Kezdem érteni, miért is küldték Szakács Árpádot érdemei elismerése mellett alkotói szabadságra február elején. Valósággal forr körülötte a levegő, vele aztán mindig történik valami, a minap például sikeresen felfedezte, hogy a szabadkőművesek már a spájzban vannak. Miközben ő meg a Hír TV stúdiójában volt, szóval az itt a kérdés, van-e spájz a Hír TV-ben?

Persze, nem az a kérdés, hanem inkább az, hogy mi zajlik Szakács mester esze tokja környékén. De lássuk a 444 nyomán, mi történt!

„A Hír Tv Civil kör című műsorában a fideszes kultúrharc szellemi vezetője, Szakács Árpád, a MediaWorks Hungary Zrt. központi nyomtatott szerkesztőségének alkotói szabadságon lévő volt főszerkesztője, a sokat kritizált Nemzeti Alaptantervvel kapcsolatban biztosította a tőle elvárható magas színvonalú szórakoztatást.

Szakács Árpád a műsorban kiosztott egy, az országos levéltárból szedett, 1911-es szabadkőműves dokumentumot Jászi Oszkár székfoglalójáról a Martinovics-páholyban, amiben szerinte az 1919-es bolsevizmus szellemisége uralkodott. Szerinte ez a program megvalósult, a mai napig ez alapján zajlik az ateista-materialista történelem- és irodalomoktatás. A kormány ezt szeretné megváltoztatni, de elképesztő nagy az ellenállás.”

Ha nagy az ellenállás, emelkedik a feszültség, már amennyiben jól emlékszem Ohm törvényére (és jól emlékszem), de hát mire gondolt a költő? Szerencsére tulajdon Faceebook-oldalán is megerősítette szavait, sőt, tetézte is őket.

„EZEK UGYANAZOK! Íme a magyar identitás, a magyar történelmi tudat megsemmisítésének programja! Jászi Oszkár szabadkőműves székfoglaló beszéde a Martinovics páholyban 1911. február 3-án. Ez volt az a szabadkőműves szervezet, ahol az 1919-es bolsevizmus szellemisége uralkodott. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy pontosan ugyanezekkel az érvekkel tiltakoznak ma az új Nemzeti alaptanterv ellen a bolsevizmus szellemi örökösei, pl. a Magyartanárok Egyesülete és a Történelemtanárok Egylete. Jászi Oszkár ebben a dokumentumban hirdette meg az Új Magyarország programot. Emlékeznek még? 2006-ban pontosan ugyanez volt Gyurcsány Ferenc kormányzati programjának címe! Igen! Ezek ugyanazok! Az ő új Magyarországuk a bolsevizmus terrorja, a magyarok legyilkolása, a magyar identitás megsemmisítése. Jászi székfoglaló beszédének szövege megtalálható a Szabadkőművesek Trianon előtt című kötetben. Továbbá a beszéd elemzése a Politizáló szabadkőművesség című könyvben.”

Hajjaj, doktor úr, úgy tűnik, semmi sem használ, alkotói szabadság ide vagy oda, a beteg nem szedi a porokat, nem közreműködő, nem is csoda, hogy romlott az állapota... pedig hát nem lehet véletlen, hogy leváltották a kultúrkampf hősét a Mediaworks éléről, érezhették vele kapcsolatban, hogy meglepő dolgokra képes, de erre mondjuk magam sem számítottam, pedig szép, színes, gazdag fantáziám van, sok mindent el tudok képzelni.

Kezdjük azon, hogy Raffay Erő, mint forrás tökéletesen méltó Szakács Árpádhoz és ezzel sok mindent elmondtam mindkettőjükről. Nem tisztem sem mentegetni, sem kárhoztatni Gyurcsány Ferencet, de meg kell jegyeznem, hogy ebben a drótoktól ölelt kis medencében ezer és egy dolgot neveztek már „Új Magyarországnak”, nem csak Jászi és Gyurcsány használták ezt a szóösszetételt, hanem például az 1990-es években ez volt a címe az első kormánypárti, jobboldali napilapnak is, amiben publikált eleinte Csurka István és Csoóri Sándor is, aztán Csurkának kitelt a becsülete náluk, de addigra már volt neki saját lapja – hogy is mondjam, róla nehezen hinném, hogy szabadkőműves lett volna. Én még olyan páholyról nem hallottam, ami a lovin tartja a munkáit, tétre, helyre, befutóra és hármas befutóra.

Minden tiszteletem a Martinovics páholy hajdani, türelmes tagjaié, hogy ezt a mérhetetlenül hosszú és mai szemmel kissé unalmas beszédet végigülték annak idején, 1911-ben – ahogy kihüvelyezem a dolgokat, ezt Jászi főmesterré választása alkalmából mondhatta el, mint saját programját, szóval még magára a páholyra is csak az ő vezetése alatt lehetett jellemző, és ez maximum két évig tarthatott, a többi páholyra nézvést egyáltalán nem volt kötelező semmiben. Képes voltam végigbogarászni, bizony sok mindenről van benne szó, kezdve a nagybirtokok szövetkezetesítésétől egészen az önálló vámterületig és az általános választójogig, ha Jászi nem fárad el közben, szerintem lett volna benne medvecukor és időjárás-jelentés is, csak éppen – oktatásról egy szó sincs. Meg aztán arról se feledkezzünk meg, hogy Jászi kicsit sem volt kommunista, erősen ellenezte a Tanácsköztársaságot, ő ugyanis polgári radikális volt. Még magát a magyar szabadkőművességet sem volt képes radikális irányba befolyásolni, ugyanis az akkoriban – boldog békeidők – egy nagyon népes társaság volt. A Monarchia korába visszarévedő Szakács és Raffay valószínűleg sikoltva ébredne biedermeier álmaiból, ha egy pajkos dzsinn visszavinné őket abba a korba, ugyanis 1914 előtt Magyarországon 126 páholyban mindösszesen 13 ezer szabadkőművest tartottak nyilván, ami mai szemmel nézve nagyobb embertömeg, mint például a legtöbb mai politikai párt taglétszáma.

Aztán meg a szabadkőművesség annyira nem volt kommunista, hogy speciel épp a Tanácsköztársaság tiltotta be először, 1919 májusában. Ezt csak megerősítette Dömötör Mihály, Horthy belügyminisztere 1920. május 18-án, ugyanakkor betiltott minden szabadkőműves tevékenységet és elkobozta a páholyok tulajdonát (épületek, berendezések stb.). A budapesti Nagypáholy székházába két ellenforradalmi szervezet, a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) és az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME) költözött be.

A szabadkőművességet bizony csak a koalíciós időkben engedélyezték újra, akkor is csak pár évre, és akkor is úgy, hogy osztozniuk kellett a jó mestereknek, legényeknek és inasoknak a Podmaniczky utcai páholyházon a Nemzeti Parasztpárttal. Aztán mikor Rákosi hatalma megszilárdult, megint betiltották. Pedig próbáltak alkalmazkodni, kínjukban, utolsó erejükkel: a Nagypáholy Szövetségtanácsa például 1949-ben ötezer forint békekölcsönt jegyzett. Mindhiába, maximum a pénzt sikerült kidobják az ablakon. 1950. június 12-én belügyminiszteri rendelet tiltotta be a szabadkőművességet.

A belügyminisztert akkor Kádár Jánosnak hívták.

Láthatjuk tehát: nem csak maga Jászi nem volt kommunista, de még magának a szabadkőművességnek is legalább annyi oka van haragudni a „bolsevizmusra”, mint a Horthy-rendszerre, mert egyiknek sem köszönhetett semmi jót. Hogy ezt Szakács Árpád nem tudja, az hagyján, nem történész, hanem tintakuli, de hogy Raffay Ernő, aki monomániásan foglalkozik a kérdéssel, és minden sarokban szabadkőműveseket lát, történészként nem emeli ki, az már nem hiba, az bűn, hivatásának megcsúfolása.

Tehát akkor mi történt a Hír TV stúdiójában?

Szakács Árpád bemutatott egy iratot, mely nem egy kommunista, hanem polgári radikális szerzőtől származik, és lekommunistázta az illetőt.

Ugyanezen irat nem foglalkozik az oktatással, épp ezért oktatásügyben hivatkozott rá.

Mellékesen megállapította, hogy a kilencvenes évek jobboldali napilapja, ahol a kormánysajtó mai vezetői közül sokan dolgoztak, Jászi Oszkár szellemiségét vitte tovább Gyurcsány Ferencig.

Szegény Jászi, szegény mi és szegény operatőr, aki nem röhöghette végig az egészet, vennie kellett, rendületlenül.

Ha Szakács még vár ezzel a felfedezéssel a tavaszi zöldárig, nem csak Jászi Oszkár lehetett volna előadásának tárgya, hanem a jászi vízkár is.

Azt most már mindenképpen érteni vélem, miért is küldték emberünket „alkotói szabadságra”.

Azt nem értem, miért nem őrzik jobban?

És tettem még egy felfedezést. Amint látom, Raffay és Szakács hihetetlenül bátor emberek, nem félnek ők még a bengáli királytigristől sem, csak a kőművesektől, de tőlük nagyon.

Ez azért lehet, mert a királytigris a legritkább esetben épít bolondokházát, ellenben a kőműves esetében ez még megtörténhet...

Szele Tamás