Forgókínpad

Forgókínpad

Internetirtók

2019. augusztus 30. - Szele Tamás

Hát kérem, azt mondanám, hogy elkezdődött, ha nem zajlana már nagyon régen, legfeljebb nem mindenki veszi észre. Hogy mi? A Nagy Magyar Online Forradalom, amit nem véletlenül illetek a Nagy Kínai Kulturális Forradalomhoz hasonló névvel. Vannak párhuzamok, kétségtelenül vannak és legalább annyit fog nekünk ártani, mint az elődje Kínának.

facebook-banned-1024x576.jpg

Azért az elején még maximum „forradalmi tömegbírálat” várható, a súlyosabb dolgok később jönnek. De műszaki csodák lesznek, ugyanis amint látom, a kormány online propagandája arra irányul, hogy megszüntesse magát az online teret. Ez így, ilyen formában leginkább Münchhausen báróra emlékezet, aki köztudomásúan saját hajánál fogva rántotta ki magát a mocsárból: most vagy az a helyzet, hogy a kormány is tisztában van a vállalkozás lehetetlenségével, és a túlzó követeléseknek az a célja, hogy legalább valamit elérjenek közülük, vagy – egyszerűen megbolondultak. Mindkét lehetőségnek van bizonyos realitása.

De térjünk a tárgyra. Ma reggel lapozgatom a napi sajtót, dolga ez az újságírónak, képben kell legyen, és nem csak azokat a híreket kell ismerni, melyeket kellemesnek találunk, oda kell figyelni a velünk szemben állókra is. Látom ám, hogy a 888 megint meg akarja állítani a Facebookot. Ebben nincs semmi csodálatos, ők ebből élnek, biztos vagyok benne, hogy szerepel valahol a munkaköri leírásukban is – de amint megnyitom a vezető anyagot, hivatalosnak, mi több, állami szerv által kibocsátottnak tűnő kiáltozványt látok. Sőt, kis utánajárással kiderül, hogy megjelent ez az MTI Országos Sajtószolgálatánál is.

Nofene.

Akkor lássuk.

Állítsuk meg a Facebookot!
Egyre veszélyesebb vizekre eveznek ezek az óriáscégek, erkölcsi oktatást tartanak, de az elemi tisztesség szabályait sem tartják be.
A választások idején érezhetően erősödik az a folyamatos szociális média-nyomás, mellyel befolyásolják az emberek gondolkodását, tudatát.
Támogatva a hazai törekvéseket jó lenne szembenézni azzal a problémával is, hogy sokan vannak idősek, gyerekek, illetve akiknek idegen ez a világ, mégis bátran használják a közösségi médiákat.
Nem tudják, hova kattintottak, mire iratkoztak fel, milyen veszélyek fenyegetik, milyen reklámokat és miért tolnak az arcukba. Milyen profilokat alkotnak róluk és hogyan használják adataikat.
Egy része megtalálható, persze…
De annak, akinek az ékezet beszúrása is gond, annak is van joga tudni ezekről….
Az FB, a Google, az Apple minden magyar felhasználójának biztosítsa, és küldje el személyre szabva, milyen alkalmazások, oldalak, személyek, játékok, profilalkotók, adatkezelők, adatfeldolgozók kaphatták meg, milyen adataikat, milyen célból, jogalappal, mennyi időre személyes adataik mely részét.
Hogyan szivárogtak ki az adatok, milyen módon juthattak ki a telefonbeszélgetéseik, kik hallgatták ezt, mikor kezdődött, mennyi ideig tartott, ha tart. meddig fog. Mi módon kezelik a személyes adataikat, szokásaikat, milyen szintű profilozásnak alanyai, milyen kár érhette a felhasználókat és ezt hogyan lehet rendezni.
Állítsuk meg közösen őket!

Nemzeti Adatvédelmi Szövetség.”

Hát ez meg micsoda? Egyfelől, az biztos, hogy a büszke nevű Nemzeti Adatvédelmi Szövetség nem azonos a vele könnyen összetéveszthető Nemzeti Adatvédelmi és Információs Hatósággal. Jóllehet a kiáltvány alatt következő közlemény Péterfalvi Attila egy nyilvános szerepléséről szól, épp, mivel a szereplés nyilvános volt, bárki foglalkozhat vele. Csak mit lát az átlagfelhasználó? „Adatvédelmi” akkor NAIH, utána „Péterfalvi”, na, akkor biztos, hogy az. Persze ne tagadjuk meg a cégtől az ártatlanság vélelmét, lehet ez puszta véletlen is.

Inkább azt nézzük, mit mond (meglehetősen különösen fogalmazva)?

A választások idején érezhetően erősödik az a folyamatos szociális média-nyomás, mellyel befolyásolják az emberek gondolkodását, tudatát.”

Bizony, bizony, borzalmas ez... tessék csak megnyitni az Origót, a Pesti Srácokat vagy a 888-at, olyan nyomás van ott, mint a Mariana-árok fenekén! Ja, bocsánat, nem arra tetszettek gondolni? Akkor mire?

...sokan vannak idősek, gyerekek, illetve akiknek idegen ez a világ, mégis bátran használják a közösségi médiákat.”

Sok ilyen felnőttet is ismerek, ahogy egyre neurotikusabbá válik a magyar társadalom, napról napra többet. Nem fogok a dologgal itt és most foglalkozni, de megérne egy misét a közösségi oldalon megfogalmazott vélemények és értékítéletek folyamatos radikalizálódása, lassan mindenki eljut odáig, hogy csak fekete-fehérben képes gondolkodni, vagy a Szentlélek hajtja, vagy a korcsma gőze, középút, árnyalt vélemény nincs. Ami az időseket illeti: bizony veszélyes egy részükre nézve a Facebook használata, ugyanis van egy olyan, meglehetősen nagy tömeg, mely szocializálódása miatt mindent elhisz, amit leírva elé tesznek, és ők részben az álhírek, részben a propaganda legfőbb terjesztői. Főként a kormánypropagandáé, de bármilyen másfélét is szívesen osztogatnak. Azonban ha valaki rosszul vezeti az autóját, nem az a megoldás, hogy eltiltjuk tőle – az a megoldás, hogy megtanítjuk közlekedni. Senki sem születik sofőrnek.

Az FB, a Google, az Apple minden magyar felhasználójának biztosítsa, és küldje el személyre szabva, milyen alkalmazások, oldalak, személyek, játékok, profilalkotók, adatkezelők, adatfeldolgozók kaphatták meg, milyen adataikat, milyen célból, jogalappal, mennyi időre személyes adataik mely részét.”

De csak a magyar felhasználóknak: a belga, inuit és maori felhasználók erről ne is álmodjanak. Ez csak a magyaroknak jár.

A kérésnek van némi jogos magva, hiszen a Cambridge Analytica-botrány (és a két hetente ismétlődő újabb Facebook-botrányok) felhívták a figyelmet a személyes adatok fontosságára, de mire volna az jó nekem, ha teszem azt megtudom, hogy mondjuk a Washington Post vagy a New York Times megkapta az adataimat, illetve egy részüket? Én magam adtam meg nekik, küldenek is e-mail minden fontosabb hírről. És valóban: megpróbálnak minden eszközzel rábeszélni az előfizetésre, de nem hagyom magam.

A személyes adatoknak ugyanis nem ez a jelentősége. Hanem az, hogy ha a profilunkat, alkatunkat alaposan felméri egy Cambridge Analytica- típusú cég, akkor egy kampány alatt képesek engem vagy bárki mást az alkatnak megfelelő álhírekkel manipulálni. Az már más kérdés, mennyire lehet: egy naiv és műveletlen embert könnyebb, egy gyanakvó és tájékozott embert már kevésbé, de bizonyos szinten mindenkivel próbálkoznak – és ezt eredetileg nem is politikai, hanem kereskedelmi reklám céljaira fejlesztették ki. Csak aztán a politikusok kezébe került. Azonban ha az átlag magyar felhasználónak elküldi a Google, a Facebook vagy az Apple a listát, miszerint kik fértek hozzá az adataihoz, nagy valószínűséggel még a Cambridge Analyticát sem szúrná ki a cégek közül, és ha egy hasonló céget másképp hívnak, azt főleg nem. Mondjuk én az említett óriáscégek helyében dafke is elküldeném, annyi megkötéssel, hogy papíron és postán – a magyar állam költségén. Aztán mindenki szórakozhat vele.

Állítsuk meg közösen őket!”

Szóval innen fúj a szél. Hát kétségtelen, hogy nagy bosszúság, ha rossz az ebéd, sótlan vagy el van sózva, egyszer vagy kétszer ott is lehet hagyni emiatt, de nem az a megoldás erre a problémára, hogy soha többé ne étkezzünk, mert lehet az étel pocsék is. Felhívnám a figyelmet, hogy a kormánypropaganda célpontja nem csak a Facebook (bár azt is nagyon utálják), hanem maga a Google is, tehát nem egyszerűen az emberek közötti kapcsolatokat szeretnék blokkolni vagy becsatornázni nekik tetsző medrekbe, hanem magát a keresőt is leállítanák – hogy az egyén se informálódhasson a maga tetszése szerint. Esetleg minden számítógép mellé oda lehetne állítani egy biztonsági őrt, gumibottal a kezében, aki időnként megkérdezi: „Böngészgetünk, böngészgetünk?”

Tény, hogy adatvédelmi szempontból az a számítógép van a legnagyobb biztonságban, ami nincs is rákötve az internetre, annál már csak az biztonságosabb, ami nincs egyáltalán. Márpedig vannak államok a világon, ahol erősen korlátozzák az internet felhasználását, akár úgy, mint Észak-Koreában, hogy az átlapolgár csak az országon belüli hálózathoz fér hozzá, és az is ritka kiváltság, akár úgy, mint Kína, ahová egyes cégeket nem engednek be (ezért van ott Facebook helyett Weibo), és bizonyos kifejezések tiltottak (például aki csak megemlíti a Tienanmen-téri mészárlást, jobban teszi, ha elindul magától hosszú, tömött sorokban a munkatáborba). De említhetnénk Oroszországot is.

Valami ilyesmi volna a cél?

Meglehet, azonban ne feledjük: ezek az államok nem egyszerűen korlátozzák a polgáraik hozzáférését egyes platformokhoz és információkhoz, azzal csak kezdődtek a dolgok: ezek már használják is a világháló általuk befolyásolt szegmensét a polgárok ellen. Gondoljunk a kínai állampolgári pontrendszerre vagy a világhírű orosz álhírgyárakra!

Erre viszont a magyar állam képtelen volna. Nálunk tiltani tudnának dolgokat, ahhoz nem kell nagy tudomány, de használni az online teret anyagiak és megfelelő szakembergárda híján nem. Ellenségképnek persze kiválóak a techóriások: hány ellenségünk is volt már a Világbanktól Brüsszelig, a romkocsmákban merengő bölcsészektől Sorosig, Manfred Webertől Sargentiniig? Tele a ház mumussal, ilyen lesz most a Facebook és a Google is. Már várom a Zuckerberges óriásplakátokat.

Azonban van itt egy probléma. A Világbank is, Brüsszel is, Soros is, a többi is messze van. Ezek az informatikai cégek viszont ott vannak minden háztartásban és minden telefonon. Ráadásul reális igényt elégítenek ki, valóban szükség van a szolgáltatásaikra – ha nem lenne, már rég csődbe mentek volna. Tömegigényről beszélünk. Ha megpróbálják elvenni a felhasználóktól és szokás szerint semmit sem adnak helyette vagy valami minősíthetetlen pótlékkal szúrják ki a szemüket, úgy vélem, nem kis elégedetlenség lesz tapasztalható.

Már, ha egyáltalán komolyan gondolják és nem mumusképzés folyik, mint már annyiszor.

Persze, hogy jó lenne, ha ezek a cégek, szolgáltatások jobban, biztonságosabban működnének. Mindig jobb lenne, ha jó lenne, ugye.

De csak azért kidobni valamit az ablakon, mert nem tudjuk sem használni, sem ellopni – egy kiscsoportos óvodás szellemi szintjére utal.

Ne állítsuk meg a Facebookot.

Szükség van rá, ezer téren.

Javítsunk rajta, ha tudunk, ráférne – de ne állítsuk meg.

 


Szele Tamás

süti beállítások módosítása