Forgókínpad

Hacsek és a fenyőfa

2019. december 25. - Szele Tamás

karacsonyfatalp.jpg

- Jó reggelt, Hacsek, mi lelte magát, hogy Karácsony napján is itt eszi a fene a kávéházban?

- Jó reggelt, Sajókám, szerintem ami magát is. Elviselhetetlen ez a békesség otthon, gondoltam, lejövök, hátha itt lesz valami szokásos cirkusz.

- Ahogy maga téved, kérem, ahogy maga téved... Engem csak leküldött az asszony kávéért.

- De hát zárva vannak a boltok, hol kap?

- Maga szerint miért jöttem termosszal a kávéházba, maga alagsori szellemóriás?

- Ha csak úgy nem... de tegnap háborúban volt? Szentestén?

- Miből gondolja?

- Karja felkötve, lába gipszben, arca sebhelyes...

- Ja, kérem, dehogy is, csendes éj volt nálunk, szentséges éj.

- Akkor mitől néz ki úgy, mint aki most kapta meg a vitézségi kisezüstöt Doberdónál?

- A karácsonyfa...

- Mi van vele?

- Én faragtam.

- Azt nem termesztik meg vásárolják, hanem faragják? Képzelem, mit melózhatott a tűlevelekkel... és mondja, mindegyiket egyenként festette le?

- Elmegy maga a fenébe, sosem faragott még talpba karácsonyfát?

- Nem. Az milyen? Talpra fenyő, hí a bejgli? Aztán jön az isaszegi csata?

- Majdnem. Mégis, mit gondol, mitől áll az a tűlevelű olyan szép egyenesen a parkettán?

- Talán attól, hogy a fenyőfák köztudottan nem isznak, jó az egyensúlyérzékük.

- Én vagyok a hülye, hogy magával szóba állok... szóval, annak van egy talpa, abba illesztik bele, az tartja.

- Egy illúzióval kevesebb. De mitől sérült meg?

- Attól, hogy a fenyő sosem olyan vastag, mint a talpban a lyuk!

- Hát?

- Vastagabb.

- Az jó.

- Mi a jó ezen, maga két lábon járó klímakatasztrófa?

- Mert ha vékonyabb lenne, lötyögne benne.

- Az igaz. De így viszont meg kell faragni, mint a ceruzát, hogy beleférjen.

- Mondja már, annyi baj legyen. Nem volt hegyezője?

- Ekkora hegyező nincs!

- Akkor mivel faragta?

- Mindennel. Konyhakéssel, kisbaltával, szekercével, kétkezes pallossal és szamurájkarddal.

- És mivel sikerült végül?

- Négy óra harc után a kisbicskámmal. Egyedül az volt éles.

- Na, ahogy kinéz, minden gond nélkül, ránézésre felvennék a veteránotthonba, és mesélhetne a kiscserkészeknek a Karácsonyi Csatáról.

- Menjen a francba, igenis csata volt. Mikor megcsúszott a kezemben a szamurájkard és belevágtam a karomba, még tűrtem, mint egy nindzsa, a baj akkor kezdődött, amikor a lábamat törtem el a nuncsakuval...

- De hát azzal nem is lehet faragni!

- Faragni nem, de akkor már azt mondtam, ha harc, legyen harc, elüvöltöttem magam, hogy „Banzai!” és totális háborút indítottam a fenyő ellen.

- Na, akkor maguknál kamikaze járt tegnap, nem Jézuska.

- Úgy is lehet mondani. És maguknál hogy telt?

- Én megúsztam a karácsonyfát, tudja, hogy szabadgondolkodó vagyok.

- Hogy lehet magukhoz belépni átmenetileg?

- Átmenetileg? Hogy érti?

- Úgy, hogy mondjuk huszonnegyedike reggelétől gyertyagyújtásig szeretnék szabadgondolkodó lenni, utána meg visszatérek az eredeti állapotomhoz...

- Kérem, nem tilos, de ilyent még sosem hallottam. A bevásárlást nem akarja megúszni?

- Dehogynem!

- Akkor kezdje már elsején, biztos, ami biztos.

- És mondja, hol van maguknak a templomuk?

- A mink?

- Az, ahol szabadon gondolkodnak.

- Hát izé, úgy mindenhol...

- Nem irigylem magukat, hallja. Területfoglalási díjat kell fizessenek az egész világ után.

- Na, maga sem az a kifejezett Nobel-esélyes, ahogy látom.

- Manapság nem is kell okosnak lenni, elég, ha gazdag az ember.

- És aki buta, hogy gazdagodik meg?

- Kérem, ismerek egy gázszerelőt...

- Ne is mondja. Azt én is ismerem. Még májusban hívtam ki, azóta sem ért ide.

- Nem olyan gázszerelőről beszélek! Az enyém speciális!

- Ne mondja. Képes átállítani a fenekét gázról áramra?

- Majdnem. Szóval, ez a Lőrinc vett tavaly tavasszal egy szénerőművet...

- Látja, és még azt mondják, nagy a szegénység. Holott az egyszerű gázszerelők is erőműveket vesznek, ha olyanjuk van. Mennyit fizetett érte?

- 5.9 milliárdot.

- Az elég sok konvektor-tisztítás, de biztos szorgos ember, spórolós fajta.

- És képzelje, tavaly 7 milliárd állami támogatást is kapott a működtetésre.

- Akkor 1,1 milliárddal már pluszban volt.

- Most meg eladta az államnak jóval többért! Pedig nem egy napkeleti bölcs, sőt, elég buta embernek látszik.

- Viszont jólelkű. Olvastam, hogy tavaly karácsonykor az erőmű minden alkalmazottja kapott egy fél disznót.

- És adott hozzá hűtőt is nekik?

- Miért adott volna?

- Különben megromlik... vagy minden alkalmazott megette helyben, nyersen?

- Azt azért nem hinném. Valamit csak kezdtek vele.

- Hát, ólba biztos nem állították a fél disznókat.

- Miért nem?

- Mert eldőltek volna.

- Én magát egyszer mégis megölöm... És ha felfüstölték?

- Végül is kéménye van a Mátrai Erőműnek, füstöl is, azt írja az újság, hogy a magyar szén-dioxid-kibocsátás 14 százalékáért felelős, csak akkor jó ideig szén helyett bükkfával kellett tüzelniük benne.

- Na és, ha bükkfával tüzeltek? Az a fontos, hogy mindenki jól járjon.

- Kivéve a fél disznókat és a bükkfákat.

- Maga képes együtt érezni egy fél disznóval?

- Ahogy a belpolitikát elnézem, az emberek többsége egész disznókkal is képes, a fél disznó ehhez képest valamivel kellemesebb...

- Slussz, magával befejeztem, maga még ünnep idején is politizál!

- Megyek is, kérem, indulok az éjféli misére.

- Maga megőrült, reggel van!

- És? Nálunk, szabadgondolkodóknál ilyenkor tartják.

- Mars ki!

 

Szele Tamás