Forgókínpad

A Facebook felégetése

2019. december 07. - Szele Tamás

Akkor ma megint kicsit jogászkodunk, nem, mintha nem állnánk politikai pergőtűzben, több frontos támadás alatt – de míg a színházak, a könyvkiadás vagy az ellenzéki pártstruktúra átalakítását sokan értik vagy vélik érteni, a Facebook 1,2 milliárd forintos megbírságolása keveseknél ütötte át az ingerküszöböt. Pedig ez is része a kormány nagy, átfogó Barbarossa-tervének.

ego_facebook.jpg

A terv célja a magyar nyelvű kommunikációs tér teljes meghódítása és kézben tartása, egyelőre törvényi eszközökkel: az elnémítás a technika mai szintjén lehetetlen volna, így a kormány elfoglalni igyekszik a kultúrától a hétköznapi eszmecserék felületéig mindent – a próbálkozás hiábavaló, túl nagy a feladat, így hát amit nem tudnak megszerezni, igyekszenek tönkretenni, öngyilkos hadseregként támadás közben perzselik fel maguk mögött a földet, mérgezik meg a kutakat, abban a biztos tudatban, hogy ők ott már vissza nem fognak vonulni, arra a területre – ha megszerezni nem tudják – semmi szükség nincs. No, de hagyjuk a hadászatot, majd rájönnek maguk a tévedésükre a főtárgyaláson.

Térjünk a tárgyra tehát – mi történt? Lássuk a hírt az MTI alapján, hogy senki se vádolhasson részrehajlással vagy torzítással.

Gazdaság-versenyhivatal
A Gazdasági Versenyhivatal 1,2 milliárd forint bírságot szabott ki a Facebookra

Budapest, 2019. december 6., péntek (MTI) - A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) 1,2 milliárd forint bírságot szabott ki a Facebookra; ez az eddigi legnagyobb összegű, fogyasztóvédelmi ügyben kiszabott bírság a versenyhivatal történetében.

A hivatal pénteki tájékoztatása szerint a GVH megállapította, hogy a Facebook Ireland Ltd. jogsértést követett el, amikor ingyenesként hirdette szolgáltatását nyitóoldalán és súgóközpontjában. A fogyasztóknak ugyan valóban nem kellett díjat fizetniük a szolgáltatás igénybevételéért, de felhasználói aktivitásukkal és adataikkal üzleti hasznot hajtottak a vállalkozásnak és így fizettek a szolgáltatásért – fejtette ki a versenyhivatal.
A Facebook üzleti modelljének lényege, hogy az oldalon megosztott tartalmakkal magához vonzza a fogyasztókat, akiknek érdeklődéséről, viselkedéséről, vásárlási szokásairól részletes adatokat gyűjt. Az adatok birtokában célzott reklámozási lehetőséget értékesít üzleti ügyfeleinek, a reklámokat pedig a posztok között elhelyezve juttatja el a fogyasztókhoz.
A GVH álláspontja szerint a regisztrációs oldalon megjelenített „ingyenes és bárki csatlakozhat”, „ingyenes és az is marad” üzenetek elterelik a fogyasztó figyelmét az általa vállalt ellentételezésről, azaz adatainak átadásáról, terjedelméről és ezek következményeiről. A megtévesztőnek talált állítások a nyitóoldalon 2010 januárjától 2019. augusztus 12-ig, a súgóközpontban 2019. október 23-ig voltak láthatók.
A GVH úgy ítélte meg, hogy az ingyenesség üzenete zavart kelthet a fogyasztókban mind a használattal járó felelősség, mind a szerződéses kötelezettségek tekintetében, mert kockázatmentességet, kötelezettség nélküliséget sugall, miközben több szintű, ráadásul a kezelt és a felhasznált adatok összetettsége miatt nem is egészen átlátható felhasználói elköteleződés áll mögötte.
A közlemény szerint számos fogyasztó nincs tisztában az általa átadott adatok kiterjedésével vagy értékével, és jellemzően az online platformok általános szerződési feltételeit sem olvassa.
A versenyhatóság hangsúlyozta: rövidebb és hosszabb távon is káros az ügyleti döntésekre, és így egyes gazdasági reálfolyamatokra nézve is, ha a fogyasztók azt hiszik, hogy egy szolgáltatást ellentételezés nélkül, kockázatmentesen használhatnak.
A hatóság a bírság meghatározásakor a Facebook Ireland Ltd. magyarországi hirdetési bevételének csak egy részéből indult ki, és figyelemmel volt arra is, hogy a vállalkozás a versenyfelügyeleti eljárás során globálisan módosította a vizsgált nyitóoldali, ingyenességre vonatkozó szlogenjeit, továbbá a súgóközpont kifogásolt tartalmát.
A közleményben a GVH megjegyezte, hogy az Egyesült Államokban és Európában is születtek hasonló döntések. Idén áprilisban az Európai Bizottság és tagállami fogyasztóvédelmi hatóságok nyomására a Facebook frissítette felhasználási feltételeit és szolgáltatásait. Az új feltételekből egyértelműen kiderül, hogy a vállalat miként használja fel a közösségi oldalra bejelentkezők adatait profilalkotási tevékenységek és a vállalat finanszírozását szolgáló célzott hirdetések megjelenítéséhez.” (MTI)

Hát az a helyzet, hogy ezt még akkor sem lenne érdemes torzítani, fokozni, ha akarnám. Ez ugyanis egy velejéig hibás érvelés. Szedjük csak szét!

Azt mondja a GVH, hogy „a Facebook Ireland Ltd. jogsértést követett el, amikor ingyenesként hirdette szolgáltatását nyitóoldalán és súgóközpontjában. A fogyasztóknak ugyan valóban nem kellett díjat fizetniük a szolgáltatás igénybevételéért, de felhasználói aktivitásukkal és adataikkal üzleti hasznot hajtottak a vállalkozásnak és így fizettek a szolgáltatásért.”

Hol itt a jogsértés? Pénzbe került a felhasználóknak? Nem, adatba került, de szeretném elkérni a GVH-tól az adat-forint átszámítási kulcsot, ugyanis az egész üzleti modell a Big Data módszerein alapul, tehát az én egyéni fogyasztói szokásaim ismerete ebben a rendszerben nem ér egy hajítófát sem, akármennyire is jólesik az egységsugarú felhasználónak azt hinni, hogy rá kíváncsi a fél multinacionális kapitalizmus, ha ugyan nem az egész. Az egyéni adatok, személyre lebontva lényegtelenek, de még ezer fő adatai is nagyon keveset érnek: milliók összesített adataival játszik, de nem maga a közösségi oldal, hanem a reklámszakma.

Az külön peche a világnak, hogy létezik politikai reklám is – épp a minap mutattam ki, hogy miképpen is állnak így, választási kampány után a magyar politikai pártok a Facebookon és a Twitteren forgó, fent hagyott, teljesen értelmetlen hirdetéseikkel:

Pillanatnyilag a Fidesznek 54 029 874 forint értékben szerepel hirdetése a két említett közösségi oldalon, utánuk következik a Jobbik 34 606 975 forinttal, a harmadik helyen szerénykedik Karácsony Gergely 26 864 528 forint értékben, a negyedik az MSZP 11 814 371 forinttal, majd a DK 10 487 165-tel.

Ez, kérem, mind kidobott pénz, mármint ezeknek a hirdetéseknek az oldalakon tartása, igaz, utólag már levenni sem lehet őket: olyan emberekkel kellett volna szerződést köttetni róluk, akik tudnak angolul, és nem egy fél életre kötik le a drága hirdetési felületet.

Szóval, a legnagyobb Facebook-hirdető a politikai reklámok megrendelői közül jelen pillanatban épp a magyar kormány, az a kormány, amely most akarja jogi csapdába csalni a közösségi oldalt. De előbb vizsgáljuk a logikai hibákat.

Azt mondja tehát a GVH, hogy nem ingyenes a Facebook, ugyanis a felhasználók adataik függvényében reklámokkal találkozhatnak rajta, és azok anyagi bevétellel járnak. Ez egészen pontosan így van, csak akkor mondjuk a Lokálban sem lehetnének hirdetések, mert az is ingyenes, akkor a különböző ingyenes fesztiválokon, koncerteken sem lenne szabad hirdetéseket elhelyezni, sőt: a köztelevízióban, közrádióban sem lenne szabad reklám legyen. Az is ingyenes, sőt, az még elvileg közszolgálati is.

Tulajdonképpen olyan a reklám a GVH felfogásában, mint a paráznaság a hívőnek: megcselekszi, ami kellemes, meggyónja, ami már nem annyira (ez az adóbevallás) és utána levezekli vagyis leadózza a jövedelmet. Most a GVH úgy tesz, mintha a paráználkodás, bocsánat, a reklám halálos vétek volna, amit nem lehet leimádkozni, csak épp a hívőnek nagyobb szabadsága van ilyen esetben, mint a közösségi oldalnak vagy a sajtónak, mert ő még mindig dönthet úgy, hogy nem megy gyónni, inkább él bűnben, a közösségi oldal vagy a médiumok nem tehetik meg, ugyanis éhen halnak reklám nélkül, márpedig az ezek szerint kiátkozás terhe mellett tilos. Vagyis hát, monstre büntetést szabnak ki érte.

No jó, ebbe az összegbe egy magyar vállalkozás nem belerokkanna, hanem még az írmagja is kipusztulna tőle – azonban a Facebooknak ez villamospénz. Nem lehet nem érezni a finom iróniát az ügyben kibocsátott nyilatkozatukon:

Az embereknek egyszerűen és világosan kell elmagyaráznunk, hogyan működnek a termékeink és szolgáltatásaink. Nemrég frissítettük a Felhasználási Feltételeket az üzleti modellünkkel kapcsolatban, és nagyon örülünk, hogy ez választ ad a magyar Gazdasági Versenyhivatal aggodalmaira is.”

Magyarul: „kis hülyék, tanuljatok meg olvasni, na, nesztek egy kis pénz fagyira”. A bírság mértékéről annyit, hogy a Cambridge Analytica ügye kapcsán az Egyesült Államokban (nem az Európai Unióban, nálunk jóval kisebb összeggel megúszták) öt milliárd dollárra, azaz 1462,5 milliárd forintra büntette őket a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (Federal Trade Commission, FTC) és mégsem mentek csődbe. Szóval, mi ennek az ezredrészével még szúnyogcsípés szintjén is alig tudunk nekik kellemetlenkedni. Villamospénz, fagyipénz ez nekik.

Azonban – ismervén a magyar jogrendszer csapdáit – én nem fizetném ki.

Éspedig pont a magyar felhasználók érdekében.

A magyar sajtójog édes kis trükkje szokott lenni az, hogy egy sértőnek talált írás után beperlik az érintettek a lapot, ahol az megjelent. Ha a bíróság elmarasztalja az alperest, vagyis az orgánumot, akkor az kap némi bírságot, ez pár százezertől egy millióig szokott terjedni, ugyanis minden evilági dolgok közül a bírság követi legpontosabban az inflációt, ami nincs – öt éve még félmillió körül járt a bírság felső határa, de azóta sokat fejlődtünk. A lap kinyögi és azt hiszi, hogy nyugodtan alhat. (Vagy nem nyögi ki és megszűnik – attól függ, hogyan áll anyagilag). Azonban ebből a bírságból a felperesek egy vasat sem látnak, ez ugyanis bírság, nem kártérítés. Tehát indítanak még egy eljárást, most már a szerző ellen, és abban kártérítést követelnek. Mármost, mivel az első eljárásban már született jogerős ítélet, mely kimondta a jogsértés tényét, a másodikban semmi szükség bizonyítási eljárásra, egyáltalán, tárgyalásokra sem: a szerző egyszer csak arra ébred egy ólmos hajnalom, hogy pár millió forint kártérítést kell fizessen, mely összeg megítélésről nem is volt tudomása. Nem is lehetett, tárgyalás sem volt. Csak kiszabták.

Mármost itt is hasonló a helyzet. Amennyiben a Facebook kifizeti ezt a bírságot, fellebbezés nélkül, azzal a magyar jog szerint elismeri a jogsértés tényét, és a jövőben – ha nem változtat üzleti gyakorlatán – akár naponta sújtható újabb és újabb bírságokkal. Az üzleti gyakorlat megváltoztatása azt jelentené, hogy a magyar nyelvű változatban nem lennének hirdetések, ami műszaki lehetetlenség is: nincs külön „magyar Facebook”, soha nem is volt, ez kivihetetlen volna, az egész rendszert kéne átírni hozzá. Tehát esetünkben a jogkövető magatartás megoldhatatlan, bár mondjuk a GVH döntése sem jogszerű, így az egyetlen járható út az, ha megtámadják a döntést.

Sarkítva: vagy azt követeli a magyar GVH-n keresztül a magyar kormány a Facebooktól, hogy ne legyen rajta reklám, ami lehetetlen, vagy azt, hogy ne legyen elérhető Magyarországon, ami azért már sikerült egyes államoknak, például Kínának vagy Oroszországnak.

És legfeljebb majd csinálnak egy matyóhímzett, ellenőrzött iWiW-klónt, ahogy az oroszok bevezették a Vkontaktyét vagy a kínaiak a Weibót.

A magyar piac nem akkora a techóriás szempontjából, hogy érdemes lenne harcolni érte: kedves, büszke magyar honfitársam, derék felhasználó, gondolj már bele abba, hogy még a nigériai Facebook-piac is tizennégyszer nagyobb nálunk! Annyit számítunk, mint egy megye Afrikában. Értünk ugyan nem fog harcolni senki – ha a Facebook megtámadja a döntést, csak azért fogja tenni, hogy megelőzze egy káros nemzetközi joggyakorlat kialakulását. Mert ez arra lenne jó precedens (és sajnos akadt még ilyen uniós szinten is, Olaszországban állami szinten is), ez lenne a harmadik eset.

Szóval, maximum a jogászokban bízhatunk, ha ragaszkodunk ehhez a közösségi kommunikációs platformhoz.

A lépés célja világos: amit nem tudnak megszerezni, azt tönkreteszik, felégetik, megmérgezik. Másé se legyen.

Volt már javaslat a „magyar Facebook” államosítására a budapesti Parlament előtt, csak ami nincs, azt nem lehet államosítani, most az elüldözésére történik kísérlet.

Meglátjuk, mi lesz a vége, de optimizmusra semmi ok.

Értünk nem lesz érdemes harcolni.

 

Szele Tamás