De lám, szemet talált a vak tyúk, ha Orbán „vadászidénynek” nevezte a botrányt, akkor nyilvánvaló, hogy Strache az áldozat, és mindenki más vétkes. Akkor már csak azt kellett kiókumlálni, hogy legyen ebből sorosista összeesküvés, de az sem volt nehéz. Hiszen valóban vannak homályos dolgok a történetben, az még mindig nehezen érthető, miért készült ez a videó és az is, hogy minek ültek rajta két évig – erre egy logikus magyarázat van (az, hogy távolról sem a Spiegel készítette, vagy a Süddeutsche Zeitung, hanem valamelyik orosz szolgálat, kompromatnak, vagyis kompromittáló felvételnek, zsarolási alapnak, csak az orosz politika egy fanyar, fura kanyarjának köszönhetően most eljuttatták a sajtóhoz), és egy illogikus, nevezetesen az, hogy Soros és a „bevándorláspárti” német szolgálatok fogtak össze a fél világgal szegény Strache tönkretételének érdekében.
És különben is Soros.
Mindenképpen Soros.
Mi több, Kurz kancellár néppárti: kell ennél több bizonyíték? Az álnok Néppárt rátámadt Orbán Viktor szövetségesére! Az, hogy Ausztria kancellárját ebben az ügyben annyira érdekelte Orbán, mint Ferenc Jóska képén a légyszar, hiszen köze nincs hozzá, senkit se zavarjon. Majd lesz. Megoldjuk.
Szóval kezd körvonalazódni a hivatalos összeesküvés-elmélet, ami beleillik a magyar politikai vonalba, sokat kellett faragni a tényeken, nagyon sokat, ez már se nem székelykapu, se nem kopjafa, ez már fogpiszkáló, de legalább illeszkedik a szuverenista világképbe.
Akkor, ha már megvan a konteó, most már csak le kell gyalulni, festeni, lakkozni és hirdesse ki a Magyar Nemzetben Bayerzsoca, mint hivatalos, kinevezett, de nem tárca nélküli próféta. Meg is tette. Vezető jegyzetben borong, érdemes idézni (https://magyarnemzet.hu/ahelyzet/titkosszolgalatok-akcioban-6942629/):
„Titkosszolgálatok akcióban”
címmel.
Jaj, szegény Strache.
Az a mártír ember...
„Heinz-Christian Strachénak vége van. Politikai pályafutásának befellegzett, hogy emberileg túléli-e, még kérdés. Jörg Haidernek nem volt ilyen „szerencséje”. Jörg Haider nem választhatott sorsot, azonnal meghalt, baleset következtében – neki ezt szánta a sors. Vagy valaki más. (…)
Strachénak vége van. Ostoba volt, elővigyázatlan, naiv, hülye. Elment Ibizára, ahol behálózta egy „orosz”, akivel „tárgyalt”, úgy, mint egy igazi amatőr, politikai hülyegyerek. Strache mindezekért megérdemli a sorsát. Illetve „sorsát”. Mert az ő esetében – ellentétben Haiderrel – legalább azt tudjuk pontosan, hogy egy titkosszolgálati akció áldozata lett. (…)
Mindig a Strachéknak kell elvágni a torkát – jelképesen, vagy ha nagyon muszáj, hát valóságosan. Nekünk pedig azt kell tudnunk, hogy ezek a titkosszolgálatok ma ott vannak mindenhol, ahol a nemzeti érdekek élveznek többségi támogatást. (Felkészül Olaszország és Magyarország.)”
Ha nem védené bőgve, valamint foggal és körömmel Oroszországot az írásban, még veleje is volna az érvelésnek – ez tényleg titkosszolgálati munkának tűnik. De így viszont, hogy figyelmen kívül hagyja azt a majdhogynem mellékes ténykörülményt, miszerint a videót készítő szolgálat majdnem biztosan orosz volt, és behelyettesíti egy homályos nemzetközi – de nyugati! - összeesküvéssel, érthető a záró mondata is:
„Most csak egyben lehetünk biztosak: ezek tényleg mindenre képesek, éppen ezért ennek tudatában kell velük harcolni.”
-
Kik azok az „ezek”? Hagyjuk a szokásos maszlagot és beléndeket, kérek egy, azaz egy szolgálatot, szervezetet, valamit megnevezni.
-
Strache tehát megpróbált orosz megvesztegetési pénzeket szerezni, abból médiumokat vásárolni, orosz cégeknek jogosulatlan piaci előnyt biztosítani ennek kiegyenlítésére, osztrák, tehát nemzeti vállalatokkal szemben. Ő így szolgálta a nemzeti érdekeket. Enyhén szólva is fonákul. De ezért nem bűnös: ellenben azért áldozat a kormánymédia szerint, mert mindez kiderült. Ha ki nem derül, minden rendben volna. Nem követett volna el bűnt. Hol tetszettek logikát tanulni?
-
Ebből következik, hogy az a sajtó, amely leleplezi a bűnt, vétkes: amely azonban elleplezi azt, üdvös.
Egyszóval, a legenda kész, Strache ártatlan, mindenről a pomogácsok tehetnek, ők feketítették be ezt a talpig becsületes, derék korrupt hazaárulót.
A következő lépés az lesz a kormánymédiában, hogy a videó is hamis (nem, nem az), és Strache tulajdonképpen komoly pénzeket akart utalni a sínylődő orosz árvaházaknak, azért pont Ibizán találkozott az illető hölggyel. Vodkát meg azért ivott, méghozzá derekasan, hogy megértse a hatalmas orosz néplelket. Minden egyéb állítás rágalom és hazugság.
Vesszenek a pomogácsok!
Éljen Strache!
A fekete fehér!
Na, megyek, pipára gyújtok a vízcsapról.
Szele Tamás