Ahogy a jó zágoni Mikes Kelemen mondta volt: „Mert amitől tartottunk, abban torkig estünk. Ki veszen ki abból?” És most nem a járványra utalok, abból kiszed majd minket az orvostudomány, hanem a veszélyhelyzetre és a rendkívüli jogrendre, mert abból csak a kormány vehetne majd ki, ha akarna, de ki tudja, mennyire fog akarni – az utólagos gazdasági és társadalmi következményekre pedig bele se gondolok.

Erre majd később Semjén Zsolt egyházatya terve kapcsán visszatérünk – egyelőre maradjunk annyiban, hogy kihirdették tegnap a rendkívüli állapotokat és vészes helyzetet, most lássuk, mihez kezdünk ezzel, már azon kívül, hogy kénytelen-kelletlen, de persze betartjuk. Az intézkedések nagy része ésszerű, ezeket elő sem veszem, ugyan az iskolazárlat tilalmát nem értem – a gyerekek épp, hogy hordozhatják a fertőzést, ha meg nem is kapják – de elég sok tilalom és intézkedés érthető a tegnapi csomagból.

Aztán van pár különös is benne.

Az világos, hogy ez valami csodás alkalom a rendeleti kormányzás bevezetésére, amire ugyan semmi szükség nem volna emellett a Parlament mellett, ez akár a tulajdon halálos ítéletét is megszavazná, ha másért nem, rutinból és lendületből, de édes dolog a hatalom, ha két hétre is, mert ez a másállapot egyelőre csak két hétig tart. Aztán lehet hosszabbítani, de nem örökétig: ez ugyanis nem a „tömeges bevándorlás miatti válsághelyzet”, amit 2015-től máig fenntart a kormány, fél évente hosszabbítva: ez reális probléma, nem papírtigrisekről, mumusokról szól, amiket az lát, aki akar.

Ennek vagyon próbaköve, éspedig az, hogy amint Olaszországban feloldják a hasonló intézkedéseket, feloldhatjuk mi is, mert ha máshonnét kiment a csoma, kiment az tőlünk is. Szóval, ha a kormány vissza kíván élni a lehetőségeivel, akkor siessen, két vagy négy, de maximum hat hete van rá. Az alatt is sok érdekeset lehet művelni, nem mondom – meglátjuk, mire adják a fejüket.

Ha már Parlament, az egyik érdekes dolog, amit tegnap megtudtunk, épp az volt, miszerint lehet, hogy ebben a helyzetben az égegyadta világon semmi szükség rájuk, de attól még rendületlenül folytatják, amit ők munkának neveznek. Hogy pontosan idézzem:

„Az Országgyűlésre nem vonatkozik a százfős tilalom, mivel nem rendezvénynek, hanem alkotmányos intézménynek minősül, amely akár háborús veszély vagy háború esetén is ülésezik.”

Hát rendezvénynek tényleg semmi szín alatt nem nevezném, mert bulinak nagyon durva lenne, kár, hogy a vírust a legkevésbé sem érdekli, mit hívunk és minek. Ez nem háború, mert a háborúban van ellenség, látjuk, halljuk, lőjük, az is minket, és ebben a művészetben az emberiségnek akkora gyakorlata van, mint tán semmi egyébben. A vírus elleni küzdelem még csak nem is hasonlít a háborúra (abban is van gyakorlatunk, de győzelmeket csak a legutóbbi időkben arattunk, a modern orvostudománynak köszönhetően). No, mindegy, az azért érdekelne, miféle törvényeket kell ennyire keresztülverni így, járvány idején, amikor még tüntetni sem lehet ellenük – én sajnos az internet-ellenes törvénycsomagra gyanakszom.

Az is szép, miszerint:

„Az európai diplomácia egyébként is visszafogottan fog működni. A miniszterek dönthetnek a saját utazásukról, miniszteri szinttől lefelé pedig csak miniszteri engedéllyel lehet külföldre utazni.”

Ebben sok logikát nem látok, mert a józan paraszti ész azt diktálná, hogy ha már nagyon el kell menni valahová ezekben a ragályverte időkben, akkor közlegényt küldjenek, helyettes államtitkárt vagy maximum államtitkárt, nehogy kár essen a becses tisztikarban, a drága miniszterekben.

El is utazott Orbán Viktor menten Moldovába, találkozni Ion Chicuval, a Moldovai Köztársaság miniszterelnökével, akivel aláírják a két ország közötti stratégiai partnerségi megállapodást, majd mindketten felszólalnak a hivatalos látogatással egy időben zajló magyar-moldovai üzleti fórumon. Sőt, tárgyalni fog Igor Dodon köztársasági elnökkel és Zinaida Greceanîi parlamenti elnökkel is. De hát utazhatott: sem nem miniszterhelyettes, sem nem államtitkár, megy, ahova akar. Mondjuk hazai járvány idején nincs is fontosabb, mint Kisinyovban iddogálni a finom bort (mert jó boruk van!) Chicuval, Dodonnal, de figyelmeztetném ezt a mi nagyon kedves és még annál is sokkal drágább kormányfőnket: Moldovában van koronavírus, van már regisztrált beteg is, és az ország úgy egyébként megtiltotta minden repülőgéppel érkező külföldinek a területére való belépést: persze, van, aki kivétel, mint láthatjuk.

Mi lehet olyan mérhetetlenül fontos Moldovában, hogy még ebben a helyzetben is oda kellett menni? Nos, magában Moldovában semmi, a magyar kormánynak nincs Moldova-politikája, mert minek is lenne. De jusson eszünkbe: a kazahsztáni tárgyalásokon is, a Türk Tanács tárgyalásain is részt vett megfigyelőként Moszkva, és a magyar kormány ott megjelenő képviselői minden esetben több órás tárgyalásokat folytattak a cár atyuska embereivel. Most is erről lehet szó, meg tán még a fekete-tengeri kőolajmezőkről, a BRUA-vezetékről – ami épp Szegedig tartana.

De ennyit a mi kedves vezérünkről, akit a Jóisten mentsen meg a betegségtől, ragálytól ott, messzi földön, hogy aztán majd jó erőben, teljes egészségben beszámolhasson tetteiről később, mikor eljön annak az ideje. Mármint a főtárgyaláson.

Itthon készüljünk fel arra, hogy közúti ellenőrzéseknél cellainformáció alapján fogják megállapítani, ki hol járt. Ezt úgy tessék képzelni, hogy ha olyanja van az ellenőrző szervnek, elkéri az igazoltatott személytől a telefonját, bepötyögi a saját kis termináljába a számot, és két perc múlva ott van előtte a delikvens minden utazása, ha Szindbádot igazoltatják, Bagdadtól Indiáig, ha Marco Polót, Velencétől Khanbalikig, sőt, vissza, ami a nagyobb baj. (Okosabb is volna ezt a mostani kórokozót Marco Polo-vírusnak nevezni, mert pontosan azt az utat járta be, amit a velencés kereskedő, mármint hazafelé).

Meg lehet ezt tenni? Hogyne lehetne, műszaki szempontból nem most: már tizenöt éve lehetséges volt. Nem véletlen ám az, hogy a mobilszolgáltatók hosszú ideig meg kell őrizzenek minden információt az ügyfeleikről. Ebben most műszaki szempontból az az újdonság, hogy sokkal gyorsabban meg tudják oldani, akár mobil terminálra kiküldve is az útvonal-ellenőrzést, mint eddig: eddig is tudták, ha akarták, ki merre jár, most is tudják, nincs ebben semmi különös.

Különös abban vagyon, hogy a szent életű Semjén Zsolt nem ismeri az egyházi helyzetet. Azt mondta volt ugyanis tegnap – arra válaszolván, hogy hát hiszen a mise is, az istentisztelet is gyülekezés, nem ritkán többen is részt vesznek rajta, mint százan, ilyen esetben mi légyen? – miszerint:

„A 100 fő feletti beltéri rendezvények megtiltásával összefüggésben azt javasoljuk, hogy a nagyobb templomokban lehetőleg tartsanak gyakrabban szentmisét és istentiszteletet, hiszen így arányosabban oszlanak meg a hívők.”

Mondjuk ez így lehetne akár még ésszerű is, ha alaposan megszerveznék – egy hibája van, és ezt senki sem tudhatná jobban, mint Tömjén fővadászmester, valamint első klepetus, mi több, fődiaméter.

Éspedig az, hogy több miséhez, több istentisztelethez több pap is kéne, és Magyarországon egyébként is kevés a pap, akárki akármit hisz: mindegyik egyház létszámhiánnyal küzd. Nem tréfa amit mondok, nem is rosszindulatú híresztelés: a katolikus egyház évek óta panaszkodik erre. Azt a megoldást látnám, hogy a szükséghelyzetben tegyék lehetővé egyébként mélyen vallásos laikusok számára is a misézést, és ugyan nem vagyok katolikus, de arra a szentmisére mindenképpen elmennék, amit Semjén celebrál majd a Bazilikában. Sosem láttam még ugyanis vadászpuskával misézni senkit.

Aztán még mi van? Kérelem van, a Magyar Bankszövetség részéről: éspedig arra vonatkozik, hogy ha lehet, mostanság inkább elektronikusan intézzük a pénzügyeinket, mert a vírus megtelepedhet a papírpénzeken, de nem telepedhet meg a biteken. Van ebben is ráció, de nem gondolnak Magyarország lakosságának nagyobb részére, akik ATM-től, sőt, sokan még internettől is távol élnek, nekik ezt nem lesz könnyű betartani.

De mire ez a sok intézkedés meg tilalom, mi végre?

Reméljük, hogy hamar kilábalunk belőlük: most érkezett a jó hír:

Kína mondjuk Kínában van, mi meg itt vagyunk, nálunk nem mondom, elnyűglődhetünk egy ideig – viszont van remény, ha a kínai hatóságok igazat beszélnek.

És most reméljük, nem hazudnak, bár nem ez volna az első eset, hogy kissé „befolyásolják” a tényeket.

Akkor, kérem, ezt a pár hetet kell kibírjuk, de van vége az alagútnak, látszik a fény is.

Aztán mi lesz?

Aztán jönnek a vírusválság következményei.

Gazdaságiak, társadalmiak, politikaiak.

Na, azoktól mentsen meg minket az Isten.

A vírustól könnyeben és előbb ment meg ugyanis, mint a saját hülyeségünktől.

Szele Tamás