Október 23. van, és ilyenkor mindenki elvárja a kötelező vezércikket, melyben egészen pontosan azt kívánja olvasni, amit ő maga gondol erről a dátumról és semmi egyebet. Ha mást olvas, hazaárulást kiált. Mivel pedig a potenciális, magyar anyanyelvű olvasók köre néhány millió, kissé fárasztó volna személyre szabott pár millió anyagot írni, tehát most másról lesz szó.

Azért olyan nagyon másról mégsem. Arról van ugyanis szerencsétlenségem beszámolni, miszerint tegnap az ünnepi alkalomra való tekintettel előadást tartott Marosán György, a Minisztertanács elnökhelyettese a Műegyetemen – jaj, bocsánat, még az ötvenhatos naptárt néztem, helyesbítek, Kövér László tartott előadást, az Országgyűlés elnöke, és nem a Műegyetemen, hanem a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, ami ezek szerint nem mű, hanem teljesen igazi. A többi stimmel. 

Stimmel, ugyanis Kövér alaposan kifejtett, részben ásatag, részben minősíthetetlen nézeteit Marosán György sem utasította volna el, legalábbis többségük tökéletesen megfelelt volna neki. Legfeljebb a körítés különbözött volna, ha Marosán ad elő, „elvtársak” lett volna a megszólítás de hogy a „pártunk és kormányunk” kitétel illett volna a szónoklatba, az bizonyos, azt sem értem, Kövéréből hogyan maradt ki.

No, de térjünk a tárgyra, Kövért dicsérni ráérünk még. Hát mit bírt mondani avval az ő arany szájával?

Maga az előadás a Fidesz alapításáról és létrejöttéről szólt, mondjuk személyesen nem hallottam, de abból, amit az MTI kiadott róla, azt mondom: körülbelül így történt, de csak körülbelül. Arról nem beszélhetek, aminél annak idején nem voltam jelen, kétségbe sem vonom, hogy a szakkollégiumok fontosak voltak a rendszerváltás folyamatában, pláne, hogy csak egy volt belőlük fontos, a Bibó Szakkollégium, de hogy a szerveződés hogyan zajlott, azt nem tudhatom, így el kell fogadnom a szemtanú és résztvevő leírását. Vidéken másképp ment, az biztos, én a vidéki szerveződésnek voltam a tanúja és résztvevője. Itt is megjegyzem, mint mindig, hogy azonban 1993-ban kizártak ebből a pártból, másikba meg nem léptem be, ebbe vissza pláne nem, szóval lehet mással kötekedni annak, akinek ez kenyere.

Amit azonban túlzásnak érzek a párttörténeti részben, az a korai Fidesz jelentőségének erős túlbecsülése. Fontos is volt meg nem is, erősen inkoherens mozgalomnak mondanám abban az időben, ezerféle irányzattal, amelyek jó ideig megfértek egymással, aztán már nagyon nem: de nem, ismétlem, nem Orbán Viktor kergette ki a szovjet csapatokat azzal a beszédével a Hősök terén, ami ellent is mondott a szervezőkkel kötött megállapodásának.

No mindegy, az igazán szépeket azonban mégis a kérdésekre adott válaszaiban mondta a házelnök, azokban van a vitamin!

Például kész stratégiája van Budapest bizalmának visszaszerzésére:

„A budapestiek bizalmát úgy tudjuk visszaszerezni, hogy ha realisták vagyunk - amit nem kívánunk Budapestnek -, hogy ugyanúgy rohasszák le Budapestet, mint ahogy Demszky Gábor tette 20 éven keresztül. A budapestieknek 20 éven keresztül a kutyaszaros, omló vakolatú, szemetes, büdös, élhetetlen Budapest megfelelt.”

Kövér úr, sétáljunk egyet. És ne a peremkerületekben. Sétáljunk csak az Izabella utcában, Király utcában, Podmaniczky utcában, patinás környékeken. Ha utána azt mondja, hogy jelenleg Tarlós István munkásságának köszönhetően sehol sem omlik a vakolat és nincs kutyaszar, akkor maga rossz szemüveget hord és sürgősen forduljon optikushoz. Sétáljunk a Baross téren, a Keleti épülete mellett, ahol is sikerült az egyébként nem működő kormányablak épületszárnyát felújítani, és ugyanannak az épületnek a nem-kormányablak szárnyát omladozva hagyni. Pár méter a különbség, épületen belül.

Bár sétáltassa magát a Svejk...

És mondja, mit gondol az önkormányzati választásokról?

„Ha azt gondolják, hogy tiszta választások zajlottak Magyarországon néhány nappal ezelőtt, akkor tévednek - mondta Kövér, aki szerint azért nem volt tiszta, mert a kormánypárti hirdetéseket nem engedte a Facebook. Miközben az ellenzéki képviselőjelöltek arca, feje félóránként villant föl mindenki előtt, aki a mobiltelefonját vagy számítógépét használta, aközben Kövér szerint őket kiirtották onnan.” (Index)

Érdekes kiirtás lehetett, ugyanis az utolsó két hétben én magam legalább nyolc kormánylap fizetett hirdetését tiltottam le a közösségi oldalon, mert zavarónak találtam az állandó propagandát. De különben a Facebook kiváló bűnbak, ugyanis utólag elég nehéz ellenőrizni a fizetett hirdetések forgalmát kívülről. Habár én úgy tudtam – magától, Kövér úr, nem mástól – hogy a Facebookkal csak a kígyóvállú, romkocsmában merengő belpesti bölcsészek foglalkoznak, az öntudatos Fidesz-szavazó letojja, mivel nyugati maszlag. Jó lenne ezt egyszer már eldönteni, házelnököm.

Ide tartozik egy szintén izgalmas válasz ez ügyben:

„A gyerekeink kezébe adott mobiltelefon, ami egyúttal számítógép is, az a kis kütyü, az egy tömegpusztító fegyver. Fölmérhetetlen, milyen károkat okoz a kultúránkban. A föltörekvő generációk mentalitásában. (...) Nem tartják értéknek a közösségeket. A közösségi média kifejezés egy ócska, mocskos hazugság.”

És akkor most elmerengek... Valamikor, 2006 lázas napjaiban láttam a tévében egy stúdióbeszélgetést, amelyen a polgári körök részéről – hol volt akkor még CÖF! - vagy Kerényi Imre, vagy Bencsik András vett részt. A Körúton égtek kis személyautók és a műsorvezető feltette a kérdést az illetőnek:

- Hogy képesek ilyen gyorsan ennyi embert mozgósítani?

Az interjúalany a zsebébe nyúlt és elővette a telefonját:

- Ezzel. Ez a mi csodafegyverünk, minden hívünknek megvan a telefonszáma, ha valahol történik valami, körüzenetet küldünk és képesek vagyunk együtt, egyszerre mozdulni!

Akkor csodafegyver volt, most tömegpusztító? Különben itt cáfolnék meg egy közkeltű tévedést: 2010-ben a választási vereséget előszeretettel indokolta néhány politikus azzal, hogy „Tehetetlenek voltunk, a Fidesz mesterien használta a digitális teret, a világhálót a kampányban”.

Ördögöt használta mesterien, elég primitíven használta. Levelezőlistákkal, körüzenetekkel operáltak, annyi volt a különbség, hogy a korábbi kormánypárt viszont nem használta egyáltalán, ahogy a sajtót sem, egyszerűen figyelmen kívül hagyták és kész. Szóval, ez legenda a Fidesz zseniális kockáiról: most már annyira képtelenek bármihez is kezdeni a digitális térrel, hogy inkább tekintik ellenségnek, mint lehetőségnek. No, de menjünk tovább: és mit mond Kövér a demokráciáról, mint olyanról?

„A fékek és egyensúlyok rendszere, én nem tudom, önök mit tanulnak, de az egy hülyeség, azt felejtsék el, annak semmi köze se jogállamhoz, se demokráciához (...) az a baj, hogy egyesek komolyan veszik, hogy fékezni kell a demokratikus akaratkinyilvánítás eredményeképpen létrejött kormányt. És úgy gondolják, hogy az a demokrácia, ha a küllők közé állandóan bedugják a botot.”

Uram, akkor ezek szerint ön csak egyfajta hatalmat ismer, a korlátlan hatalmat, ami örök időkre és minden estre ad felhatalmazást. Ha én bemegyek a sarki kifőzdébe és kérek egy pörköltet nokedlivel, majd kifizetem, akkor nekem egészen pontosan egy pörkölthöz van jogom, nokedlivel, és abból választhatok, hogy elviszem vagy helyben fogyasztom. Az, hogy fizettem erre ad nekem jogot, nem vihetem haza például a kirakatüveget vagy nem köphetek a padlóra.

A megválasztás sem ad abszolút hatalmat, bármire, hanem megbízatást ad az ország egyes ügyeiben történő döntéshozatalra. Nem minden ügyében, mert például nem szabályozhatom a polgárok - teszem azt - túróscsusza-készítési szokásait. Nem és kész, arra nincs jogom, nem kaptam felhatalmazást. Akkor sem, ha szeretném.

No, mindegy – de hogy látja a Fidesz fejlődését ez a kedves, szeretetreméltó és okos ember?

„Majd az utolsó kérdések egyikére válaszul Kövér azt mondta, szerinte a Fidesz - ami egy „ösztönösen zseniálissá alakult képződmény” - alapértékeit tekintve semmit nem változott az elmúlt 30 évben, van egy kontinuitás a Fidesz fejlődésében, nem tolódtak ide-oda, ott vannak, ahol voltak, ők nem mozdultak el, legfeljebb a világ változott. Mérlegre téve a Fidesz 30 évének teljesítményét, Kövérben nincs rossz érzés, semmilyen olyan bűnt nem követtek el a társadalommal szemben, ami miatt szégyellniük kellene magukat.” (Index)

Ösztönösen alakult? Még ezzel is vitatkoznék, de hogy zseniálissá, az minden képzeletet felülmúl. Persze, ugyan már, dehogy követtek el bűnt a saját szemszögükből nézve, így aztán a saját értékrendjük szerint nem is bánnak semmit - „nem mozdultak el, legfeljebb a világ változott”.

Az, kérem, az.

Azt világot, azt kéne megállítani a változásban, minden jó lenne. Sőt, szükség és igény szerint visszatekerni a naptárat mikor milyen dátumra, ahogy parancsolni tetszik. Most éppen a prefeudalizmus korára, ugye.

Azzal az érveléssel én is próbálkoztam már életem folyamán, hogy „nem én vagyok részeg, a világ dülöngél” - csak felhagytam vele az első kísérlet után, mivel teljesen sikertelen volt.

Kövér úr, adnék egy tanácsot.

Ez után a közszereplés után akárhová is tetszik tekergetni a naptárat, egyre ügyeljen: 1956. október 23-ára ne állítsa.

Hasonló okosságok hangoztatása miatt tört ki annak idején bizonyos mozgalom, mely számottevő következményekkel járt.

Hát maguk nem tanulnak semmiből, drága Marosán elvtárs?

Elnézést: Kövér elvtárs?

Nem tanulnak.

Nem is fognak.

Szele Tamás