Röviden szólva, és hogy szokásom szerint a végén kezdjem: bajban vagyunk. Mármint mi, magyar online újságírók. Eddig az volt a közvélekedés miközöttünk, hogy Facebook nélkül nincs online sajtó, most lassan úgy kezd kinézni, hogy Facebookkal se lesz. Sőt, kezd kiviláglani a közösségi oldal alapproblémája – és ez megoldhatatlan paradoxonhoz vezet.

Vagy olyan társadalomhoz, ami soha idáig még nem létezett, mert nem ember irányítja.

Történt ugyanis, hogy a minap hosszú beszédet mondott Mark Zuckerberg a Georgetowni Egyetemen, amiben kifejtette az általa vezetett közösségi oldal új (vagy inkább mostantól komolyabban vett) alapelveit:

1. „Teret, hangot adunk mindenkinek.”

2. „Fenntartjuk a véleménynyilvánítás szabadságának lehető legtágabb körű meghatározását.”

Ez utóbbi azt jelentené, hogy a lehetőségekhez képest minél többfajta vélemény kaphasson nyilvánosságot, kivéve természetesen a gyűlölködést, uszítást. Az alapelvek fontosságát külön kiemelte a beszédben, lássuk csak, hogyan is?

„Azok az emberek, akiknek lehetőségük van nyilvánosan hangot adni véleményüknek, egy újfajta erőt képviselnek – ez az Ötödik Rend. Már nem kell keresztüljussanak a véleményükkel a politika vagy a sajtó hagyományos, kapuőrző intézményrendszerén, hallathatják a hangjukat, és ennek fontos következményei vannak. Megértem az összes aggodalmakat amiatt, hogy a technológiai platformok központosítják a hatalmat, de valójában azt hiszem, hogy a sokkal nagyobb kép azt mutatja, hogy ezeknek a platformoknak decentralizált hatalma van azáltal, hogy azt közvetlenül az emberek kezébe adják. Ez csak az állampolgári hang ezen elképesztő kibővítésének része a törvény, a kultúra és a technológia révén.

A nagyobb szólásszabadság, a nyilvános megszólalás lehetősége és a szélesebb körű befogadás, a nyitottabb társadalom kéz a kézben jár, és hosszú távon a többség akarata fog érvényesülni. De látunk ellentétes tendenciát is. A társadalmi zavarok idején gyakran az az első ötletünk, hogy visszaszorítsuk a szabad véleménynyilvánítást. Azt akarjuk, hogy a fejlődés a szabad véleménynyilvánításból származzon, de nem szeretjük a feszültséget.”

Hát, ezt lehet sokféleképpen értelmezni, már előre látom, mit hoz ki belőle az Origo vagy a 888, én a magam részéről úgy látom: ez az ember idealista. És olyan lendülettel akarja boldoggá tenni az emberiséget, hogy arról koldulunk majd, ha meg nem jön az esze. Nyugalom: nem ment el neki, és nem is olyan idealista, de erről kicsit később, egyelőre nem vagyunk kint a vízből... Tisztázzuk mindenekelőtt, mi is az az Ötödik Rend? És mi volt a Negyedik?

A kifejezés Edmund Burke-től származik, aki egyszer azt találta írni, miszerint:

„Három rend van jelen a parlamentben (a klérus, a nemesség és a polgárság), de ott fönn, a Tudósítók Galériáján foglal helyet a Negyedik Rend, mely mindnyájuknál fontosabb.”

A Negyedik Rend tehát a sajtó, a média. És az Ötödik, mely hivatott átvenni szerepét és hatalmát?

Az Zuckerberg felfogása szerint az öntudatos és mélyen humanista Felhasználó, aki közösségi emberként mindig a jóra törekszik és a társadalom üdvét tartja szem előtt. Ilyen szellemben nyilatkozik nyilvános fórumokon és ezt a magatartást kívánja bátorítani a Facebook is.

Márkus, Márkus... láttál te már felhasználót?

Egyáltalán, láttál te átlagembert az utóbbi időben?

Mert nagyon nem úgy néz ki...

Ezt az idealista megközelítést a TechCrunch munkatársa, Jon Evans sem tűrhette galambepével, terjedelmes írásban vitatkozik vele, jellegzetesen amerikai érvrendszert használva – a legfontosabb argumentuma az, hogy a Facebook nem hangot, teret ad a véleményeknek, hanem csak felerősíti azokat. Mégpedig érzelmi, extrém esetben gyalázkodó érvek útján. Nem vitát rendez – voltaképpen egy hatalmas megafon, amivel túl lehet kiabálni az ellenvéleményeket, bár azok az algoritmus miatt többnyire el sem jutnak a másik félhez.

Láthatjuk, Evans valódi amerikai: fel sem merül nála, hogy egy vita esetleg folyhat vállalható és vállalhatatlan nézetek között, abból indul ki, hogy mindenki partner, mindenki szalonképes. Abban viszont feltétlenül igaza van, hogy a közösségi oldal algoritmusa arra van optimalizálva, hogy a velünk azonos véleményeket mutassa meg nekünk, az attól eltérőket elrejtse, mivel így töltünk több időt az oldalon. Így alakulnak ki a véleménybuborékok. A másik cél, amire optimalizálva van, az, hogy minél több fizetett (és személyünkre szabott) hirdetést tegyen elénk.

Azonban ezek lehetnek fizetett politikai hirdetések is, melyek tartalmát a Facebook alapelvei szerint nem vizsgálja.

Hoppá, aki pénzes és ráadásul politikus, komoly lépéselőnyhöz jut az Ötödik Rend digitális Utópiájában? Bizony ám.

Akkor tehát ki hallathatja a hangját ebben a rendszerben? Bizonyos alapszabályok betartásával mindenki, ám hallani csak azokat fogjuk, akikkel egyetértünk. Közülük pedig elsőként azokét, akik fizettek is érte és/vagy politikusok ráadásul.

Hát akkor ez mégsem a Csillagflotta világa... és a „hatalomra ébredő” Ötödik Rend csak látszólag áll a felhasználókból. A gyakorlatban a valódi hatalom az algoritmus kezében van (pedig nincs is keze). Voltaképpen az Algoritmus az Ötödik Rend.

Kellett Márkus barátunknak elővenni, kitalálni ezt a kifejezést...

Azt pedig tudnunk kell, hogy az algoritmus folyamatosan változik, állandóan toldozzák-foldozzák, alakítják, javítgatják, néha borzalmas, többnyire csak pocsék eredménnyel. Minden alt-right összeesküvéselmélet dacára nem irányítja senki, sem összeesküvés, sem politikai erő, és nem önálló entitás, sőt nem is mesterséges intelligencia: csak egy állandóan bütykölt, már eresztékeiben is recsegő-ropogó algoritmus, aminek Evans szerint még csak nem is a fizetett politikai hirdetések engedélyezése a legfőbb hibája: hanem az, hogy a saját véleményünkre van optimalizálva, azt erősíti, így az egymással szemben álló csoportok közötti ellentéteket kiélezi. Így aztán nem is lesz sem eszmecsere, sem vita az oldalon – hanem háború és dacos küzdelmek sora lesz minden nézeteltérésből, hiszen mindkét fél csak azt látja, hogy vele egyetértenek.

Tehát a véleménybuborékok létrehozása az ősbűn Evans szerint, ezt kéne megszüntetni – az ám, de akkor a közösségi oldal becsületes és reális lehetne ugyan, ám jóval kevésbé volna jövedelmező, hiszen nem ragasztaná a képernyő elé a felhasználót.

Szóval, erre remény sincs.

Rendben van, de mi a helyzet a megalapozott, bizonyított véleményekkel, amelyek pont a megalapozottságuk miatt nem is posztok, hanem újságcikkek formájában jelennek meg, úgy osztják meg őket az oldalon? Beláthatjuk: egy érveléshez, indokláshoz, bizonyításhoz szükséges némi terjedelem, akármennyire is prüszköl a kommentek kósza népe, hogy „túl hosszú”.

Az igazság, ha bizonyítjuk, hosszú. A bizonyítás hosszú benne.

Hát azokkal a ma reggeli hírek szerint nagy baj lesz.

Az összeset besöprik egy új fül alá, aki újságot akar olvasni, keresse ott.

A megosztásokról még nem tudunk semmi biztosat, de a sajtóhírek, írások előreláthatólag kikerülnek a hírfolyamból. Ezért a Facebook évente 3 millió dollárt – nagyjából 870 millió forintot – fizetne az egyes médiumoknak, minden bizonnyal egyenként, azért, hogy a Facebookon lehessen elolvasni a teljes cikkeket, amiket a felhasználóknak ingyen kínálnának.

Ihaj, lesz pénzünk!

Dehogy lesz. Nem nekünk, west-balkáni szegénylegényeknek fizetnek. Hanem a News Corp kiadónak, ami a The Wall Street Journalt adja ki, a Buzzfeed Newsnak és a Washington Postnak. Másokat egyelőre meg sem kerestek ezzel a kis ajánlattal. Persze, ez nem azt jelenti, hogy akkor csak ezeknek a kiadóknak, lapoknak a termékeit söprik be az új fül alá – besöpörnek mindent, de pénzt csak a nagyok kapnak.

Ezt a módszert tavalyelőtt már tesztelték, többek között Szlovéniában is (hogy hozzánk földrajzilag közeli példát idézzek), és sikerült is a szlovén online sajtó olvasottságát a felére csökkenteni, máig sem heverték ki... akkor a már meglévő „Felfedezés” fülbe tettek mindent, ami sajtó és média, az olvasók pedig egyrészt nem találták az írásokat, másrészt a rémítő katyvaszban egyenrangúként szerepelt a külpolitikai mélyelemzés és az ötlábú borjú születése. Szóval, ha ez így alakul, a teljes világsajtó összes bevétele zuhan vissza legalább ötven százalékot, és nem lesznek könnyen láthatóak a hírek. Csak a cukimuki cicák, gombolyaggal, kutyulik séta közben és a kajafényképek.

Persze, baj is kevesebb lesz a sajtóval, már ha egyáltalán túléli ezt az érvágást, mert könnyen meglehet, hogy ettől a java elpusztul, és csak a szemétje marad meg: a politikailag dotált orgánumok és az álhírlapok.

Zuckerberg egy idealista, aki azt hiszi, hogy a nyilvánosság hatalmát adja át a Negyedik Rend, a Sajtó kezéből az Ötödik Rendnek.

Az Ötödik Rend át is veszi, csak az Ötödik Rend nem a Felhasználók Közössége.

Hanem az Algoritmus.

Amit szerencsére senki sem irányít, senki sem tart kézben, de kevésbé szerencsénk, hogy pocsék, és minél többet javítgatják, annál rosszabb lesz.

Ráadásul nem is ember.

Egy szoftver, egy digitális szerszám, annyi esze van, mint a ceruzahegyezőnek.

Amint látom, Márkus barátunknak sincs sokkal több.

Szele Tamás