Megy a gőzös...

2019. november 25. - Szele Tamás

… de nem Kanizsára. Kairóba megy a gőzös, minek következtében több mint érdekes gazdasági helyzet áll elő, melyet a továbbiakban be szándékozom mutatni: a közönséget azonban most is figyelmeztetném, hogy hosszú és bonyolult történet következik, számok is lesznek benne, szóval az ultrarövid próza kedvelői és a teletubbyk nyugodtan mellőzhetik az élvezetét.

(Fotó: Magyar Narancs)

Szóval, régi mese ez, de tanulságos és nem is rövid, sokan kerestek vele nem kevés pénzt. Még 2015-ben kezdődött, nekem idén Putyin budapesti látogatásának alkalmából jutott eszembe foglalkozni vele, ugyanis akkor feltettem a kérdést: mi lehet az a fontos ügy, amit nem tudott telefonon megbeszélni, ami miatt ide kellett jönnie?

Hát valószínűleg nem ez, vagy legalábbis nem csak ez, viszont hamar kiderült, hogy a tárgyalások témájáról a nyilvánosság csak egy jóval korábbi külügyminiszteri nyilatkozatot kapott, amiben többek között kiemelték:

„Fontos megállapodásokat fogunk aláírni a gazdaság, a szociális biztonság és a sport területén folytatandó együttműködésről Vlagyimir Putyin orosz elnök október 30-i budapesti látogatásakor - mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az MTI-nek szerdán Moszkvában.”(MTI)

Nesze semmi, fogd meg jól, persze, hogy nem lényegtelen megállapodásokról van szó, azokért nem utazna ide a cár atyuska. De mégis, valami konkrétabbat nem tudhatnánk meg? Dehogynem!

„Szijjártó Péter - akinek tárgyalópartnerei között szerepelt Alekszej Miller, a Gazprom vezérigazgatója, Gyenyisz Manturov ipari és kereskedelmi, Alekszandr Novak energiaügyi és Pavel Kolobkov sportminiszter - elmondta: sikerült olyan közös projekteket azonosítani, amelyet harmadik piacon orosz és magyar vállalatok közösen tudnak megvalósítani.

Ezek közül a legjelentősebbként az egyiptomi közös tendergyőzelmet emelte ki, amelynek keretében egy magyar és egy orosz vállalat közösen szállíthat 1300 vasúti kocsit több mint 1 milliárd dollár értékben az arab ország vasúttársaságának. Szijjártó felhívta a figyelmet arra, hogy ez a magyar járműgyártás történetének egyik legnagyobb nemzetközi megrendelését jelenti.” (MTI)

Na, innen indult el a szerelvény, ugyanis bennem felmerült számtalan szép szakmai emlék, mert még mindig működik az emlékezetem. Harcolok ellene, de működik. Hogy is volt csak? Mint akkoriban egy másik lapban meg is írtam:

„Az egész úgy kezdődött, hogy még 2015-ben kötöttünk Egyiptommal egy szerződést, illetve Orbán Viktor és Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi államfő aláírtak egy vasúti együttműködési szándéknyilatkozatot, mely szerint Egyiptom megrendelhet magyar cégektől hétszáz (700) darab vasúti kocsit. A beruházás hitelének biztosítása céljából meg is emelték a Magyar Export-Import Bank Zrt. tőkéjét 44,8 milliárd forinttal. Egyiptomnak jók lehettek velünk a tapasztaltai ezen a téren, ugyanis korábban a Ganz Motor Kft. 2012-2016 között közel 40 millió euró értékben tényleg szállított forgóvázakat és pótalkatrészeket nekik.

Aztán sok minden nem történhetett, ugyanis aláírták ezt a szándéknyilatkozatot 2016-ban és 2017-ben is, mármost vagy az a helyzet, hogy mi folyamatosan elláttuk Egyiptomot vagonokkal, és ők annyira meg voltak elégedve a minőséggel, hogy évente megújították a rendelést – vagy az, hogy nem szállítottunk mi nekik semmit, azt se ingyen, és egyszerűen a papírok szaporodtak az ügyben. Meg a pénzecskék fogyogattak, de olyan a pénz természete, hogy kopik.

Na, ez az üzlet fejlődhetett tovább az orosz–magyar tárgyalások egyik mellékvágányán, minek következtében most már nem 700, hanem 1300 vasúti kocsit nem fogunk szállítani, de legalább vegyesvállalati keretek között.

Vagy lehet, hogy mégis fogunk, de nem értem, mi ebben az újdonság, ugyanis még 2018. szeptember végén-október elején kötötték meg az ide vonatkozó szerződést Kairóban, az orosz–magyar konzorcium, a Transzmasholding Hungary és az egyiptomi állami vasutak (ENR) között. Eszerint az orosz fél tervezi a kocsikat és gyártja a legfontosabb alkatrészeket, valamint a végtermék felét készíti el. A magyar konzorciumi tag Dunakeszi Járműjavító gyártja a járművek másik felét, miközben a finanszírozásról az Eximbank gondoskodik. A projektben olyan alkatrészeket és részegységeket használnak fel, amelyek végleges felszerelését egy helyi üzemben végzik, amelyben a Transzmashholding International együttműködik az egyiptomi hadsereg termelőszervezetével. A projektet Egyiptom, Magyarország és Oroszország kormánya támogatásáról biztosította – amint a 24.hu írta.

Itt tartottunk több, mint egy évvel ezelőtt, és erről számolt be újdonságként a magyar külügyminiszter a Putyin látogatását előkészítő tárgyalásai után.

Akkor ezek szerint egy évig nem történt a világon semmi vagongyártás terén? Dehogynem: idén májusban a kormány egy határozattal versenyeztetés nélkül a Transmasholdingot jelölte ki, hogy az vegye meg a Dunakeszi Járműjavítót. Az üzletre a határidő június végén lejárt, az oroszok mégsem vették meg a céget, de az ajánlat érvényes maradt. A következő hír július 26-i: akkor kibocsátott egy közleményt a Transmasholding, arról, miszerint két közös orosz–magyar vegyesvállalatot alapítottak TMH Hungary Invest Zrt. és Transmashholding Hungary Kft. néven. Mindkét cégben 50-50 százalék a tulajdoni arány a magyar és az orosz tulajdonosok között. Mindkét cég tulajdonosa azonban Szalay-Bobrovniczky Kristóf, a Századvég kuratóriumának egykori elnökhelyettese, Tarlós István volt főpolgármester egyik helyettesének, Szalay-Bobrovniczky Alexandrának a férje, jelenlegi londoni magyar nagykövet.

A cégek örvendetesen szaporodnak (korábban a Habony Árpádhoz köthető V4NA londoni hírügynökséget is Szalay-Bobrovniczky Kristóf egyszemélyes tulajdonlásával jegyezték be, de mostanra már csak három százaléknyi tulajdonrésze van abban), viszont sírva kérdem, kocsi, tessék mondani, kocsi épült már?

Erről annyit tudni, hogy a Transmasholding és az egyiptomi kormány újra tárgyalt az ügyletről, és csak akkor lesz sorozatgyártás, ha a prototípusok sikeresnek bizonyulnak. A szerződés megkötése óta már egy év is eltelt, de még egy vagon sem érkezett Egyiptomba, nincs prototípus, nincs mit tesztelni. (Forrás: HVG)

Hát ez egy több éve húzódó történet, és eddig még egy talicskát sem gyártottunk le a megrendelésből, de csaholó vadászkutya legyek, ha valaha is fogunk. Most már nem is lenne szabad szállítani semmit, még tönkremenne bele ez a virágzó üzlet...”

Ez volt a helyzet, kérem, október 18-án, és azóta két érdekes fejlemény merült fel az ügyben, mindkettő a napokban. Az első az, hogy mégis tesztelik a vagonok prototípusait a HVG információi szerint, csak éppen nem Egyiptomban, hanem Magyarországon. Az igaz viszont, hogy az elkészült, összesen két, azaz kettő darab prototípust sem a Dunakeszi Járműjavító készítette, orosz földön készültek, csak a tesztfutás zajlik minálunk – ami nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy a magyar vonalak állapota már olyan pocsék, hogy leginkább az egyiptomi vasútéhoz hasonlítható. Van lejjebb: eljutunk mi még a régi Uganda-vasút szintjére is. Az indoklás csodálatos:

„Az oroszok azért Magyarországon tesztelik a kocsikat, mert a mi vasutunk nyomtávja megegyezik az egyiptomi vasútéval (1435 mm), míg az orosz vasúton nagyobb a sínek közti távolság (1520 mm).”

Nem tetszenek elhinni: a német és francia, olasz, délszláv, román, valamint benelux, skandináv és brit vasutak nyomtávja is pont ugyanannyi, mint a magyar vaspályáké, mégsem náluk folynak a próbák. A próbák, amelyek nem lesznek különösebben érvényesek, hiszen az ENR szabványa szerint csak akkor lennének azok, ha ezeket a teszteket Egyiptomban végeznék, különös tekintettel a helyi klímára, mely számottevőnek mondható.

Azonban a HVG híradása – melyet a Magyar Nemzet mai interjúja is megerősít – felvet még egy izgalmas kérdést: ki veszi meg ezek szerint a Dunakeszi Járműjavító Kft.-t?

Ugyanis pillanatnyilag a nem lebecsülendő méretű és tőkeerejű orosz Transmasholdingnak, illetve magyar leányvállalatának van rá kizárólagos elővételi joga, mert a kormány azt mondta, azonban bejelentkezett vételi szándékával a Stadler is.

Mármost a legfrissebb hírek szerint a Járműjavítóban nem az egyiptomi kocsik gyártása zajlik első sorban, még tán másod- vagy harmadsorban sem, hanem:

„A Dunakeszi Járműjavító Kft.-vel együtt gyártaná le a keretmegállapodásban szereplő, utolsó 21 emeletes vonatot a Stadler. (…) A Stadler magyarországi csoportjának igazgatója kifejtette, nagyon örülnek annak, hogy hamar megszületett a kormányrendelet azt követően, hogy a MÁV-Starttal megkötötték a szerződést a még le nem hívott KISS motorvonatok megrendeléséről.

Ezzel ugyanis hatályba lépett a megállapodás, lehetőséget adva arra, hogy 2022 végéig mind a negyven szerelvényt üzembe helyezhessük Magyarországon, és azok részt vegyenek a személyszállításban. (…) Sőt a Stadler már nemcsak hosszú távú együttműködésben gondolkodik a járműjavítóval, hanem meg is vásárolná azt, noha vételi ajánlatukat még nem dolgozták ki.” (Magyar Nemzet)

Tessék? Akkor mi ezt a céget nem is egy, hanem két vevőnek fogjuk eladni egyszerre? Ráadásul a kormány aktív közreműködésével? Ugyanis azt láttuk, hogy az egyiptomi vagonszerződéseket kormányszintű szerződés szabályozza, azt meg most látjuk, hogy az emeletes KISS motorvonatok összeszerelését viszont kormányrendelet. Elővételi joga kétségtelenül a Transmasholdingnak van (bár a piaci versenyszabályok teljes mellőzésével jutott hozzá, szintén kormányrendelet útján) azonban a Stadler is tudhat valamit, ha alkuszik a boltra.

Bár lehet, hogy csak az árát veri fel – nem tudjuk.

Amit tudunk az az, hogy mi még csak meg sem terveztük az egyiptomi kocsikat (hiszen az oroszok tervezték), nem is gyártjuk őket, az is az oroszok reszortja, de már sok zsebbe kerülhetett sok-sok milliárdocska, minden termelő munka nélkül. Ha csak a papírok, szerződések termelését nem tekintjük annak, bár a legfrissebb kutatások szerint a vasút nem papírral működik.

Valaki majd megveszi a Dunakeszi Járműjavítót is – azon nagyon fogok röhögni, ha ketten is ki fogják fizetni, azon még jobban, ha senki sem.

Vagont pedig nem gyártunk, még görkorcsolyát sem.

Jobban fial a papírgyártás.

Akkor is, ha szembe megyünk ez úton minden uniós kereskedelmi szabállyal és törvénnyel.

Én már csak egy dalocskát dudorászok: