Érdekes lehetőséget fogok most bemutatni a következő spekulációban: spekulációt írok, mert nincsenek emberfeletti képességeim, nem látok bele a magyar kormány tagjainak fejébe, mellesleg, ha belelátnék, se sokra mennék vele, akkora káosz kavarog ott, ami ma így van, holnap másképp lesz – az azonban biztosnak tűnik, hogy a rabokat dobozolni fogják.
Dobozolni bizony, mármint, ha a konténer doboz, de hát az. Jelezném, hogy az ötletet dr. Magyar Györgytől vettem, ő ír a blogján annak a lehetőségéről, hogy konténerbörtönöket nyit a Belügy. Hát ahogy olvasom – és ahogy utánanéztem – nincs kizárva ez a lehetőség sem. De kezdjük az elején.
A kormány valamiért nagyon nem kedveli a jog embereit, illetve hát nem valamiért, hanem azért, mert még a tulajdon alaptörvényük szerint is függetlenek kell legyenek, ami állandó kellemetlenséget okoz. A bíróságok kézi vezérlése sem mindenhol működik, politikai vonatkozású ügyekben a vádlottnak Budapesten még mindig egy hajszálnyival több esélye van tisztességes tárgyalásra, mint vidéken, bár ez a hajszál kopik, vékonyodik... alapvetően nem sikerült a bíróságokat olyan egyértelműen és teljesen elfoglalni, mint mondjuk a sajtót. Igaz: a sajtót sem sikerült teljesen bevenni, és itt emlékeztetném kedvenc pártunkat és kormányunkat bizonyos Nagy Alfréd wessexi elkövető és király esetére, melynek során volt egy olyan időszak, mikor is a király birodalma egy párszor tíz méter átmérőjű mocsári erősségből állt, és a kenyérsütő asszony rászólt, hogy ne lábatlankodjon a közelben az íjával, míg ő dolgozik, annyira nem volt hely az országban. Azonban a következő tavaszon ez a Nagy Alfréd Edington mellett olyan laposra verte az országát meghódító vikingeket, mint a macesz vízszintesen kettévágva, szóval okozhatnak bajokat ezek a kis mocsári végvárak, uraim, és képtelenség elfoglalni őket.
No, de egyelőre ott tartunk, hogy amit a kormány nem tud megszerezni, azt tönkreteszi, ez rendszerünk lényege.
Az ügyvédi kar ellen például az úgynevezett „börtönbiznisz” miatt indult nagy, átfogó támadás mostanában, amihez még a politikai Vastag Bertát vagy Nehéz Gusztávot, a nemzeti konzultációt is beveti a kormány (az említett nevek a német ipar által készített legnagyobb kaliberű első és második világháborús ágyúkat takarják). Mi lenne a „börtönbiznisz”? Nagyon röviden az, hogy mivel a magyar börtönök reménytelenül túlzsúfoltak, a fogvatartottak jelentős részének szabadulás után kártérítés jár az embertelen körülmények miatt. Ez rendszerint áldozataikhoz kerül, ha a bíróság kárpótlást ítélt nekik, de azzal most nem foglalkozik a kormány, annyira nehezményezi, miszerint már mindösszesen tízmilliárdot kellett kifizetnie azért, mert olyanok a magyar börtönök, amilyenek.
Eleve a börtönöket kéne megbüntetni a minőségük miatt, gondolhatják, csak egy börtönt aztán már végképp nincs hova bezárni.
Az megint más kérdés, hogy a kártérítést lehetővé tevő 2013. évi CCXL. törvény 2016. őszi módosítását épp dr. Gulyás Gergely nyújtotta be és épp a Fidesz-többségű országgyűlés szavazta meg – az akkor volt, most meg most van, nekünk csak ne legyen olyan túl jó a memóriánk. A kiperelt tízmilliárd sem akkora összeg, kijönne belőle vagy egy szerényebb stadion, vagy nem egészen három kilométer vasút Mészáros Lőrinc produkciójában, több nem, de jegyezzük meg a számot, mert még szembe fog jönni.
Az a lényeg, hogy elég pofátlanság, miszerint az ügyvédek pereket indítanak, pereket nyernek, sőt, ahogy Huth Gergely tegnapi interjújában fogalmazott:
„Őrület, hogy a bírói maffia tagjai mondhatják meg, kit óhajtanak elítélni vagy éppen felmenteni”.
A szicíliai helyett, ugyebár.
Tényleg őrület, hogy az ügyvéd pereskedik, a bíró ítélkezik, a jogász jogorvosol és ez az államnak pénzbe kerül, bár igazából azért akarják szétzilálni a jogi kart, mert a szintén jogi végzettségű emberekből álló kormány közöttük sejti potenciális utódait. Legalábbis ez lenne a logikus magyarázat.
Mármost az egy dolog, hogy megnemzetikonzultálják a kérdést, az egyfelől a világon semmit sem jelent, ugyanis jogi szakkérdésről van szó, ahogy nem rendeznek konzultációt a paksi erőmű-beruházásról sem, különös tekintettel a reaktorblokkok terhelhetőségére, ugyanis nemzetünk körében fájóan kevés az atomfizikus, mondhatni ezek szűk réteget képeznek, és Mari néni, Pista bácsi még képes volna jóváhagyni az akár 300%-os terhelhetőséget is, mert lövése sincs a reaktormag-leolvadás mibenlétéről, úgy ez is a szakemberek dolga lenne. Másfelől viszont a konzultáció támogatást ad majd a jogi és bírósági rendszer teljes átalakítására várhatóan pink színű cipőpucoló automatává. Lehet majd rá hivatkozni, más kérdés, hogy az eredmények már előre megvannak véleményem szerint.
Hogy mi lesz itt, azt már látjuk, kérem. Viszont, ahogy a pesti vicc mondja: „de addig mi lesz?”
Arra is van válasz, a január 30-i Kormányinfón mondta el épp Gulyás Gergely. Az Index alapján:
„A kormány eddig jóhiszeműen járt el, és mára ipari mértékűvé vált a kártérítések száma. „Több mint 10 milliárd forintot pereltek ki a magyar államból” - mondta a miniszter. Szerinte ez visszaélés az európai és magyar jogokkal.
Pintér Sándort arra hatalmazta fel a kormány, hogy ideiglenes börtönhelyeket nyisson meg. Összesen 1500 börtönhelyre lenne szükség ahhoz, hogy a zsúfoltság megszűnjön, tette hozzá a miniszter.
Egy börtön és egy börtönkórház épül jelenleg, és még három van tervbe véve. Ha mindegyik megépül, a túlzsúfoltság megszűnik, jelentette ki Gulyás.”
No, ha épül, akkor épül, de még nincs kész. Addig mi lesz?
Itt kerül a képbe dr. Magyar György feltevése, aki úgy gondolja, átmenetileg – azt már én teszem hozzá, hogy Hunniában minden, akár csak félig is működő átmeneti megoldás automatikusan véglegessé válik – konténerbörtön épülhet. Idézzük az ő blogját!
„Pintér Sándor belügyminisztert arra hatalmazta fel a kormány, hogy ideiglenes börtönhelyeket nyisson meg – ráadásul szeptember végéig. Összesen 1500 férőhelyre lenne szükség a miniszter szerint ahhoz, hogy a zsúfoltság megszűnjön, és ezzel elejét vehessék annak, hogy a Fidesz által elfogadott törvény alapján kártalanítást kelljen fizetni a fogva tartottaknak. De vajon belegondolt bárki, hogy konténerek – mert vélhetően erről lehet szó – valóban alkalmasak-e az elítéltek hosszú ideig tartó elhelyezésére. A menedékkérőket a déli határon egyébként ma is fémdobozokban szállásoljak el, és alig 14 négyzetméteres helyre akár öt embert is bezsúfolnak.
A büntetés-végrehajtásnak (bv) már van gyakorlata „bádogvárosok” építésében, mert például Röszkén és Tompán is nagyjából ötven-ötven konténert állítottak fel a menedékkérők fogadására, ideiglenes elhelyezésére, s még ugyanennyit irodák és kiszolgáló helyiségek céljára. Mindez a BV honlapján elérhető adatok szerint olyan hétszázmillióba került.
Egy, esetleg több, összesen 1500 elítélt befogadására alkalmas „bádogváros” létesítésének költsége viszont ennek sokszorosa lehet. Kezdjük ott, hogy a BV adatai szerint egyetlen csupasz konténer ára kétmillió forint körül is lehet (ami egyes vélemények szerint alaposan túlárazott). Miután ezekben ki kell alakítani egy elzárt mellékhelyiséget, a maradék 12-13 négyzetméteren legfeljebb három rabot tarthatnak fogva, különben nem jön ki a hazai jogszabályokban is meghatározott, személyenként kötelező legkisebb négy négyzetméternyi élettér. Amennyiben az alá mennek, megint jöhet a kártalanítás, és ha itthon nem fizetnek – erre utal egy törvényjavaslat is –, megint jöhet Strasbourg.
A fenti számokból kiindulva 1500 főnek kell ötszáz konténer, amit őrzésbiztonsági és más szempontokra figyelemmel át kell alakítani: kell ablak és természetes szellőzés, a lakótértől elkülönített WC és mosdó, kell fűtés, és ha nem akarják, hogy a fogva tartottak a fémdobozokban nyáron hőgutát kapjanak – mert nem feltétlenül sétálhatnak bármikor a konténerek közötti szabad területen, mint a menedékkérők –, légkondicionáló is. Egy konténer összes költsége lehet akár hárommillió is, ami 1500-zal szorozva négy és fél milliárd.”
Summa summarum: Magyar doktor a végösszeget körülbelül tízmilliárd forintra teszi. Akkor ez most hogy van? Kipereltek az államból tízmilliárdot, erre fel az állam ráfordít újabb tízmilliárdot, hogy ne kelljen további tízmilliárdokat fizetnie.
Jó üzlet ez, csak nem nagyon. Ha én csinálnám, konténerbörtönbe semmiképp sem fektetnék egy vasat sem, mert ha zsúfolt lesz, ha nem, az időjárás miatt csak további kártérítési perekhez vezet a használata, erre költeni kidobott pénz. Másfelől meg mivel a büntetési tételek – politikai nyomásra – folyamatosan szigorodnak és az ítélkezési hatékonyság szintén folyamatosan növekszik, tehát ha manapság az ember bármiért bíróság elé kerül, több, mint kilencven százalék esélye van arra, hogy elítéljék, legyen akár ártatlan, akár bűnös, ugyanis a születő ítéletek száma javítja a statisztikát, tehát az elítéltek száma növekedni fog.
Így a zsúfoltság is.
Ne hagyjuk figyelmen kívül a látvány hatását sem. Áll ötvenszer tíz konténer a pusztában, messze mindentől, szögesdróttal és őrtornyokkal körülvéve, erről azért a legtöbb embernek nem a bölcs és higgadt, demokratikus kormányzás jut eszébe, hanem egy koncentrációs tábor. Legyenek benne a viszonyok bármilyenek, tulajdonképpen akkor is az, még ha nem is ölik benne a fogvatartottakat.
Szóval, ha a konténeres megoldáshoz folyamodik Pintér, hatalmas öngólt rúg, nem lesz az hasznos semmilyen szempontból.
Attól még lefogadom, hogy ezt fogja választani, legalábbis ideiglenesen.
Aztán az ideiglenes megoldásból végleges lesz, az épülő börtönökből munkásszálló, a börtönkórházból civil egészségügyi intézmény, melyet majd Orbán Viktor avat fel személyesen, nagy tapsok közepette.
Urak, egyet ne feledjetek.
Ez káeurópa, itt mindenki kerülhet börtönbe és bármiért, valamint bármikor.
Nem mindegy, hogy téglafalú a cella vagy alumíniumfalú.
Majd meglátjátok, mennyire nem mindegy.
Szele Tamás
