Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. A szakálláról és a kenderhez fűződő viszonyáról nem tudunk, arról majd kitalál valamit a 888 vagy a Pesti Srácok, de azt tudjuk, hogy ez az ember favágó. Mármost valószínűleg sem nem szegény, sem nem gazdag, merthogy ügyvezető, ami bárkivel megeshet – hanem adna Isten még ezer ilyen favágót.
(Képünk illusztráció)
Mert hát mit tett ez a Tasi Roland nevű favágó?
Favágóhoz méltóan – nem vágott fát.
De hát ez meg hogy esett?
Nagy annak a sora, kérem.
Túl az Óperencián, túl az üveghegyen, túl a rezsicsökkentésen, messze túl, ahol a kurtafarkú malac túr, ottan vagyon Pécel városa. Laknak benne sokan, majd tizenhatezer lélek, szép kis városka, van nekik mindenük, ami csak kellhet, de még vasútállomásuk is. Járnak-kelnek a tüzes vasparipák, mindenki örömére. Hanem egyszer csak rájuk vetette a szemét a Hétfejű Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő Zrt.
Szörnyű egy bestia az, gyerekek. Elöl pikkelyes, hátul szőrös, három fejével tüzet okád, a maradék négy Kövér László beszédeit mondja fel, királyfiakat reggelizik, lovagokat ebédel, garabonciás deákokat vacsorál, nem lehet legyőzni semmiképpen sem. Hát pedig ez a hétfejű fenevad azt vette a fejébe, hogy transzformátorházat építtet a Strabag nevű nagy céggel a péceli vasútállomás mellé.
No, de mi ebben a rossz? Transzformátorházak vannak máshol is, ahová kellenek, nem ártanak senkinek, ellenkezőleg, igen nagy szükség van rájuk, nélkülük csak hamuban süthetnénk a pogácsát, nem mikrosütőben. Hanem ezt a házacskát épp egy szép nagy, öreg platánfa helyérre álmodta a sárkány. Fullajtárt is menesztett a Strabaghoz, vágnák ki a fát, az meg kiadta ízibe a parancsot a mi favágónknak, hogy fenje meg a fejszét, mert dolog van.
Fente volna a mi Rolandunk, csak épp előtte elővette az eszét a kemencesutból, mert az is volt neki. Ottan van az a platánfa, eszmei értéke sok millió forint, de még termel is évente két tonna oxigént, kicsivel több szén-dioxidot köt meg, több mint 10 tonna port köt meg, 30 köbméter körüli a párologtatása, ha még mozdonyt is tudna vezetni, azonnal le kéne szerződtetni a MÁV-hoz masinisztának, áldás az ilyen, minek kivágni?
Nem vágott, hanem megkérdezte a menedzsert: ugyan bizonyos, hogy itt fát kell dönteni?
Lássunk csodát: a menedzser sem volt bizonyos ebben.
Ahogy Roland mester Facebook-posztjában írja:
„Kezeltünk a menedzserrel, majd azzal indítottam, hogy ennek a fának a kivágása jóvátehetetlen bűn lenne, (senkit nem akarok hibáztatni, ezt leszögezem az elején)
majd közöltem a fa eszmei értékét ránézésre (250.000.000.-Ft) - amiről mostanra kiderült hogy pontatlan adat, a valós érték 33.150.000,-Ft, elnézéseteket kérem ezért.
Ezen a számon meglepődött, de láttam rajta, hogy az ő szemében is nagyon értékes ez a fa.
Ezután ledaráltam hogy egy tonna oxigént termel évente, kicsivel több szén-dioxidot köt meg, több, mint 10 tonna port köt meg, 30 köbméter körüli a párologtatása, és kellemes árnyékába is bemenekülhetünk a meleg napsugarak elől.
Megkérdezte, hogy ezt hogyan lehet kiszámolni. elmondtam neki, hogy a fa jelenlegi ökológiai szolgáltatásainak
a pótlásának az anyagi vonzata ez a szám. A facsemeték ára, a kiültetésükkel járó hozzávetőleges munkadíj,
és még sorolhatnám.
A kivágás oka a trafóházra vonatkozó 7 méteres védőtávolságra való hivatkozás, ami tiszta hozzá-NEM-értésből adódik.
Merthogy az építményt simán lehetne máshová is tenni! Rengeteg hely van ott!A felsővezeték üzemeltetőjének is az a véleménye, hogy megfelelő tervezéssel még a gallyazás is elkerülhető lett volna, de mostmár késő a transzformátort áttelepíteni, szóval elegendő a gallyazás, mégpedig 3 méteres űrszelvény kialakításával.
Szeretnénk mindent megtenni, hogy megmentsük a fát. Tisztelettel kérem a kivitelezőket, hogy álljanak ki a fa védelméért, és ezentúl nagyobb odafigyeléssel tervezzenek.”
Mit szólna önkormányzati választások előtt?
Helyteleníti.
„Megkerestük Szöllősi Ferencet, Pécel polgármesterét, aki közölte, hogy teljesen egyetért a fa megmentésével. Már több telefont is eleresztett, hívta a köztársasági elnöki hivatalt, a kivitelező Strabagot és a beruházó Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő Zrt.-t (NIF) is.
A négy méter törzskerületű platánfa ugyanis a polgármester szerint ikonikus jelképe a településnek, és nem hiszi, hogy ne lenne olyan építési megoldás, amivel el lehetne kerülni a kivágását. Közölte, úgy tudja, hogy a NIF szakemberei délután helyszíni szemlét tartanak, hogy megnézzék, lehet-e változtatni a terveken.” (Index)
No, hát akkor nincs itt semmi baj: marad a fa, mert senki sem akarja kivágni. S ha nem akarja, nem is fogja.
Hej, pedig dehogynem. Mert biza a Strabag is csak azt építhet, amivel megbízták, s csak oda, ahová kérik: márpedig a Hétfejű Markoláb megkötötte magát, oda kéri a transzformátorházat, ahol a fa áll, sehova máshova, épp arra a szent helyre.
Amúgy is cudar világ jár most a fákra, mondanám, hogy nevezzék el valami nemzeti izéről, terjesszék el, hogy még Rákóczi ültette, de, mint mellékelt ábránk mutatja, nem jár mostanság grácia Orbán Viktor fájának sem, olyan világot élünk.
Most várjuk a szemlét, aztán meglátjuk, mi lesz.
Hát kérem, ebből az a tanulság, hogy lehetne a dolgokat ésszel is művelni.
A favágás sem nem politika, sem nem ideológia, miként a faültetés sem: az egyszerűen csak egy munka.
S ha munka, ésszel álljunk neki, ne farral.
Bele sem merek gondolni, hová vezetne, ha mindenki meggondolná, mit művel, mielőtt nekiesik.
Tán még egész emberségesen is élhetnénk.
Na, azért ez már mégis több a soknál. Elszaladt velem a ló, ilyesmi elképzelhetetlen.
Ez már népmese volna.
Szele Tamás
