– Jó napot, Zorro, hogy van, hogy nem láttam már egy hete hál' Istennek?

– Jó napot, Garcia őrmester, nem ismer meg? Hacsek vagyok, csak ugye, most maszkot kell viselnem.

– Én sem Garcia őrmester vagyok, hanem Sajó, maga vírusbetyár, maga is megismerhetne a hangomról!

– Csak olyan élethű a pocakja, nyugodtan elmehetne a filmbe.

– Filmben nem utazom.

– Miért?

– Annak idején jelentkeztem statisztának egy zombifilm forgatásán, már nem voltam fiatal és kellett a pénz...

– És mi történt? Később a rokonai, barátai felismerték a mozivásznon?

– Nem, rosszabb. Elutasítottak.

– Miért?

– Azt mondták, kicsit túl ronda vagyok zombinak.

– Hát, most, hogy így mondja, valóban van a dologban valami... magát a koronavírus is sírva fertőzné meg.

– Menjen a francba, maga meg hülye: a szemét takarja a maszk, nem a száját, orrát, így mire jó?

– Hát azért maszk ez így is. Legfeljebb nem tökéletes, nekem erre jutott, ez is ötezer forint volt.

– Nem mondja, hogy ezért a két helyen lyukas zsebkendőért képes volt pénzt kiadni?

– Dehogynem, járvány van, kell a maszk. Az AliExpressszen kellett így is megrendeljem, egyenesen Kínából. Még az a szerencse, hogy a vuhani gyár gyorsan szállította.

– Maga tényleg nem normális, Vuhanból rendel maszkot a vuhani vírus ellen...

– Ott legalább értenek hozzá: az olasz spagetti is jobb, mint a pesti, nem?

– Azért ez vírussal másképp működik, és a maga maszkja amúgy sem jó semmire, miért nem vett elő inkább egy sísapkát, lyukasztotta ki a szemeinél és viseli úgy? Hatékonyabb volna.

– Tudja, futok a pénzem után. Ha már ezt kifizettem... meg nem szeretném, hogy a viszkis rablónak nézzenek és ahányszor elmegyek egy bank előtt, letartóztassanak. Vagy a kezembe nyomjanak pár százmilliót.

– Így viszont útonállónak fogják nézni. Esetleg haramiának.

– Az nincs kizárva... most mondja, épp Velencébe készültem, mikor megszakították a karnevált.

– Oda pedig jó lett volna ez a külső, vesz egy spádét meg egy kalapot és kész. Csak arra kell vigyázzon, hogy le ne szúrjon valakit az erszényéért egy sötét sikátorban.

– Nem is értem az olaszokat. A velencei karnevál az egyetlen rendezvény, amin mindenki maszkban vesz részt. Ezt betiltani...

– Ne is mondja, ott a fiam, a Lipótka, ő is elutazott.

– Hova?

– Ő azt hitte, Londonba.

– És nem?

– Nem, Karanténban kötött ki végül, nem Londonban, az egész csapattal együtt. A reptéren gyanús lett, hogy annyi maszk volt náluk.

– De miért vittek magukkal maszkot, bankrablók voltak?

– Nem. Vívók, és az Európa-bajnokságra mentek. A többi vívót is izolálták.

– Akkor most hol rendezik a londoni vívó-EB-t?

– Karanténban. Kicsi és unalmas hely.

– Jó hogy mondja, szólok a sógoromnak, hogy legyen óvatos.

– Miért, ő is vívó?

– Nem, rosszabb. Méhész.

– Na, ő tényleg vigyázzon, mert mindenki kiszalad tőle a világból, ha felveszi a munkaruhát. De most méhészkedik, februárban?

– Majd márciusban kezdi, két szakmája is van.

– Éspedig?

– Méhész és nőgyógyász.

– Én vagyok a marha, hogy szóba állok magával járvány idején. Még megfertőz hülyeséggel.

– És mondja, megvette már az ötven kiló lisztet?

– A harminc kiló cukorral, tíz kiló sóval és fél hektó olajjal együtt. Daruval emeltük be a harmadikra, a gangon. A láda gyertyát és a negyvenezer gémkapcsot már felcipeltem én, kézben.

– Miért vett maga negyvenezer gémkapcsot?

– Maga megőrült? És ha kifogy a boltokból? Ott állunk majd válsághelyzetben, gémkapocs nélkül, mihez kezdünk majd?

– Valóban riasztó gondolat. De mégis, mi egyebet tehetne az ember?

– Szerintem azonnal jelentsük fel az influencereket.

– Miért?

– Hogy ne terjesszék tovább a betegséget. Most olvasom a Pesti Srácokban, hogy ők tehetnek mindenről. Meg a Facebook.

– Maga hülye, az influenza az ellenség, nem az influencer!

– Mondja, maga végig szokott olvasni ilyen hosszú szavakat?

– Én igen, ahogy látom, maga nem.

– Meg a Pesti Srácok sem.

– Ja, ők csak leírják, meg feljelentik.

– De mondja, mégis, hogy lehet hibás a Facebook?

– Hát azon terjeszti a koronavírust a Soros. Még jó, hogy van a gépemen vírusirtó.

– Maga szerencsétlen, online nem tudja elkapni a koronát!

– A gépem sem?

– A gépe se, maga digitális őstulok, maga energiavámpír, maga időrabló az Omegától!

– Akkor mire jó ez a Sorosnak?

– Sorosnak semmi köze hozzá.

– De a Pesti Srácok...

– A Pesti Srácok már annyi marhaságot írt, hogy legyalulták őket egy csomó online felületről, hagyja már a fenébe azt a lapot!

– Hát, micsoda világban élünk, kérem, hogy már a Stefka lapjának sem lehet hinni... pedig milyen megbízható volt az az ember mindig.

– Mikor volt az megbízható?

– Ismertem még belügyi tudósító korából.

– Ja, az akkor volt. Annak megbízható volt... Most meg most van. Törődjön inkább a maga dolgával.

– Azzal is törődök, kérem, látja, kaptam konzerveket, ebben a két hatalmas szatyorban viszem haza, csak megálltam egy kávéra.

– És mit kapott?

– Löwenbräut, Pilsner Urquellt, Budweisert...

– Gondoltam is, hogy nem csülköspacalt és babgulyást fog felhalmozni. És meddig lesz elég ez a negyven sör?

– Az attól függ. Ha még sok újságot olvasok, holnaputánig.

– Maga amatőr. Nem tudja, hogy a sör nem használ járvány idején?

– Nem tudtam. Akkor mit igyak?

– Csakis házi pálinkát. Az fertőtlenít.

– És meg is nyugtat, igaza van. Mondja, nem kéne nekünk ezzel kereskedni?

– Hogy érti?

– Elterjesztjük, hogy a pálinka védőital, és áruljuk, a méhész sógornak van ötszáz literje, adjunk fél litert tízezerért és az már tízmillió.

– De hát vírus ellen nem használ.

– Nem is vírus ellen ajánljuk, hanem tömeghisztéria és pánik ellen.

– Ebben van valami, ebbe nem lehet belekötni...

– Ugye? Ugye? Már meg is van a reklámszövegünk.

– Mondja!

– „Hogy ne essünk pánikba, itt a házi pálinka”

– Mars ki!

Szele Tamás