Csak jelezni szeretném, hogy a hír igaz: vége az uniós választásoknak. Ne tessenek összeroppanni, a legközelebbiek alig öt év múlva következnek, mindenki ízlés szerint gyászoljon vagy ünnepeljen, jönnek a dolgos hétköznapok. Meg a klímaváltozás, a migránshadak hátán, kérem, ahogy az meg vagyon írva, az a titkos fegyverük nekik, főleg, mert nincs.
Logikus, nem?
Ja, nem.
Szóval, a kormánymédia legújabban azt pedzegeti, hogy klímaváltozás voltaképpen nincs, az egészet a liberál-mostmárnemtudommilyen világösszeesküvés találta ki, hogy arra koncentráljunk és ne a migráció veszélyeire. Mondjuk aki migráció nélkül képes annak veszélyeitől rettegni, annak vagy betegesen erős a fantáziája, vagy elvakult kormánypárti, tehát szerencsére nem érinti a dolog a teljes országot, csak a felét, illetve, mindent a piaci igény határoz meg, láttunk már pálfordulást, lehet még pár lelkes környezetvédőből klímaváltozás-tagadó, Áderrel az élükön, de az még odébb van.
Mondjuk tisztán látható, hogy a kormánypropaganda keresett magának valami utálni való célpontot, és mivel a zöldek amúgy is rossz helyen ülnek az EP-ben (mindenki rossz helyen ül, mert minden hely a Fideszé kéne legyen, mármint szerintük), mi több, a környezetvédőkről tényleg elterjedt az a teljesen hamis babona, hogy békés hippik és ártalmatlan, mulya liberálisok mind egy szálig, most ők lettek a szolgálatos ellenség. Előítéletek alapján, ugyanis ha a kormánymédiában tájékozott vagy legalábbis huszonöt évnél idősebb emberek dolgoznának, netán volna memóriájuk, tudnák, hogy a környezetvédők egyáltalán nem kötelező módon baloldaliak vagy liberálisok, Nyugaton többnyire azok, viszont Magyarországon a zöld mozgalomnak hosszú ideig volt egy erősen nacionalista, „barna” árnyalata is, ha még tetszenek emlékezni, a kilencvenes években ők kampányoltak a „magyar nőbe magyar magot” szlogennel. De a kormánysajtó ezt már elfelejtette, és most indul az offenzíva az idealista széplelkeknek tartott zöldek ellen, akik, mivel állítólag liberálisok, bizonyára vagy nem fognak visszaütni, vagy majd csak „sivalkodnak”.
Hát erről nem vagyok teljesen meggyőződve, meg hát láttam én már liberálist is akkora pofont adni gárdistának, mikor az belékötött, hogy az illető a zárt kirakaton át repült ki a kocsmából az utcára.
No, tehát látjuk a tendenciát, most lássuk a tényeket!
Az első jele a készülő támadásnak az igen bölcs és megfontolt Nógrádi György megszólalása volt az M1-en, aki szerint „érezhető, hogy a német közéletet azért uralja a környezetvédelem, hogy ne kelljen a migrációról beszélni.” (https://www.hirado.hu/kulfold/cikk/2019/05/26/szakertomegbukott-a-nemet-migracios-politika/?_ga=2.152309625.1905970928.1558759315-61942426.1558759315#)
Hát, és ha a Bundesliga uralná, az is csak trükk volna ebből a tételből kiindulva. Azonban az offenzíva folytatódik, ha egyelőre óvatosan is, lépésről lépésre: a Terror Házában rendezett, hétfői választásértékelő beszélgetésen, melyet Lánczi Tamás, a XXI. Századi Intézet igazgatója nyitott meg, már egészen érdekes állítások hangzottak el (https://index.hu/belfold/2019/05/27/ep_valasztas_elemzes_konferencia_terror_haza/?_ga=2.183127014.1905970928.1558759315-61942426.1558759315):
„A zöldek felfutása komoly kérdéseket vet fel, mert miközben fontos a környezet védelme, addig globális szinten a zöld gazdaság egyet jelent a versenyképesség zuhanásával.”
A kicsit sem zöld gazdaság meg mondjuk a klímakatasztrófával, de sebaj, versenyképesen visz el minket a ciklon vagy a szökőár.
„Kiszelly Zoltán a „mainstream elit” befolyásolási kísérletein döbbent meg, például a klímaváltozás „metatémájának” a migrációval szembeni bevetésével. Egyébként megdöbbentő, hogy a példátlan tudományos konszenzus által övezett, a migráció egyik katalizátorának számító klímaváltozás politikai témává válását a jobboldali hozzászólók egyöntetűen – G. Fodor Gábor, a Századvég igazgatója, egy Habony-közeli revolverlap főszerkesztőjének szavaival szólva - „az elit cselé”-nek tartják, amivel az „elit” megpróbálja elfedni a bevándorlás kérdését (ami ezek szerint a valódi politikai kérdés).” (Index)
Ezt követte Bayer Zsolt tegnapi pengeváltása előbb a tényekkel, aztán a 444-gyel.
Mindjárt megint megkérdi valaki – mert mindig megkérdi – hogy „egyáltalán, miért foglalkozol vele”? Erre a kérdésre az a válasz, hogy nem élvezetből: ő nem nyughat, nem én üldözöm. Az árvíz elhárításának pedig a legkevésbé hatékony módja, ha figyelmen kívül hagyjuk – tessék csak megkérdezni Pelikán József gátőrt, bizony okos dolog figyelni a víz állását. Hát ezért figyeli az ember a bayerzsocát is, sok mindent ki lehet olvasni a viselkedéséből.
Egyszóval, Löwy-díjas szerzőnk tegnap publikált a blogján egy hosszú írást, aminek az a veleje, amit a fentiekben is mondanak a társai: klímaváltozás nincs vagy alig van, manipuláció az egész és azért találták ki, hogy ne a migrációról beszéljünk. Meg mindig is volt (akkor most hogy nincs?), tehát természetes, és semmiképpen sem az ember csinálja, de kitűnő politikai kártya, és óriási üzlet van benne. Különben is, ha változik, szokjuk meg a másik klímát, nem olyan nagy ügy. A magvas gondolatokat igen sok idézet támasztja alá, különböző terjedelmekben, és itt van a kutya elásva.
A 444 ugyanis meglátta ezt a dolgozatot, és ízekre szedte, érdemei szerint, ahogy kell. (https://444.hu/2019/05/28/bayer-zsolt-mutatja-az-uj-iranyt-a-kulfoldiek-mellett-most-mar-a-zoldeket-is-lehet-gyulolni?fbclid=IwAR2yhKYjuZGjQmy-FD1ve4zDrkZrHJrTOUHGjHlaUN3M_LF7ml_Jh8XwsuQ) Mire fel a nemzet bayerzsocája a tőle megszokott, fentebb stílben válaszolt nekik, elég csak annyit idéznünk belőle, hogy nézete szerint a 444 munkatársai nem a hagyományos módon születtek, hanem készítették őket:
„a kert végében, a rötyi melletti sufniban, egy régi, kicsorbult szekercével, és egy még régebbi, rozsdás ráspollyal, két térd között, mert a satu menet közben eltörött. Aztán mikor készen lettek, a Dzsepettó Béla bácsi életet fingott beléjük, és kihelyezte őket a 444-hez újságírónak.”
Ami csak annyit jelent, hogy szerzőnk olvasta a Pinocchiót és leghősiesebb biokémiai kísérletei dacára sem felejtette még el. Holott sokat tett saját memóriája ellen, néha nem is sikertelenül, gondolok itt az életrajzából kimaradt kuríros és népszabadságos évekre. Azonban, hogy rátérjek az érdemi mondanivalójára, azt állítja:
„Egészen pontosan egyáltalán semmit sem írtam. Hanem feltettem a blogomra egy írást, amit mások írtak. Hogy kik? Például Jankó Ferenc, Móricz Norbert, Pappné Vancsó Judit. Megjelent a publicatio.nyme.hu oldalon, amely a Nyugat-magyarországi Egyetem tudományos honlapja.”
No, itt válik kétfelé a valóság, már ha szabad ezt a jelenséget szerzőnkkel egy írásban említeni. Mert legyünk becsületesek: bizony, jelzi az anyagban, hogy kapta az írást, sőt, megjelöli a forrását is. Vesztére, teszem hozzá, ugyanis nem voltam rest és megnéztem az eredetit is.
Az még hagyján, hogy írt hozzá egy leadet, vagyis bevezetőt pár sorban, azt illik is, szokás is, még ha furcsán is hangzik:
„Amit sokan sejtettünk, most itt olvasható. Igen, a „klímakatasztrófa” a legjobb üzletek egyike, a „zöldpolitika” pedig a globalizáció egyik fedőszerve. S mint mindig ilyenkor, aki kétségbe meri vonni az új világtrendet, az ki van kiáltva bolondnak vagy gazembernek. Mert a világboldogítók és világmegváltók nem tűrnek ellentmondást. Így olvassák el figyelmesen az alábbi nagyjából öt oldalt.”
Még elnézést kér az ékezetek hiánya miatt, és itt említi, hogy „kapta” a szöveget, itt jelöli meg a forrást is – csak kissé takarékosan bánik a dolgozat fő forrását képező „Klímaváltozás: diskurzusok a katasztrófától a kételkedésig” című tanulmány kapcsán az idézőjelekkel. Konkrétan nem használja őket, csak más idézeteknél, így az olvasónak fogalma sincs, hol kezdődik a tanulmány, hol végződik és mit írt bele bayerzsoca. Mert bizony beleírt.
Felcímet is (Klímakamu), egész bekezdéseket is. Sőt, ki is hagy belőle félmondatokat. A hivatkozott tanulmányrészlet ugyanis a következőképpen ér véget nála:
„A klímaállandóság és a normál éghajlat mítoszával szakítva meg kell értenünk, hogy az éghajlati rendszer az emberi hatásoktól függetlenül is változik,”
Nem véletlen a mondatvégi vessző, nem is hiba: lusta volt pontra javítani, ugyanis a mondat a tanulmányban folytatódik, csak kissé kényelmetlenebb lett volna végig idézni. Emígyen szól a gondolat második fele:
„ezért a megelőzésen kívül az adaptációra is koncentrálni kell. Csatlakozva DEMERITT, D. (2001) konklúziójához: a tudományban is komplexebb, konstruktívabb párbeszédre, a tudományos eredmények reflexívebb megértésére, feldolgozására lenne szükség.”
Na, ez lemaradt, talán nem véletlenül. Most tartunk a Bayer-anyag közepén, ahol a nagy garral hivatkozott tanulmány amnesztiába esik és más, összeollózott idézetek következnek, viszont világosan látszik a törés: innentől vannak ékezetek és idézőjelek is. (Mondjuk én kiékezeteltem volna, ha már így kell idéznem, de nem is vagyok akkora úr, mint Ötöske).
Az írás utolsó harmada pedig saját kútfőből származik, jelezve sajátból, kicsit rejtélyesen ugyan, mert a „Klímakamu / szerintem” felcím ismétlése választja el az előbbiektől. Itt elszabadul a szerző, eldobja szájkosarát, zúgva, bőgve töri át a gátat, el akarja nyelni az egész világot, elég csak a rezümét idézni:
„A klímapolitika, amely jó szándékú fiatalokat mozgósít világszerte, mélységesen erkölcstelen, mert mögöttes politikai érdekből kisajátította a környezetvédelem eszméjét. A liberális zöldpolitika ráadásul nem ellensége, hanem sokkal inkább kenyérevője a globalista cégeknek, a profit érdekében támogatója a környezetszennyezésnek, háborúknak, embercsempészeknek, népvándorlásnak. A jóhiszemű tömegek szavazatait pedig egy felmagasztalt cél mögé bújva sikeresen begyűjtik.”
Hát, ez bizony nem egy tanulmány megosztása volt. Ez egy tanulmány bizonyos részének megosztása volt, más idézetek beszúrása és a végén az egész beterelése a kormánypropaganda karámjába. Gyenge védekezés, hogy „ő nem is írt semmit” - az utolsó nyolc bekezdést, amiben pont a politikai értelmezés van, bizony ő írta. Minden szavát, máshol nem is megtalálható ez a szövegrész.
Persze csak befolyás kérdése, hogy ezt a nyolc bekezdést is minősítsék tanulmánynak és adjanak érte Széchenyi-díjat, Corvin-láncot, valami vásárfiát, amitől az egész tudományos munkává válik és többet nem lehet a napi sajtóban röhögni rajta.
Pedig elég röhejes volt, hogy amint a szerző közzétette klímaváltozás-tagadó munkáját, olyan vihar söpört végig tegnap az egész Kárpát-medencén, jégesővel vegyesen, hogy még csak most mérik fel a károkat, de az már biztos, hogy komolyak lesznek.
Elég volt kinézni az ablakon, hogy meggyőződjünk az írás tökéletesen téves mivoltáról.
Meg kell mondanom: szerzőnknek pénze lehet, hogy van, fölösen is, de szerencséje nincs.
Mellesleg: mai jegyzetében, a Magyar Nemzet hasábjain az Európai Unió közeli felbomlását jósolja – akkor minek kellett megnyerni az uniós választásokat? Erre a kis időre?
De nyugalom: ebben is annyira van igaza, amennyire a klímaváltozással kapcsolatban.
Mondom én: elhagyta őt a szerencséje.
Szele Tamás
