- Jó napot, Sajókám, hol járt, hogy hála Istennek nem láttam már mióta?

- Jó napot, Hacsek, bár inkább reggel van. Gruppen Morgen!

- Várjon, kitalálom. Akkor maga vagy Németországban volt nyelvet tanulni, vagy Horvátországban hajózgatott.

- Nem, kérem, de tervezem, hogy kimegyek dolgozni Berlinbe, valóban tanulom a nyelvet. A hajózgatást honnan vette?

- Nem tudja?

- Nem én. Egész nap biflázom Goethe nyelvét, csak reggel és este nézek rá a hírekre.

- És nem látja őket? Nem olvassa?

- Hogy őszintén megmondjam, nem is nagyon érdekelnek, utazni készülök, mi közöm van már nekem az önkormányzati választásokhoz? Az összes médiumból azok folynak, meg mindenféle fura nőügyek velük kapcsolatban.

- Arról beszélek.

- Ja, kérem, én nős ember vagyok, és a feleségem ellenőrzi a Google-találataimat... Azért is akarok kimenni dolgozni.

- Miért, hogy kiszabaduljon a papucs alól?

- Nem, de unom, hogy az asszony minden este leül a gép elé és azt mondja: „Na, nálunk is ez a Google az egyetlen kereső.”

- Mindegy, akkor nem hallott a horvátországi szexbotrányról.

- Nem én.

- És a másikról?

- Arról sem.

- És a harmadikról, negyedikről, ötödikről?

- Egyikről sem. Mi volt itt, Viagrát kevertek az ivóvízbe?

- Arról meg én nem hallottam, de ahogy az országot elnézem, nincs kizárva.

- Na, de maga hallott a Simek szexbotrányáról?

- Van a Simeknek szexbotránya?

- Még nincs, de lesz.

- Mikor lesz?

- Mikor elmondom magának, hogy minden délután négy és hat között, amíg maga a kávéházban kártyázik és otthon azt mondja erről, hogy a tőzsdén van, a Simek feljár a maga feleségéhez.

- Megőrülök!

- Érdekes, minden szexbotrányról tudott, csak erről nem...

- Persze, mert ez nem volt kint a Facebookon!

- Szóljak a Simeknek? Tegye ki?

- Ne szóljon, mert pépessé pofozom, mit csináljak? Simek a legközelebbi üzlettársam, nem üthetem agyon, mert csődbe megyek.

- Akkor az asszonyt vegye elő legalább.

- Őt meg sajnálnám bántani.

- Hát maga sem egyszerű eset... akkor mihez kezd?

- Mondjuk megverem magát, hogy legalább mégis történjen valami, aztán kidobom a díványt, mint vétkest.

- Engem miért ver meg?

- Nem maga hozta a hírt?

- De, csak éppen nem én tehetek a dologról.

- Az nem baj, attól még hibáztathatom magát. Hát hogy fogok én ezentúl nyugodtan kártyázni délutánonként?

- Nem mondja, hogy a jövőben is el fog járni kártyázni...

- Dehogynem. Az a szegény kártya semmiről sem tehet. Bezzeg maga!

- Várjon, ne üssön, van egy mentőötletem!

- Micsoda?

- Ezentúl kártyázzon a Simekkel.

- Mond valamit. Csak félek tőle.

- Már mitől fél, hogy nyerni fog?

- Nem, ha valaki velem játszik, az én pakli kártyámmal, az garantáltan nem fog nyerni... Attól félek, mi van, ha mégis Viagra van az ivóvízben és a Simekre rájön a gerjedelem játék közben?

- Akkor játszanak majd vetkőzős pókert.

- Velem ugyan nem.

- Mindegy, de még mindig a legjobb megoldás, hogy maguk ketten zsugázzanak, mert így képesek egymást szemmel tartani. Az ivóvíz miatt meg ne aggódjon, abban még víz sincs, nem, hogy Viagra.

- Lehet, hogy megfogadom a tanácsát, mégsem akkora hülye maga, mint amekkorának látszik. De ha már ilyen okos, mondja meg, mibe fektessek mostanában?

- Csak olyasmibe, kérem, amihez ért is.

- Mondjon egy példát!

- Hát kérem. Itt van például ez az adriai szexbotrány. Azt írja a Magyar Hang, hogy a jelenlévő hölgyek nem a helyi erőket képviselték, maguk is magyarok voltak, egy Fejér megyei testvérpár, akik egy menyasszonyiruha-kölcsönző megnyitására és rendezvényszervezésre kaptak pénzt a fiatalok vállalkozóvá válását segítő pályázaton, mégpedig csaknem hárommillió forintot.

- Nem értem magát. Mi köze az ő üzletüknek az enyémhez?

- Hát nem értettek a menyasszonysághoz? Naponta többször is értettek hozzá. És nem szerveztek rendezvényt? Úgy megszervezték, hogy zeng tőle a sajtó!

- Ja, így már világos. De mihez értek én?

- Tud kártyázni.

- Azt tényleg tudok. De hogy lehet ezt iparszerűen űzni?

- Vagy kimegy dolgozni Monte Carlóba...

- Nem jó, a kaszinóban csak az ő paklijukkal szabad játszani, vesztettem már náluk pár öröklakást.

- Akkor gyártson kártyát!

- Látja, ez nem is rossz ötlet.

- Már meg is van a reklámszövege.

„Nincs jobb, mint a Hacsek-kártya

Ha magánál ezt meglátja

Rögvest elhagyja a párja

Bújhat egyedül az ágyba!”

- Ez magának reklám?

- Nem, de legalább igaz. Esetleg így?

„Hagyja ki a mai randit

Vegyen tőlem kártyapaklit

Ne legyen már olyan kapzsi

Várja önt a póker, snapszli!”

- Mars ki!

- Melyhez hasonló jókat magának is. Gruppen Morgen!

Szele Tamás