Jó reggelt, gyerekek, akkor miről meséljek ma nektek? Mit mondasz, Pistike, meséljek a hajószerencsétlenségekről? Meséljen neked arról bárki más, a Hableány tragédiája óta tízmillió tengeri medve országa lettünk, nekünk már a James Onedin vagy a mr. Baines sem tud újat mondani a hajózásról, az összes nyugalmazott főcsőszerelő admirális lett a Facebookon.

Szóval, a hajószerencsétlenségről én nem mesélek neked egy szót sem, bármit mondanék, jönne valaki, aki az ellenkezőjét tudná jobban, és napokig anyázna a mese alatt – meg, tudod, Pistike, én, összes honfitársammal ellentétben, nem értek a folyami hajózáshoz. És ami ennél még rosszabb: be is vallom. Szóval ezt ma nem szakértjük meg, illetve szakértse mindenki, én nem fogom.

Akkor, Jancsika? Mit mondasz, hogy meséljek az uniós választásról? Ahhoz is mindenki jobban ért, legalábbis ahogy a magabiztos állásfoglalásokat elnézem, én nem is értem, hogy volt olyan párt, amelyik ennyi szakértővel képes volt veszíteni rajtuk, illetve bocsánat, nem volt: mindegyik győzött, csak mindegyik másképp. De vesztes nálunk nem volt senki, csak most hajigálják egymást a végtermékükkel, mint majmok az állatkertben, mit csináljunk, szokása ez már a pártoknak. Meg a csimpánzoknak. Meséljen nektek a pártokról meg a majmokról a Kipling Rudyard.

Na, tudjátok mit, mesélek nektek a közigazgatási bíróságokról.

Egyszer volt, hol nem volt, most meg már nem lesz, volt nekünk egy törvényünk a közigazgatási bíróságok felállításáról. Rég volt, bizony, hogy meghozták: még tavaly tél elején, ki emlékszik már arra a pár lázas napra, mikor olyan sokan tüntettek? Az igaz, hogy nem pont ez ellen tüntettek, de ez ellen is – az okos emberek páran úgy gondolták, hogy a „nép” a rabszolgatörvényt érti, a közigazgatási bíróságokat meg nem, így a rabszolgatörvényre hegyezték ki a tiltakozásokat.

Aztán uramfia, vaskalap: rabszolgatörvény máig van, emezt meg visszavonták, határozatlan időre. Senki sem érti, mi folyik itt, Meseországban, én próbálom, de nekem is csak néha sikerül, akkor sem hiszi el senki, pedig szépen őszül már a szakállam.

Na jó, de mi az a közigazgatási bíróság?

Az, gyerekek, egy sokfejű szörnyeteg, ami tüzet okád és vasból van az agyara.

Pontosabban: arról szólt volna a törvény, hogy a jövőben a „közigazgatási”, tehát adóügyekkel, építési ügyekkel, tüntetésekkel, sztrájkokkal, választási ügyekkel és közérdekű adatok kiadásával kapcsolatos kereseteket nem a rendes bíróság tárgyalta volna, hanem egy közigazgatási, melynek esetében az illetékes miniszter dönti el a bírói testület összetételét, ő jelöli ki a személyüket.

Mármost az világos, hogy minden politikai ügy ezeknek a hatáskörébe került volna, de bizony nem csak a polgár indíthat pert az állam ellen, hanem az állam is a polgár ellen. Ha mondjuk valaki politikai alapon kellemetlennek minősül, teszem azt tüntet, és felismerik a képen – ügyvédtől tudok olyan, most is folyó eljárásról, melynek az az alapja, hogy valakit felismertek egy videofelvételen, amint egy demonstráción pártoló jelleggel tapsolt – úgy az állam vagy annak valamely intézménye eljárást indít ellene, mely óhatatlanul is a közigazgatási bíróság elé kerül. És ott már nem független, hanem gondosan, politikai szempontok alapján kiválogatott bíró ítélt volna fölötte.

Annyi is lett volna a bírói függetlenségnek. Persze az államnak, illetve a vezetőinek ez jól jött volna, azért is találták ki: no, de mégis másként alakult. Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter tegnap bejelentette:

„A kormány kezdeményezi az Országgyűlésnél a közigazgatási bírósági rendszer bevezetésének határidő nélküli elhalasztását. Indoklásul közölte: noha a kormány szerint az elfogadott jogszabály megfelel az európai sztenderdeknek és a jogállamiság követelményeinek, a közigazgatási bíráskodás bevezetése olyan nemzetközi vita kereszttüzében áll, amely - a kabinet szerint alaptalanul - megkérdőjelezi a bírói függetlenséget. Amíg ezek a viták megnyugtatóan nem zárhatók le, javasolják a rendszer bevezetésének elhalasztását, amelyről csütörtökön indítványt terjesztenek a Ház elé - tudatta. Hozzátette, hogy ennek megfelelően arra kérik Áder János köztársasági elnököt, hogy ne jelöljön a Közigazgatási Felsőbíróság élére. A kormány döntése az ország pozícióját javítja az EU-ban - jelentette ki egy újságírói felvetésre, hozzátéve: az országnak rendkívül kell figyelnie arra, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségének kérdésében aggályokat se lehessen felvetni. Azt is mondta, hogy szerinte ennek a lépésnek nincs komoly hatása a Fidesz európai néppárti tagságára, de bizonyára nem hátrányos, ha a Fidesz úgy dönt, marad a pártcsaládban.” (kormany.hu) 

Ahogy így elnézem, hírét vehették, hogy a Néppárt komolyan gondolja a Weber-bizottság felállítását, ami bizony az anyagi támogatások megvonásával is büntetné a jogállamiság sérülését. Van ez így, gyermekeim, ebben a kis magyar népmesében.

Nagyon táncolják ők most a kállai kettőst, csak épp hátrafelé, lám, visszavonták a médiát megnyomorító reklámadót is. Az már megint más dolog, hogy most, amikor már majdnem a teljes sajtó az övék, ennek nagy haszna nincs a sajtószabadságra nézvést: erre mondjuk, gyerekek, hogy ha megdöglött a lovam, nőhet akár selyemfű is a réten.

Azt mondjátok, hogy igencsak visszavett a kormány az iramból így, uniós választás után? Igazatok is van meg nincs is. Mert ugyan elmarad a közigazgatási bíróságok felállítása és beszélnek a „gazdaságvédelmi akciótervről” is, adócsökkentések, -elengedések jönnek (ha ugyan jönnek), de ez egyfelől Brüsszelnek szól, hátha mégsem akolbólítják ki a Fidesz-frakciót az Európai Néppártból (de akkor mihez kezdjenek vele?), részben pedig az őszi önkormányzati választásoknak. Ne feledjük: a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt nem törölték el, csak elhalasztották a rendszer bevezetését határozatlan időre. Ki emlékszik, mivel jártunk még így, hogy nem megszüntették, csak elhalasztották és máig függőben van? Ügyes vagy, kisfiam, a netadóval. Az is fel van függesztve évek óta, egy tollvonással be lehetne vezetni, csak nem tetszünk emlékezni rá.

Itt ülünk, és már nem is a Damoklész kardja lóg a fejünk fölött, hanem a Damoklész arzenálja.

A most bejelentett döntések annak köszönhetőek csupán, hogy Orbán Viktor eldöntötte: nem Salvini szegénylegényeihez akar csatlakozni, hanem a Néppártban maradna, mert az tetszik a burkus királynak. Aztán, hogy ehhez a Néppárt vagy a burkusok mit szólnak, azt még majd meglátjuk.

Egyelőre ez a helyzet, gyerekek, messze vagyunk még attól, hogy bármiképpen is lezárhassuk a mesét, hogy eldőljön, megtartja-e a hétfejű sárkány a királykisasszonyt, az is problémás, hogy nem egy királyfi harcol vele, hanem egy egész ármádia, igaz, azok is inkább egymást aprítják, hogy aztán a győztesre okádja a tüzet a sárkány. Aki közben virágot szed a királylánynak, de húsevőt, mert mégsem tagadhatja meg a természetét. Hétfejű ő akkor is, ha most játssza a szelíd Süsüt, nem akar rózsabimbó lenni, csak falból énekelget.

De mára ennyi volt, mese volt, mára itt a vége, fuss el véle.

Majd, ha folytatódik, én is mesélem tovább.

Szele Tamás