Forgókínpad

Forgókínpad

Egy népirtás hajnala

2019. szeptember 01. - Szele Tamás

Álmos vasárnap reggel, kávézgat az ember, a fű sem nő és a tévében halkan duruzsol a Simpson család, míg a macska a fregolin hintázik. India meg milliók deportálására készül, szóval nem mindenhol ilyen nyugalmas az élet. Most szólok, de úgyis mindenki elfelejti már ma délre is: rövidesen olyan humanitárius válság várható az indiai Asszám államban, ami csak a rohingyák szomorú történetéhez lesz hasonlítható.

assam_india_today.jpeg

(Fotó: India Today)

Akkor lássuk először a hírt, a BBC és a 444 alapján. Szóval, az a helyzet, hogy az indiai Asszám állam körülbelül kétmillió ember deportálását, táborba zárását majd kitoloncolását tervezi – persze az indiai hadsereg készül az ezzel járó zavargásokra is. Miért akarnak ekkora tömeget kitoloncolni? Mert – elvileg – nem indiai állampolgárok. Ami a nem túl rég lezajlott indiai választások alapos megbogarászása kapcsán derült volna ki. Azt írja a 444:

Majdnem kétmillió lakos maradt ki a szombaton nyilvánosságra hozott állampolgársági névjegyzékből Asszám indiai államban. Az állam hatóságai emiatt tüntetésekre, esetleg zavargásokra számítanak már a hét végén. Pénteken bejelentették, hogy 60 ezer rendőrt és 19 ezer milicistát állítanak szolgálatba a 33 millió lakosú Asszámban.

Bizonyos csoportok több évtizede kampányoltak az államban amiatt, hogy a szomszédos, muszlim lakosságú Banglades függetlenné válása óta több százezer ember vándorolt be onnan illegálisan. Elérték, hogy egy bíróság négy évvel ezelőtt elrendelje az illegális bevándorlók kitoloncolását. Minden asszámi lakosnak igazolnia kellett, hogy ő vagy felmenői Indiában éltek már 1971. március 24-e előtt, amikor Banglades India támogatásával kivált Pakisztánból.” (444)

Hát, a fene tudja, nekem már akkor elkezd csengeni az agyamban egy nagyon hangos vészjelzés, mikor a felmenők származása után kezdenek a világon bárhol és bárkik hatóságilag érdeklődni. Mármost az asszámi hatóságok indoklása igen érdekes, ugyanis azt hinnénk, Indiára azért káros az állítólagos bevándorlók jelenléte, mert azok szavazataikkal befolyásolnák a választásokat. Ehelyett ennek az ellenkezőjét állítják. Az asszámi illetékesek már tavaly nyilvánosságra hozták az állampolgársági jegyzék egy előzetes változatát, amely alapján négymillió lakos maradt ki belőle. Azonban a kimaradtak közül sokan panaszt tettek bíróságon, és a kormány azt ígéri, hogy panaszt lehet még tenni a következő négy hónapban is. Így jött ki a kétmilliós szám, de ez csak becslés. Egyelőre.

Mármost akkor mi a baj? Hiszen nem arról van szó, hogy talán arra nem jogosultak szavaztak volna, hanem az ellenkezőjéről – arról, hogy négymillió ember en grosse nem szavazhatott. Erre nem a deportálás lenne a megoldás, hanem az állampolgársági ügyek átvizsgálása és rendezése. India ősi kultúrája néha különös eredményeket produkál, jegyezném meg minden tisztelet megadása mellett.

De mi lesz azokkal, akikről kiderül az az égbekiáltó bűn, hogy ők vagy felmenőik 1971 előtt, vagyis negyvennyolc éve még nem voltak indiai állampolgárok?

A tervek szerint Asszámból kitoloncolandókat először gyűjtőtáborba viszik, utána szállítják Bangladesbe, aminek a vezetése azonban nem tett ígéretet arra, hogy fogadja őket, és nincs is meg a megfelelő infrastruktúra az országban a fogadásukra.” (444)

A történet világosan mutatja a Narendra Modi miniszterelnök által követett populista-nacionalista vonal érvényesülését: két-négy millió embert vádolnak illegális bevándorlással majdnem ötven évvel a bevándorlás ténye után.

Már, ha bevándorlók egyáltalán, ugyanis az asszámi és bangladesi népességnyilvántartás – mint azt a fentiek is mutatják – nem igazán áll a helyzet magaslatán. Náluk bárki lehet majd bevándorló.

Ez egyszerű etnikai tisztogatásnak tűnik. És nem vallásinak! Ugyanis azt tudjuk, hogy Bangaldes 1971-es kikiáltása után Jahja Khan erői nem egyszerűen polgárháborút folytattak, hanem a civil lakosságot is elkezdték irtani. Fő célpontjaik az értelmiségiek és a hinduk voltak, tízmillió ember menekült a szomszédos Indiába. A tömeggyilkosságok áldozatainak számát a különböző becslések háromszázezer és hárommillió közé teszik. Tehát milyen felekezetűek az akkori menekültek? Igen, leginkább hinduk, esetleg keresztények, kis részben akadhatnak köztük buddhisták és világi muzulmánok is – de főként hinduk. Érthetetlen, hogy a magát „hindu nemzeti” pártként aposztrofáló Bharatija Dzsanata párt miért hivatkozik rájuk muzulmánként, ha egyszer kicsit sem azok, lehet, hogy Új-Delhiből nézve minden bengáli muszlim? És még ha azok is volnának, kicsit sem fundamentalisták, fanatikusok, pont azok kergették el őket – de hát nem is így áll a helyzet. Meg hát eltelt már ötven év, ott már mindenki asszámi.

Különben pedig a huszonegyedik században kétmillió ember táborokba internálása és deportálása hadd ne lehessen már felekezeti kérdés, a mindenségit!

Különösen cseng egybe ez a tervezett és alaposan előkészített lépés a kasmíri autonómia letörésével: ott is láthatóan egy vallási-etnikai homogenizáció lehet a cél, és ott sem látszik a tárgyalásos megoldás esélye sem. Abszurd, hogy pont egy annyira tarka kultúrájú és sok nemzetiségű állam törekszik a nemzetiségi homogenitásra, mint India, különös és kivitelezhetetlen is, ha csak nem milliók, sőt százmilliók élete árán – de mégis úgy tűnik, ez Narendra Modi célja.

Észrevehetünk még egy borzalmas, hideglelős párhuzamot. 2017-ben a burmai hadsereg azzal vádolta a rohingya kisebbséget kollektíve, hogy bangladesi menekültek, illegális bevándorlók, és ezt azzal indokolta, hogy hiszen nem burmai állampolgárok.

Nem is lehettek volna azok. Ugyanis – csak a második világháborúig kell visszamennünk a történelemben – a rohingyák akkoriban a britek oldalára álltak, míg a többi burmai nemzetiség hősiesen átállt a megszálló japánokhoz. Ennek komoly harcok lettek a következményei, és még valami.

A bosszú.

Ugyanis az 1947-es panglongi egyezmény megkötésére nem hívták meg a rohingyák képviselőit. Ebben a területen élő etnikumok megegyeztek, hogy együtt alkotnak egy egységes országot, felsorolva a Burmát alkotó kisebbségeket. Ez adta a későbbi burmai alkotmány alapját is, melyből a rohingyák szintén kimaradtak, így sem képviseletük nem volt a kétkamarás burmai parlamentben, melynek egyik kamarája pont a nemzetiségi képviseleté, sem jogaik. Sőt. 1982-től, mikor kihirdették az állampolgársági törvényt, már állampolgárságuk és hivatalos személyazonosságuk sem. Ugyanis csak azok kaptak automatikusan állampolgárságot, akik bizonyítani tudták, hogy őseik 1823, vagyis a gyarmati korszak előtt telepedtek le az országban. Rohingyák innentől kezdve közjogilag nem léteztek.

Tetszenek látni a hasonlóságokat? Adott időpontra visszamenőleg kell igazolni a honosságot, a célkeresztbe vett kisebbség nem is kap állampolgárságot... a burmai rohingya-válság (nem tudom, miért finomkodok: népirtás) elől maximum egymillió, minimum 750 ezer ember menekült Bangladesbe, a halálos áldozatok számát képtelenség megbecsülni, de nem túlzás, ha azt állítjuk: a teljes rohingya népcsoport elmenekült korábbi lakóhelyéről – aki meg ott maradt, az meghalt.

Most pedig a jelek szerint még legalább kétmillió embert kíván India Bangladesbe toloncolni – nem is csoda, hogy erre nincs megfelelő infrastruktúrája a különben is szegénységéről ismert államnak és nem is tapasztalható részükről komoly fogadókészség. Hiszen a régi bangladesi rezsim ellenzékéről és annak leszármazottairól van szó. Őket sem vallási, sem politikai, sem etnikai alapon nem fogják keblükre ölelni Dakkában.

Akkor mi lesz?

Akkor valószínűleg népirtás lesz, mert ez a pár millió ember senkinek sem kell és minden környékbeli állam szabadulni akar tőlük. Még menekülthullámra se tessenek számítani: amint Európa nem tapasztalt rohingya menekülthullámot sem, hiszen a szegény földműveseknek egyszerűen nem volt annyi pénzük, hogy Bangladesnél, Cox's Bazaarnál messzebb eljussanak.

Az asszámi jogfosztottaknak se nagyon lesz pénzük, de hát internálják is őket, még mielőtt elmenekülhetnének.

Ráadásul a kitörőben lévő asszámi válságnak nincs se reálpolitikai, se katonai, se gazdasági oka. A térségben kizárólag egy gerillaszervezet működött, a United Liberation Front of Asom (ULFA), amit viszont Kína támogatott és Kínához akarták csatolni az államot, bár ez az eszme a helyiek között nem örvendett általános népszerűségnek, sőt. De 2011 óta, mikor fegyverszünetet kötöttek az indiai állammal és az asszámi hatóságokkal, ők sem aktívak már.

A most készülő őrültséget kizárólag etnikai tisztogatásnak nevezhetjük majd.

Egyéb oka és célja nincs.

Értelme sem.

Akárcsak a többi hasonlónak.

Nem volt még elég?



Szele Tamás

süti beállítások módosítása