Titkok nagyhete volt ez a mostani, meg persze a járványé, de azért az elmúlt pár napot némely misztikus köd lengte körül, és csak kapkodtuk a fejünket: a látszólag rendben lévő dolgok mintha nem egészen úgy folynának, ahogy kell. Valami nincs rendben, valami készül, valami történt... és valami történik is. Politikaszag érződik mindenfelől.

Márpedig akkor ki kéne szellőztetni, mert nem elég, hogy okos ember most otthon ül, de még ezt is kelljen szagolja egész nap? Csak a vírus meg bejöhet a nyitott ablakon, úgyhogy inkább ülünk az áporodott levegőben, mint mindig és nem érezzük jól magunkat. Viszont kimenni meg nagy hiba volna.

Látszólag minden rendben van, persze, amennyire járvány idején bármi is rendben lehet, igaz, valami akkor is mintha készülne. De mi?

Annak nem vagyok a megmondhatója, azonban épp a különleges helyzet miatt szeretném leszögezni, hogy minden, ami innentől következik ebben az írásban, tiszta spekuláció. Nem tényállítás, hanem elmélkedés, latolgatás.

Miután így jeleztem, hogy nem prófétálni fogok, lássuk, mi a helyzet?

A helyzet az, hogy történt valami tegnapelőtt, történnie kellett, aminek következtében most minden másképpen van, mint volt. Szerdáig a dolgok az ütemterv szerint működtek: Orbán Viktor ma egy hete bejelentette, hogy szerdán majd bejelent valamit a kijárási korlátozásokkal kapcsolatban, ezt mi tudomásul vettük, sőt, vártuk, aztán szerdán nem jelentett be semmit.

Miért maradt el a szerdai bejelentés, nem tudni, de utolsó pillanatban szólhatott közbe a sors, a kamera már a miniszterelnök mikrofonállványát mutatta (jó fél órán keresztül), tulajdonképpen mindenki el volt készülve arra, hogy meghallja a várható szigorításokat vagy könnyítéseket.

Ugyanis hiába mondaná a józan ész, hogy jelen helyzetben csak szigorítani volna érdemes a közlekedés, érintkezés szabályait, a gazdaságnak ez nagyon nem használ: az Ipsos hivatalos felmérése szerint Magyarország teljes felnőtt lakosságának hét százaléka vesztette már el a munkáját a koronavírusjárvány miatt. Az ám, de ha ezt az arányt az alapfokú képzettségűek között vizsgáljuk, akkor még magasabb: tizenhárom százalékos! Szóval, kéne valamit tenni a gazdasággal is, de úgy meg nem lehet termelni sem, szolgáltatni sem, hogy az ember otthonról dolgozik, igen nehéz home office-ban mezei munkát végezni, autót összeszerelni vagy betont keverni.

Egyszóval több forgatókönyvre is gondolhatott az ember még szerdán, de akár most is gondolhat, míg el nem felejti, hogy ez spekuláció: az első szerint még szigorúbban kéne venni a kijárási korlátozásokat, kerül, amibe kerül. Így tényleg meg lehetne előzni egy csomó fertőzést, csak a csoda tudja, mit ennénk.

A második lehetőség az volna, hogy ellenkezőleg, oldjunk fel minden korlátozást, induljon újra minden (bár minden nem fog újraindulni, turisták nélkül például fújhatjuk az idegenforgalmat, vendéglátást, kliens nélkül is minden szolgáltatást), legalább az ipar húzóágazatai és a mezőgazdaság termeljen, igaz, sokan megfertőződnek majd, de csak kialakul a nyájimmunitás, és aki belehal, azt sajnáljuk, de így járt. Ezzel többek között az a baj, hogy gyanús, miszerint nem, hogy nyájimmunitás nem alakul ki, de semmiféle sem: tudunk olyan esetekről, hogy valaki másodszor is megkapta a fertőzést, könnyen lehet, hogy ez nem egy mumpsz-féleség, erre a betegségre nem lesz immunis, aki kigyógyul belőle. De ez is spekuláció, hiszen egyelőre nagyon keveset tudunk erről a koronavírus-fajtáról.

Aztán elképzelhető lett volna egy aszimmetrikus megoldás. Egyes helyeken, így Budapesten – melyet már egy hete szidalmaz a kormánymédia a járvány legfőbb, fegyelmezhetetlen fészkeként – szigoríthatták volna az intézkedéseket, máshol, „vidéken” (nagyon rossz ez a kifejezés az országnak arra a részére, ami nem Budapest, mindent, mindenkit egy kalap alá vesz, de nincs jobb helyette) pedig lazíthattak volna a rendszabályokon, hogy haladjanak a mezei munkák, induljanak el megint a gyárak, főleg azokon a településeken, ahol még nincs fertőzött. Igen, de ehhez le is kéne zárni légmentesen a településeket és mindenhol állandóan vizsgálni a helyi viszonyokat, állapotokat.

Mindazonáltal ez is egy lehetőség lenne, sőt, még az is, hogy vidéken ne lazítsanak, de Budapesten szigorítsanak az állapotokon – sok jel mutat arra, hogy ez is készülődik, nincs olyan KESMA-sajtótermék, ami ne a budapesti önkormányzatot gyalulná, sőt, ma reggel a Kossuth rádióban még a miniszterelnök is azt mondta, hogy:

„Egy idősotthont sem képes működtetni az ellenzék.”

Ami érdekes meglátás, én eddig úgy tudtam, az idősotthont mindenféle ápolók és szakemberek működtetik, akik munkájuk során sem nem kormánypártiak, sem nem ellenzékiek, sem nem függetlenek, hanem teszik a dolgukat pártállásra való tekintet nélkül, a fenntartáshoz szükséges pénzt adhatja ugyan az önkormányzat, de annak az esetében is másodlagos, milyen többségű, az az elsődleges, hogy az adott települést tudja irányítani.

Lehet, hogy én vagyok végzetesen könnyelmű és felelőtlen, de az élet egyes területein semmi értelmét nem látom a politikának. Hogy mást ne mondjak, tegnap vásároltam három csomag pipadohányt meg négy konzervet, és ennek során teljesen elfelejtettem kikérdezni az eladókat pártállásuk és -szimpátiáik felől. Sőt, ha mondták volna, még engem zavar. De úgy tűnik, a miniszterelnök elérkezettnek látja az időt arra, hogy a számára tavaly nagy csalódást okozó Budapest önkormányzatiságát kikezdje. Mondanom sem kell, ez is egy spekuláció, nem több.

Szóval jutott eszünkbe számtalan szebbnél szebb, csak a miniszterelnök nem mondott semmit szerdán. Annyi kiderült, hogy a bejelentés csütörtök délutánra marad. Nem tudni, mi lehetett olyan váratlan, hogy miatta el kellett halasztani azt, amit szerdán mondott volna, és ami távolról sem biztos, hogy azonos a csütörtökön elhangzottakkal.

Mert csütörtökön végre csak megszólalt: és nagyon meglepte a felületes szemlélőket. A felületes szemlélő ugyanis első hallásra könnyen érthette úgy a szavait, miszerint minden maradt, ahogy eddig volt, semmi sem változik. Dehogy is marad. Figyeljük a nüanszokat is, részletekben az igazság. A kormányfő nem azt jelentette be, hogy ezentúl hetente hosszabbítják a kijárási korlátozásokat, hanem azt, hogy ezek határozatlan ideig érvényben maradnak, ám hetente felülvizsgálják a helyzetet. Látszólag a félig üres – félig tele pohár esetével állunk szemben, csak most éppen ahhoz kell döntést hozni, hogy feloldják a tilalmakat, nem ahhoz, hogy továbbra is fenntartsák őket, tehát a tilalmas állapot vált status quo-vá. Az lett a normális, az enyhítés a kegy.

A másik logikailag értékelhető bejelentése az volt, hogy a húsvéti ünnepek alatti további szigorításokat a polgármesterek hatáskörébe utalta. Ami nem csak annyit jelent, hogy tilthatnak, amit szükségesnek látnak: felelősök is a tiltásokért. Tehát, ha elmulasztanak meghozni egy határozatot, őket vonhatják később felelősségre, zárkózik is befele az ország rohamos tempóban. Mármost ez – összevetve azzal, hogy épp most jelentette be Müller Cecília országos tiszti főorvos, miszerint:

„A Pesti úti idősotthonban egyfajta góc alakult ki”

valamint azzal, hogy Orbán Viktor reggeli megszólalásában hangsúlyozta:

„A csoportos megbetegedések felől haladunk a tömeges megbetegedés irányába”

világosan mutatja azt a kormánytörekvést, hogy a járvány gócának és bűnbakjának Budapestet jelöljék ki. Általában a fideszes kommunikációban mindig kell egy bűnbak, a mostani járvány idején először megszokásból a külföldiek voltak ezek, aztán az utcára menő hatvanöt év fölöttiek, most körvonalazódik a célkeresztben a bűnös Budapest.

Karácsony főpolgármester, aki szerdán még partnerként tárgyalt Gulyás Gergellyel és Szita Károllyal, sőt a kormányülésen is részt vett – azon lehetne mélázni, hogy ő tárgyalt partnerként vagy vele tárgyaltak, mert nem mindegy – ebben a helyzetben bármit is tesz, annak jó vége nem lehet. A legkevesebb, hogy hatalmasat csökken a népszerűsége keddre.

Pillanatnyilag a legésszerűbbet cselekedte, amit csak lehetett: lezárta a nagyközönség elől a várhatóan csodás időjárású ünnepnapok tartamára az összes olyan helyet, ahol nagy tömeg gyűlhetne össze piknikezni, de például a Margitszigetet könnyű lezárni, mert oda csak két híd vezet – azonban hogyan tudta volna lezárni a Városliget maradványait?

Tehát most az várható, hogy a szép időben többen vagy nagyon sokan kimennek majd piknikezni (kisebb településen ezt meg lehet akadályozni, de egy kétmilliós városban nincs rá mód), ne adja Isten, páran még locsolkodni is fognak, aztán hétfőn, de legkésőbb kedden megugrik a fertőzöttek száma. Persze, a pikniken kapják majd el, azért ott tízezer ember közé elég egy fertőzött vagy vírushordozó, és kész a baj. Mellesleg, ha nem zárta volna le Karácsony az alkalmas helyeket, az lenne a baj, így, hogy lezárta őket, az lesz, miszerint „mindenki a Városligetbe szorult”. De ettől a ponttól kezdve minden egyes fertőzésért őt fogják felelőssé tenni.

Ha sikerül, és kialakul Budapesten egy súlyos helyzet, igen könnyen meg lehet fosztani minden hatáskörétől ezzel az indokkal akár a Fővárosi Önkormányzatot, akár bármelyik kerületit is, hiszen minden jel azt mutatja majd, hogy válságos időkben rosszul végezték a dolgukat. Esetleg az ügyek átmenetileg kerülhetnek katonai irányítás alá is, legyünk őszinték, az átlagpolgár igazából észre sem venné, legfeljebb egyes dolgok elkezdenének működni... és jelezném, hogy a katonák vagy rendőrök távolról sem olyan rosszindulatúak, mint némely politikus, baj akkor van, ha a politikusok parancsolnak nekik.

Közben Orbán folytatja váratlan látogatásait a kórházakban, melyekről óhatatlanul a Svejk jut eszembe:

„- Ágyba mindenki, jön valami főhercegné, senki se dugja ki a piszkos lábát a takaró alól!”

Csak ez most nem főhercegné, hanem főherceg. Az a lényeg, hogy a helyzet alkalmas a budapesti önkormányzatiság lefejezésére, központi irányítás alá vonására, ami sok kellemetlenségtől szabadítaná meg a kormányt.

Azonban 2022-ben legalább másfél millió nagyon dühös szavazót is jelentene, akik mindenre szavaznának, csak a Fideszre nem.

Mármint, ha szavaznának, meg ha lesznek választások.

Mert ha nem lesznek, ez is mindegy.

Hogy közben a járvánnyal mi történik? Milyen járvánnyal? Ja, azzal az izével, koronavírussal? Kit érdekel, ha győzni lehet? Ha meg lehet szabadulni pár kellemetlen figurától?

Zárszóként: ezek továbbra is spekulációk, latolgatások, nem tényállítások – csak a miheztartás és a jegyzőkönyv kedvéért jegyzem meg.

Szele Tamás