Forgókínpad

Forgókínpad

Erőterek és diagnózis

2019. október 26. - Szele Tamás

Azért van olyan lelkiállapot, amit már szakértőhöz kéne vinni, diagnózis felállítása céljából. Van az a közügy, ami megfelelő és alapos orvosi vizsgálat után már magánügy, mint az összes többi pszichikai jellegű megbetegedés. Ezt csak azért jegyzem meg jó előre, mert ma olyan írással kell foglalkoznunk, ami nem hogy szakértői vizsgálat, de talán konzílium után is kiált.

alufoliasapka1.jpg

Földi László tegnap, a Magyar Nemzetben megjelent dramolettje utolérhetetlen mű a maga nemében, légyen ez a műnem bármi is. Talán királydráma, talán sorstragédia, talán kiáltvány... a címe kellemesen semmitmondó, „A nemzetvédelem hiányossága” - írta gondolatai fölé a szerző, de több van ebben, mélyebb rétegei vannak, valóságos viharok dúlnak a felszín alatt, tektonikus lemezek feszülnek egymásnak a költő kebelében, míg odakünn pacsirták dalolnak a rét virányain.

Ha költészetnek fogjuk fel a művet, rossz a cím, kicsit kosztolányisabbra kellett volna venni, mondjuk lehetne „A szegény kis hírszerző panaszai”, a formaművészetet pedig Majakovszkij nyomán vihette volna tökélyre kis parafrázis útján, mondjuk így:

Elment a nap, táskájába tevén
ügyeit, gondjait. Csönd lesz talán.
Ketten vagyunk most, Orbán meg én,
Orbán mint fénykép szobám falán.

Orbán elvtárs hadd szólok pár kurta szót,
nem szolgálatilag, szívből csupán
Orbán elvtárs, tudja, pokoli mód
nehéz amit végzünk egymás után.”

No, de elég a feltételezésekből, ez nem a „mi lett volna, ha...” világa: lássuk, mit írt ez az érzékeny keblű múzsafi?

A közelmúltban lezajlott önkormányzati választás eredménye dühödt elkeseredést váltott ki sokunkban, így belőlem is.”

Dear Sir, másokból meg nem, ez egy ilyen játék. Választásnak hívják, és az eredménye rendszerint nem mindenkinek tetszik. Nekem meg az összes többi választási eredmény nem tetszett, 2010 óta. Van ilyen, ahogy a csodarabbi mondta a bóchernek „azt nem lehet, hogy mindenki szeressen”. Azért azt jelezném, hogy Földi és társai sivalkodásának, valamint a másik oldal ünneplésének dacára sem született ellenzéki győzelem, ez – ha tárgyilagosan nézzük – egy erős döntetlen. Persze, Földinek és a hasonszőrűeknek a döntetlen is vereség, nekik csak a totális diadal felel meg.

Annyiban eltér emberünk a hivatalos vonaltól, hogy nem Borkait találja egyszemélyi felelősnek az eredményért, aztán még hosszan sorolja, mi nem okozhatta a kialakult helyzetet, míg el nem jut a konklúzióhoz:

De! Ebben az esetben a Fidesz–KDNP vereségének az igazi háttere másban keresendő. Egészen pontosan a főváros bukásának oka az operatív védelem részleges vagy akár teljes hiánya. Olyan illegális rendszerek avatkoztak be a választási kampányba, amelyek ereje szervezettségben, anyagi forrásokban nemzetközi szinten is nagyságrendekkel haladják meg a magyar pártok lehetőségeit.”

Mindig mondtam, Földi úr, hogy nem kéne megbízni abban a Gazpromban... ja, nem rájuk gondolt? Hanem kikre?

Azt, hogy kikre, nem tudjuk meg, ugyanis szerzőnk az írás folyamán gondosan ügyel arra, hogy semmiféle konkrétumot ne írjon le, az információtartalom nulla, sejtet, utalgat, célozgat – de a farbával nem áll elő, kerülgeti a dolgokat, mint macska a forró kását.

Évek – szerintem évtizedek – alatt építettek fel struktúrákat, hoztak létre háttérbázisokat és épültek be szervezetszerűen a magyar politikai elitbe, amely immáron érzékelhető módon alkalmassá tette őket az október 13-i siker elérésére.”

Igen, Földi elvtárs, az FSZB így dolgozik, nekik van idejük beépülni, beágyazódni... végül meg elveszítik a nemzetközi szempontból hatodrangú önkormányzati választást a kormánypárt sorain belülről, szabotázs útján. Ja, megint nem rájuk gondolt? Akkor miért nem mondja, kikre? Mert célozgatni kifizetődőbb? No, maga sem hiába járta ki az iskolát, annyit mondhatok, bátyuska.

Ha valaki, hát a magyar miniszterelnök tudja, hogy a világban egyre nagyobb befolyásra szert tevő – főleg gazdasági, pénzügyi – erőterek mindent elkövetnek, hogy Magyarország is álljon be a sorba Európán belül, és önként kövessen el társadalmi öngyilkosságot. Vagyis szabaduljon meg identitásától, értékeitől, de leginkább szabad akaratától, és kerüljön végre rabszolgasorba.”

Ja, értem. Azért nincs nevük, mert erőterek. Javaslom ellenük, hogy szerző zárkózzék Faraday-kalitkába, az minden erőteret leárnyékol. De legfőképpen a fejét óvja, viseljen egy kis ketrecet vagy alufólia-sapkát rajta éjjel-nappal, ha nevetnek, hát nevetnek, majd nem fognak, az ilyen pótolhatatlan elme épsége mindennél fontosabb!

Valamint idesorolható például a külföldi szavazók aktiválása a szavazás napján vagy a külföldön élő magyarok egy részének pénzügyi támogatása, hogy a választásra haza tudjanak utazni.”

Érdekes, szóról szóra ugyanezt hallottam tavaly – a politikai ellenoldaltól. Földi úrról a legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy tanulékony.

A jóhiszemű emberek napi gondjainak megoldására kínálnak segítséget, hogy később, a közösséghez tartozás ereje okán, befolyással legyenek politikai jövőképükre. Magyarul: manipulálják az emberek jelentős részét, hangsúlyozottan a jóhiszeműségükre apellálva.”

Ezt az elvetemültséget, kérem... ádáz módon, alattomosan segítenek az embereknek, ahelyett hogy felrugdalnák őket, vagy valami hasonlót tennének. Tessék mondani, mi lenne a politikus dolga, ha nem az, hogy segítse a választóit? Még jó, hogy maguk ilyen aljasságra, miszerint segítség vagy támogatás, sosem vetemednének. Nem olyan fából vannak faragva.

Amennyiben bármelyik illetékesnek kétségei vannak az általam leírtak valóságtartalmáról, kérem, kérje be az Alkotmányvédelmi Hivataltól azokat a dossziékat, amelyek a teljes magyarországi mikrohálózatok meg nem engedett, vagyis jogszerűtlen tevékenységének dokumentálását tartalmazzák.”

Édes úr, ott, azzal a kőbaltával. Csak szólnék, hogy határozzuk már meg a „mikrohálózat” fogalmát, ugyanis a társadalom mikrohálózatok összessége. Ha én lemegyek a kisboltba kefírért, már egy mikrohálózatot képezek, ugyanis ismerem az eladót is, a tulajdonost is, a hálózat célja pedig az, hogy engem mocskos anyagiakért cserébe ellásson kaukázusi kefírrel.

A közéjük – remélhetőleg – beépült operatív tisztek saját tapasztalataikkal tudnák bizonyítani, hogy kitűnően szervezett, sejtszerűen felépülő és háttérakaratot képviselő rendszerekről van szó, amelyek az egyetemi és középiskolai ifjúság körében elképesztő hatékonysággal képesek bázist építeni.”

Továris Földi, tudja, mi a borzalmas? Hogy mindent ellepnek ezek a gyakran kitűnően, máskor nem annyira jól szervezett, sejtszerűen felépülő és háttérakaratot képviselő rendszerek. Úgy hívják őket, hogy család. Sejtszerűen épül fel? Bizony ám. Háttérakaratot képvisel? Többnyire a családfő azt hiszi, hogy igen, az övét, a valóságban azért nem egészen így van. Elterjedtek a családok az egyetemi és középiskolai ifjúság körében? Majdnem mindegyiküknek van! Földi úr, igazat kell adjak önnek: tiltsuk be a család intézményét, mint NGO-t, mert különösen veszélyes az államra. Igaz magyarnak úgyis apja Orbán Viktor, anyja Semjén Zsolt. Korábban Rákosi volt az apja, de azok az idők már nem múltak el.

Ha ez nem lenne elég, akkor a magyar hírszerzés, az Információs Hivatal vélelmezhetően ügynöki információi alapján meg tudja erősíteni, hogy a külföldi NGO-központokban Magyarországról kik és milyen gyakorisággal fordulnak meg. Ezen információs bázisokból előre lehetne látni a háttérhatalom célkitűzéseit és konkrét akcióterveit, amelyek a jelenlegi magyar kormány leváltásának különböző módozataira vonatkoznak.”

Természetesen, főleg, hogy NGO-központ az, amit annak tekintünk, akár az újságos is lehet az a Mariahilferstrasse sarkán. Odaállítunk mindegyik elé világszerte egy-egy magyar hírszerzőt, a feltűnés elkerülése végett narancssárga ballonkabátban, jegyzettömbbel és Szmena 8M fényképezőgéppel, aztán indulhat a megfigyelés. Ha valaki be akar lépni az épületbe, a közeg megkérdi:

- Maga szervezkedni jött Magyarország államrendje ellen az NGO-hoz?

Ha erre az a válasz, hogy:

- Nem, kérem, én a pizzafutár vagyok

akkor mehet, ha nem, akkor igazoltatja. Az eredményt pedig postagalamb útján továbbítja Budapestnek.

Hát ilyen okos ember ez a fékezhetetlen agyvelejű Földi úr, különben pályafutása kezdetén a Belügyminisztérium hírszerzésén dolgozott, a III/1-es osztályon, sőt – ő volt ott az MSZMP alapszervezeti titkárja. Azóta is volt minden, ami magas fizetéssel jár, olyan még nem volt, hogy ne a kenyér vajas fele jusson neki. 2014 novemberében a netadó elleni tüntetéseket nevezte jól szervezett és külföldről finanszírozott akciónak, 2015-ben a kialakult menekültválságról mondta, miszerint az egy szervezett támadás része, ami mögött amerikai érdekek is állhatnak, és hogy „ez egy háború”, 2017 szeptemberében pedig végképp kitört belőle a mélyen megbúvó, illegalitásban szervezkedő csekista, mert azt mondta a menekülteket segítő magyar civil szervezetekről:

Most háború van. Ezek az emberek kollaboránsok, háborús bűnösök, hazaárulók, és így tovább. Ez egy egészen más fogalmi rendszer. Embercsempész a háborúban nem embercsempész, hanem egy olyan, gyakorlatilag szabotőr, akinek nincs jogállása. Magyarul ő szabadon likvidálható. Ugye ezt írja a háborús törvény: kémeket, szabotőröket nem viszünk bíróságra, hanem azonnal kiiktatjuk.”

Szerintem akasztana is, ha hagynák.

Földi úr legutóbbi munkája nem pusztán figyelmet, de elismerést is érdemel – nem egészen Pulitzerre gondoltam, inkább egy alapos, vizsgálatok és szakorvosi konzílium alapján meghozott diagnózisra és értő, gondos kezelésre, mert ha sikerül beállítani a gyógyszerezését, még évekig nem jelent különösebb veszélyt a környezetére és élhet viszonylag teljes életet.

De azért a gyógyszerezést tessék beállítani.

Mert most nem tudni, mikor jön rá a dühöngés.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása