Takaró Mihályok kanyargós útjai

2019. július 05. - Szele Tamás

No, akkor most rendet csinálunk, de alaposan, mert mindenki meg van keveredve a Nemzeti Alaptanterv körül. Jobban mondva Takaró Mihály körül, akit elvileg azzal bízott vagy nem bízott meg az emberminisztérium, hogy „hazafiasítsa” az irodalom és egyéb humán tárgyak oktatását. Ha megbízta, az nagy tévedés, ha nem bízta meg: akkor még nagyobb a baj.

Hiba van a kréta körül mindenképpen. És nem, nem a független sajtó követte el: a HVG nem hibázott, még ha helyreigazításra is kényszerült. Én már nem is helyreigazítok, csak ismertetem a valós helyzetet, aztán mindenki döntse el magának, mihez kezd vele.

Tehát: írtam én pár napja egy kis szösszenetet ezekre a hasábokra Takaró mester várható szerepéről a NAT kialakításában, megváltoztatásában. Nem is titkoltam, hogy a HVG információi alapján kezdtem kutakodni az ügyben, az írásban megtalálhatóak a megfelelő helyen az idézetek is, a hivatkozások is, a forrásmegjelölések is. Azonban mivel még nem lehetett az ügyet befejezett tényként kezelni, végig feltételes módban fogalmaztam, például úgy, hogy

„Általában véve: ha és amennyiben igaz, hogy Takaró Mihály lesz az új NAT atyja, akkor csak azt remélhetjük, hogy legalább a kedves mama lesz szép és okos, bár erre kevés esély mutatkozik.”

Írásom tehát feltételezéseket fogalmaz meg, nem tényállításokat, igaz, mi nem is kaptunk felszólítást helyreigazításra – feltételezni ugyanis baromi sok mindent lehet, azt is, hogy ma délben, a Keleti pályaudvaron összefutok Quetzalcoatllal, a Tollas Kígyóval. Legfeljebb tévedek. Helyreigazítani csak azt lehetne, ha bizonyosan állítanám, hogy ott lesz, és mégsem jönne el. Majd meglátjuk, tényleg lesz arra dolgom dél körül – de térjünk vissza a Takaró-ügyhöz.

Mi nem kaptunk felszólítást, mert nem is lett volna miért, kapott azonban a HVG. A tisztesség kedvéért itt közölném, teljes terjedelmében a reakciójukat:

Pontosítás

Cikkünk megjelenése után az Emmi sajtóosztálya – amelyet június 4-e óta írásban kétszer, szóban pedig legalább hatszor kerestünk meg a kérdéssel, hogy pontosan kinek és milyen munkát végez a tárca szerződéslistájában szereplő Takaró Mihály – helyreigazítási kérelmet juttatott el szerkesztőségünkhöz, amelyben azt állítják: a cikkben megjelölt Takaró Mihálynak a minisztériummal nincs semmilyen hatályos szerződése.

Császár Attila, a tárca sajtófőnöke arra ugyanakkor továbbra sem válaszolt, hogy akkor miért van Takaró Mihály neve a szerződéslistában, és arra sem, hogy miért nem válaszoltak közel egy hónapig a megbízásával kapcsolatban feltett kérdéseinkre. (Takaró Mihályt ugyancsak kerestük, de ő sem válaszolt nekünk.)

Szerda délután így nem is az Emmiből, hanem külső forrásból hívták fel rá a figyelmünket, hogy a szerződéslistájában olvasható Takaró Mihály Károly nem a Horthy-rajongó irodalomtörténész, hanem egy harmadik utónevet is viselő Takaró Mihály Károly nevű teológus lehet.

A tévedésért elnézést kérünk, ugyanakkor mentségünkre szóljon, hogy egy nem túl gyakori névről van szó, miközben kollégánknak több, egymástól független forrásból származó értesülései voltak az irodalomtörténész Takaró Mihály megbízásáról, akinek ráadásul a megbízása időtartama is egybeesik a NAT átdolgozásával.

Utóbbit – vagyis a Horthyért és antiszemita írókért rajongó Takaró Mihály részvételét a folyamatban – az Emmi egyébként nem is cáfolta, csupán azt, hogy az irodalomtörténésznek nincs szerződése a tárcával. Vagyis Takarót eszerint nem közvetlenül az Emmi, hanem egy másik állami szerv bízta meg a feladattal.

A tévedésünk egyben az utóbbi évek rendkívül súlyos problémájára is rávilágít: mára lassan ritkaságnak számít, ha egy minisztérium vagy egyéb állami szerv válaszolt egy-egy megkeresésre, pedig ezek híján nemcsak a munkájukat és a közpénzek elköltését nem tudjuk hatékonyan ellenőrizni, de esetleges hibákat, félreértéseket sem tudjuk (időben) kiszűrni. A TASZ nemrégiben a nem kormánypárti szerkesztőségek újságírói körében végzett kutatást arról, hogyan akadályozzák a minisztériumok az újságírók munkáját, és lesújtó eredményre jutott. A pontos eredményeket ősszel publikálják.

Hát kérem, így igazodjon el a sajtómunkás ebben a magyar őserdőben. Melyik Takaró melyik? Mert az EMMI csak azt mondja, és kéri helyreigazítani, hogy az irodalomtörténésznek nincs velük szerződése. És semmi többet. Akkor nyomozzunk.

Először is, lássuk az inkriminált szerződést. Nem könnyen, de meglett: itt olvasható. Ott szerepel benne a név, miszerint

„Takaró Mihály Károly

Bizalmi jellegű szakértői feladatok, minisztériumi háttéranyagok szakértése, összefoglalók ellenőrzése, lektorálása, segédanyagok készítése

1.123.596,- Ft/hó

megbízási alapon

2019.01.01 – 2019.08.31”

Hát, azért szépen megfizetik, akármelyik Takaró is légyen. No, de melyikkel van dolgunk? Mert harmadik neve mindenkinek lehet, én is eredetileg Szele Péter Tamás vagyok (igazolványtechnikai okokból), csak a középsőt nem hordom, mert össze is roppannék ennyi név alatt. Meg nyáron meleg is volna.

Azonban tényleg létezik egy Takaró Mihály Károly nevű nyugalmazott tábori püspök, aki valószínűleg rokonságban áll az irodalomtörténésszel, hiszen az is református lelkészi családba született, sőt, 1998-tól a Dunamelléki Református Egyházkerület világi elnökeként tevékenykedett 2003. február 18-ig. 2001-ben megválasztották a Magyar Református Világszövetség főtitkárának, ezt a tisztet viselte 2008-ig, ezen kívül 33 éve presbiter is.

Tehát nem túlzunk, ha azt mondjuk: a két Takaró között lehet családi kapcsolat. Kapcsolat lehet, de ez nem okvetlenül jelenti a nézetek azonosságát, ezt is ki kell jelentenünk a pontosság kedvéért. Akkor menjünk tovább.

Az EMMI azt állítja, hogy nem az irodalomtörténésszel vannak szerződéses viszonyban.

Az EMMI egy szóval sem állítja viszont, hogy a nyugalmazott tábori püspökkel volna szerződésük: így simán elképzelhető egy harmadik Takaró Mihály Károly is, aki teljesen eltérő személy az eddig felsoroltaktól, csak épp róla már végképp nem tudni semmit. Sőt, EMMI-t sem. Habár az is igaz, hogy az EMMI naponta többször állít olyan dolgokat, amik köszönő viszonyban sincsenek a valósággal – de ha és amennyiben feltételezzük, hogy most speciel igazat mondanak, akkor is érdekes gondolatok merülnek fel.

Mi a zegernyés istennyilának nem lehet semmiféle állami szervvel kommunikálni, miért nem hajlandóak a független sajtó egyetlen megkeresésére sem válaszolni? Egy kivételt tudok mondani: a belügyi szervek többnyire válaszolnak és ha megteszik, mindig udvariasak, közreműködőek. A többieknek karóval sem érni fel az orrát, válaszra sem méltatják a független sajtót. Aztán hisztikéznek, mikor valaki az ő mulasztásuk miatt téved.
Azt sem mondta az EMMI, hogy az irodalomtörténész Takaró nem vesz részt a NAT átalakításában, simán részt vehet, legfeljebb egy másik állami szerv bízta meg, nem ők.
Élénken érdekelne, miféle okkult titkokkal dolgozik az EMMI, amiknek a kezeléséhez legalábbis tábori püspökre van szükség, méghozzá olyan nehéz a dolga, olyan bizalmas a munkája, hogy nem kaphat kevesebbet érte havi 1.123.596 forintnál? Sátán ólálkodik a kertek alatt? Apokaliptikus lovasokat láttak a faluvégen? Mert ez esetben magam is jogosnak találnám a szerződést.
Az ellen sem tiltakozott senki, miszerint Takaró Mihály irodalomtörténész antiszemita vagy Horthy-imádó lenne, amint azt a HVG írásának címe (tehát nem a mi írásunk) mondja. Érdekes, hogy semmi egyéb ellen nem volt muszáj tiltakozni, kizárólag a szerződéses viszony bántotta az emberminisztériumot. Márpedig ha nem tiltakoztak ellene sem ők, sem más, az azt jelenti, hogy valószínűleg nem áll távol az érintettől a fentemlített eszmerendszer – csak épp nem zavarja, ha ez nyilvánosságra kerül.
A Nemzeti Alaptanterv átírását, „hazafiasítását” sem tagadta senki, amint azt sem, hogy ezt a feladatot valamelyik Takaró Mihály végzi: az eredmény szempontjából talán mindegy is, melyik, ugyanis az eredményt még nem látjuk, ahogy a vezérelveket sem ismerjük. És mire megismerjük az eredményt, addigra már késő lesz, nem lehet a semmiből előhúzni új alaptantervet. Csak az EMMI-ből.