Ahogy körülnéz az ember a ma reggeli hírek között, első pillantásra nem is igen tudja eldönteni, a bolondokházából volt-e már megint kimenő, vagy valamelyik büntetésvégrehajtási intézetből, esetleg az összesből. Egy biztos, minden ajtó nyitva van Magyarországon, aminek zárva kéne lennie és mindegyik zárva, aminek nyitva kéne állnia.

Vegyük rögtön az MTI esetét a brüsszeli tudósítóval. Szegény Bajnok Artúr jószerével azt sem tudja, kinek köszönheti, hogy visszarendelték: de hogy ő onnét már nem tudósít, az is biztos. Tudósít helyette az utódja, Andits Eszter, aki ugyan újságot még soha nem írt, a hírműfajban is csak olyanformán gyakorlott, hogy csinálta a híreket, egy fideszes európai képviselőnő asszisztenseként, de legalábbis látta, hogy csinálják őket – csak hát a tudósító dolga nem a politika művelése, hanem az, hogy beszámoljon az eseményekről. Igaz ugyan, hogy Bajnok jól végezte a munkáját – már, ha azt a mostani MTI-nél lehet jól végezni – és tavaly még Junior Príma díjat is kapott, de rejtelmes okok miatt mennie kell, beül a helyére a volt asszisztens.

Igen alkalmas lesz a feladatra a hölgy, ugyanis ismereteink szerint tanult már életében kommunikációt, foglalkozott nemzetközi kapcsolattartással is, méghozzá az EMMI-nél, csak hát ha az dönti el az alkalmasságot, mit tanult az ember, akkor én alkalmas vagyok cethalásznak is, admirálisnak is, mert tudok úszni, lőni és láttam már térképet életemben, sőt, el is igazodok rajta. Szóval, ha ő lesz a brüsszeli tudósító, kérem a kinevezésemet, a távcsövemet és a flottámat.

Amúgy a Népszava szerint amúgy is komoly bajok vannak az MTI-ben: egyrészt, rövid időn belül már a harmadik brüsszeli tudósítót fogyasztják, Bajnok elődjét, Kárpáti Jánost három éve hívták haza és bocsátották el, miután egy sajtóértekezleten előre nem egyeztetett, lényegi kérdést mert intézni Orbán Viktor miniszterelnökhöz, ráadásul angol nyelven, tehát minden jelenlévő értette. Most azt rebesgetik a Népszava forrásai (de az enyémek is), hogy már megint át fogják világítani a külföldi tudósítói hálózatot, és a gyanús elemeket lecserélik megbízhatókra. Tudósítani nem lesznek majd képesek, de az nem baj, lényeg, hogy megbízhatók legyenek. Rossz nyelvek beszélték már korábban is, hogy a legelső átszervezéskor, olyan 2011 táján, komoly szempont volt náluk, hogy az új pekingi tudósító ne tudjon egy szót sem kínaiul, nehogy megzavarják a tudósítást a tények, szóval ezen az úton haladnak tovább, töretlenül, példaképük a megbízhatóságáról, de főleg szavahihetőségéről ismert, nagy hagyományú TASzSz hírügynökség.

Mivel naponta használom, nekem magamnak is vegyes érzelmeim vannak a mostani MTI-vel kapcsolatban: egyfelől, politikai hírek esetében teljesen megbízhatatlan, úgy lehet belőle megtudni, miszerint történt valami, hogy cáfolják, vagy közlik egy magyar kormánytag reakcióját (nem ritka azonban, hogy kifelejtik, mire is reagált az érdemes bűvész, szóval találgathat az ember), másfelől azonban sporthíreket képtelenség nélküle írni: azt ugyanis nem képesek meghamisítani. Ott percek vannak, pontok, méterek, azt maximum elírni tudják – a magam részéről egy sporthírügynökségként kezelem a céget, az a tudósítói hálózata még működik is, és ezen kívül hivatalos kormánylapként, amire akkor hivatkozik az ember, amikor a kincstári véleményt mutatja be valamiről. Erre jó, másra nem: hogy mégis mindenki onnét veszi a napi híreket? Persze, ugyanis ingyenes, és ráadásul Magyarországon monopolhelyzetben van. Mi több, a KESMA lapjai csak onnét vehetnek hírt, mást akkor sem írhatnak, ha a szemük láttára történik az esemény. Míg az MTI le nem adta: nem történt semmi. Ennek van olyan mókás vetülete is, hogy mivel a KESMA orgánumai nem bővelkednek szorgalmas és tehetséges munkatársakban, napi gyakorlat, miszerint kismittelik a hírt, idézőjel és forrásmegjelölés nélkül, aztán – szignálják. Érdekes tud lenni, amikor ugyanazt a szóról szóra azonos hírt a 888-on X. Y. jegyez, szerzőként, a Magyar Nemzetben másvalaki, az Origóban meg senki, mert náluk nem szokás szignálni. És aztán megtaláljuk ugyanazt a szöveget,ugyanazokkal az elütésekkel és helyesírási hibákkal az ősforrásban, az MTI-ben.

Na, mindegy, ez egy ilyen vállalkozás, csak hírügynökségnek ne tekintsük, mert nem az. De mondjuk golfklubnak vagy horgászegyletnek sem válna be – valami a kettő között.

Akkor lássuk, mi van még?

Tudtam, hogy nem fog minket cserben hagyni Matolcsy mester, rá mindig számíthatunk a bú és a csüggedés óráján. Megjelenik, és felvidítja megkeseredett lelkeinket, mosolyt csempész bánatos hétköznapjainkba, képes megnevettetni akár a gyászban is: elég, ha megszólal.

Most ráadásul nem is akárhogy jelent meg, hanem önálló kötettel!

Megvallom, így, hónap végén nem siettem a művet beszerezni, lesz még idő arra, de azért a tartalmát átnéztem és ennek alapján állíthatom: sokat ígérő műről van szó, komoly közönségsikerre számíthat a szerző a szatirikus művek kategóriájában. Bölcs előrelátással egyenesen angolul írta, így a nagyvilág is élvezheti majd, nemcsak mi, búsképű magyarok, de nem lehetünk önzők, nem tarthatjuk meg kizárólag magunknak ezt a nagy nevettetőt – majd csak lesz belőle magyar fordítás is. Lényegében véve arról szól, hogy széllel szembe nem lehet, Amerikával szembe politizálni még annyira sem, és adjuk fel az eurót, mint fizetőeszközt, ellenben vezessünk be helyette valami közelebbről meg nem határozott digitális kriptovaluta-szerűséget, aminek a fedezetét az elektromosság, az arany és a nemzeti valuták adják majd.

Ami a nemzeti valutánkat illeti, jelen pillanatban kissé gyengélkedik az euróhoz képest, ugyanis a napokban elég nagyot esett, és ez tartósnak tűnik – na jó, de értsük meg Matolcsy logikáját, ha nem lenne euró, nem lenne mihez képest essen a forint árfolyama. Ja, de: a dollárhoz kéne mérjük, de az mégiscsak más. Hogy miben más, azt nem tudom, de más.

Különben Matolcsy mester egy üzleti zseni, senki sem tagadhatja, csak kicsit nehéz átlátni a húzásait, de bizonnyal nagyon jövedelmezőek lesznek: épp most vettem észre, hogy tegnap jelent meg a kötet, „The American Empire VS. The European Dream” címmel a Pallas Athéné Books kiadásában, és már le van árazva, 6 499 forintról 3 499 forintra.

Még azt sem zárhatjuk ki, hogy dicséretes szerénységgel, a népszerűségi mutatókat is tekintetbe véve eleve leárazva adták ki, dobták piacra.

Pedig jó négyszáz oldal. No, be kell majd szerezni, csak mostanság abban a kérdésben Matolcsy híve lettem, hogy megszűnt nálam az euró, mint fizetőeszköz, abban pedig Marx Károlyé, hogy minden egyéb pénz is megszűnt: de sebaj, nem lesz így örökké.

Akkor még mit ír ma a hogyishívják?

Megkezdődött az orvosper, egyelőre még nem a moszkvai, csak a szombathelyi. És a vádlottak nem orvosok, hanem szélhámosok. Arról van szó ugyanis, hogy egy banda orvosnak adta ki magát, felmérte, hol talál idős embereket, majd telefonon vagy levélben megkereste őket ingyenes egészségi állapotfelmérés ígéretével. Amelynek során kivétel nélkül mindenkinél halálos kórokat állapítottak meg, de a „betegeknek” szerencséjük volt: épp akadt az egymást „doktor úrnak”, „professzor úrnak” szólongató brigantiknál az egyetlen hatásos gyógyszerből, vagy meg lehetett tőlük rendelni. Sajnos nem ingyen, de mit számít az a röpke pár százezer forint, ha az életünkről van szó?

A trükk olyan régi, hogy már Hammurapi törvénykönyve büntetni rendeli, és azóta is kíséri az emberiséget, a középkori csodadoktorokon és a Vadnyugat kígyóolaj-árusain keresztül Szombathelyig: de az azért mégis említésre méltó, hogy az ügyben csak vádlottból ötvenkettő van, károsultból, sértettből egyenesen háromszáznegyvenöt!

Nagyipari módszerekkel, üzemszerűen mehetett a sarlatánkodás. Ami azért nagyon nagy baj, mert aki egyszer megégette magát ilyen csalókkal, már a valódi orvosban sem fog elsőre megbízni – esetleg majd csak akkor, ha látták a diplomáját, amit azért körülményes lenne minden sürgősségi esethez kivinni.

De nem kis pénzt kaszáltak az álorvosok: a vád szerint több, mint százmillió forintot sikerült összediagnosztizálniuk.

Hát így állunk, kérem.

Az a sarlatán, az a szélhámos, aki orvosnak hazudja magát, egyelőre még megkapja a büntetését, az, amelyik pénzügyi szakembernek vagy tudósítónak, babért kap helyette és pénzjutalmat.

Hát igazság ez?

Nem, kérem.

Követeljük az összes szélhámos jutalmazását büntetés helyett!

Le a kettős mércével!

Igazságot a honi svindlereknek!

Magyar kóklerek, egyesüljetek!

Szele Tamás